Szamos, 1911. július (43. évfolyam, 147-172. szám)
1911-07-16 / 160. szám
1911. jtdius 16.) 160 szám. SZAMOS 9. oldal. G8AMQS» A jó tanács. — Léon Frapié. — Az ovoda igazgatónéja elhatározta, hogy a családanyákat ráveszi arra, miszerint gyermekeikkel olyan irányban bánjanak, mint a hogy ő bánik azokkal. Hiszen semmi kielégitö eredményre nem juthat a szegény tanitóné, ha a szülök nem méltányolják és nem ismerik el az ißkola erkölcsnemesitő hatását. De hogyan kell eljárni némely egészen kezdetleges ném- berrel, akik a jó és rossz kőeötti különbséget sem tudják. Ezeket magukat kell nevelni első sorban. Ezért esténkint az igazgatóué erkölcsi disszertációkat tart az anyákkal, a kik gyermekeik után jönnek az óvodába. Vigyáz rá, hogy felsőbbségét ki ne érezzék s ne azzal a benyomással távozzanak tőle, hogy megleckéztette őket. Nem. Az igazgatóné úgy bánik velük, mintha vele egyenrangúak volnának, sőt néha úgy tesz, mintha ő kérne tanácsot tőlük. Különösen van egy mosónő közöttük, Margót anyó, egy fésületlen, kövér asszony, kinek ruhaujja mindig könyökig van feltörve vastag karjai fölött, akivel sokat beszól. Ez pedig hires arról, hogy kitünően tud verekedni. Az igazgatóné szeretné vele megértetni, hogy a verekedés, az ütések nem javítják mtg a gyermekek erkölcseit, de a helyett, hogy ezt szivreható mondatokban igyekeznék tudtára adni, megfogja a saját állát s elgondolkozva szól: — Azt mondja kegyed, Margót anyó, hogy a gyermeket minden reggel ki kell porozni, mint a szőnyeget ? . . . — Egyre mélyebben belemegy a gondolkodásba s végül eléri azt, hogy Margót anyó maga mondja neki, hogy a szegény kölyköket felesleges megverni, mert hiszen a nélkül is olyan nyomorultak, a szegények . . . így a gyermekek anyjai is hozzájárulnak ahhoz lassankint, hogy a verés el- törlendő a nevelési rendszerből, s a mellett megvan az az önérzetes tudatuk, hogy „ebben a kérdésben együtt dolgoztak az igazgatónóval I“ Margót anyó később nem elégedett meg azzal, hogy erkölcsi nézeteit élőszóban adta elő az igazgatónénak, Írásba is leteszi azokat. Ez a vágy különösen vasárnapon kint lepi meg, amikor egy ko- perta levélpapírt vásárol magának, hat lapot két sousórt s aztán hat napon keresztül minden nap négy oldalas levelet küld gyermekével az iskolába. Utolsó leveléből itt közlünk egy részletet: Igazgatónő asszony, csaknem egy hete már, hogy nem láttam kegyedet, ha beteg volt, reméljük, hogy jobban van, ha pedig mulatott, reméljük, hogy kedvére kimulatta magát. Azért irok kegyednek, mert tegnap megint egy jó eszmém támadt és szeretném, ha ezt is hasznára fordítaná, ez még jobban képesíti még a jövendőre nézve. Kegyed azt mondja, hogy a gyermekektől a legmesszebb menő engedelmességet és takarékosságot követelhetjük meg; de meg fogja látni, hogy néha ez igen nehéz dolog s sok akadályba ütközik. Tehát tegnap, miután ünnep volt éppen, igy szóltam Ugeniehez: — Viseld gondját fivérednek és a háznak, míg én mosni megyek. Na bizony, furcsa lenne, ha egy ilyen nagy lányra ne lehetne bizni a házat, hiszen már hét esztendős lesz. Aztán húsz soust a kezébe adtam s folytattam: — Ezen kenyeret veszel, ludmájpás- tótomot és sajtot. Ebédre visszatértem, miután egy kétszer akkora bugyor fehérneműt, mint a milyen én magam vagyok, kimostam és bizony nem voltam valami pompás kedvemben, bevallom. Első látásra tisztába jöttem vele, hogy az élelmiszerekből hiányzik. Egyszerre felkiáltottam: — Nini, ti én nélkülem kezdtetek az evéshez! De nem, mama ... Ugenie nem szokott hazudni. Az asztal mellé álltam tehát s fejemet vakartam, ebben a pillanatban a szomszédasszony fia, akit Mauricenak hívnak, bedugja fejét az ablakon s szól: — Ninie, Ninie, most már nem fáj a gyomrom! De aztán meglátott engemet s elmenekült. A többit kitaláltam. Maurice mindig éhes, mert az anya beteg és nem bir dolgozni s miután Ugónie elpirult, mikor Mauriceot meglátta, tisztában voltam vele, hogy ő adott neki egy darab kenyeret s egy kis pástétomot. Egyszerre orromba szökött a paprikaszag s a kezem reszketni kezdett. De a kitörés pillanatában mégis megálltam: azt kérdeztem önmagámtól, vájjon mit tenne az igazgatóné nagysága az én helyemen ? Kegyed, asszonyom, bizonyosan nagyon feldühödött volna s igy kiált vala fel: — Megloptak ! Nincs rendben a számadásom 1 Ezt nem lehet ennyiben hagyni 1 — és megverte volna a kölyöket. Az áldóját, asszonyom, az engedelmességre és a takarékosságra szükség van a kölyköknél, de a jó szív sem megvetendő ,dolog, asszonyom. Én tehát megelégedtem azzal, hogy lassan, igen lassan kifújtam az orromat s fólhalkan szóltam: — Bizonyosan megint felment az ára az élelmiszereknek! Jól van, gyermekeim, ma ón nem fogok ebédelni. De igen mama, van itt mindenki számára elég . . . mert igazán, ón egy cseppet sem vagyok éhes . . . igazán, egy cseppet sem. — Elég a hülyeségből! — feleltem ekkor. — Épp oly éhes vagy, mint máskor. Most pedig takarodjál és hozzál még két sous-órt pástétomot és kenyeret, de máskor légy óvatosabb s szolgáltasad ki magadat jobban, mert, igy a Dárius kincsét is elköltenéd! És máskor, ha jól szolgálnak ki, meghívhatod a kis Mauriceot is ebédre, aki úgyis fólholt mindig az éhségtől . . . azzal a feltétellel, hogy előbb bejelented azt nekem . . . íme, asszonyom, ezt a gyermeket a pazarlásból minden szigorúság nélkül meggyógyítottam s a szive sem lett rosszabb miatta. Ha ezt a példát megjegyezné magának, a leckéiben felhasználhatná egy- szer-máskor. Azért Írtam meg kegyednek. Ha többször egymásután elolvassa, talán megmarad a fejében . . . «Kérjen Polo Bádogpalackok csak a törv. védett - csepp-megíakarifási - berend ezéss e! PV „Csak üvegben“ vegyünk! "WB Kapható: Szatmáron Bartók László, Beer Miklós. Bossin József, Fógel Károly, Kínál Géza, Koós Kálmán, Löwinger József, Mertz István, Rác* István, Szatmári kér. r.-t. Roóz Mihály, Szabó Géza, Szentpétery M., Szűcs József, Ullmann testv., Glück és Poilák, Szentháromság gyógysz., Wallon Henrik. F -Gyarmaton : Balika Miklós Sz. - Váralj án : Rappaport Pál. Tócső :RothO.
