Szamos, 1911. június (43. évfolyam, 124-146. szám)
1911-06-15 / 135. szám
XLIII. évfolyam. Szatmár, 19K. junius hó 15-, csütörtök, 135. szám. f® /XkJSr arLmJQ ar Előfizetési díj : Helyben: 1 évre 12 K, Vjévre6 K. V« év'eiP.,. itwú 1K Vidékre:.. .. 16 8 ............ 4 „ „ 1-50 Egy szám ára 4 fillér. ia^erKwztoség éj !;*adoU:vaiai. { Hwdcíések ; A'JÚCZi-mcz; s Jiumi *7 Teiafonsza»«: '07. ! atés mellett, a.*egigfeyasaM> ft ill ni lrile> U *aek. — apróhirdetósafrfeíli Ml záródén stó 4®». MindenBemU aijak SzatrBi* :: lap kiadómvatalában fizetenoök. MjBttér sora 20 fillér. A Prohászka-ügy. Irta Bodnár Gáspár, Se szeri, se száma azoknak, akik negyvennyolc óra leforgása alatt csekélységemtől, a Prohászka-ügyben kérdezősködtek. És pedig vallás különbség nélkül. A fővárosi újságok hasábjai is tele vannak vele. Természetes, bogy az első pillanatok lázában az ultra liberálisokat, mondjuk radikálisokat szinte mámor fogta el. Hogy bát ime: végre éppen a legtu- dósabb, a legzseniálisabb, a minden idegében izzó katholikus magyar püspök üstökét fogja meg a — sötét egyház. A legfényesebb elmét akarja útjában — megállítani a haladás ős ellensége. A világi katb. hívek, akik méltán büszkeségüknek tartják Probászkát, akik sokszor mutattak reá, mint a magasban szárnyaló sasra, mikor a tudomány a bitet ellenségének akarja tekinteni, mikor a szabadgondolkodás őket még a józan gondolkodástól is elvonni kívánja: lehangolva, szinte megdöbbenve érzik a szúró kérdést lelkűkbe megakasztva, hogy hát: mi leszen ? Mert elismerem, el kell ismernie minden embernek, aki nem idegen maga hazájában, hogy nehéz időben, viharos időben, nem éppen szerencsés időben hullott közénk — magyar katbolikusok közé — ez a különben semmi kárt nem okozó bomba. A nőstény Priamus. Egy szűk utcácskában a Szent M/hály- tér közelében volt egy kicsi prepar-vfum- üzletecske. A poros ablakban különböző állatpéldányok vigyorogtak a legfurcsább pózokban. Volt ott mókus, amely egy faágon csücsülve a farkával játszadozott, egy alligátor, mely rettenetes száját kitátotta, hörcsög, structojás homokban, kanári és fekete rigó, farkaskölyök . . . egy szóval nagyon közönséges és ritka példányok vegyest. Benn az üzletben a naftalin-szagot rég megszokva, Október apó üldögélt. Lehetett már száz éves is, esetleg azonban nem volt több hetvennél. Hófehér szakálla a melléig ért, a haja még dús volt. A szemei átható tektetetüek voltak és ragyoktak, az arca piros volt, mint az alma. Október apó mindent tudott és mindenkit ismert. Az embereket bizonyos megbocsátással kezelte. Tudott tanácsot adni nekik a legbonyolul tabb helyzetekben is. Ő maga soha sem árult el magából semmit. Zseniális öreg ur volt ez a fehér fejű ember. Különös élvezet volt a környezetében lenni. Föl is kerestem, amikor csak tehettem. Előbb is elérkezhetett volna. Későbbre is maradhatott volna. De ha már ide hullott, ha már számolnunk kell vele, tegyük ezt higgadtan, nyugodtan, igazságosan és lovagias ellenfelekhez illő férfias, meggondolt igyekezettel. A lovagias ellenfélt tisztelem. A kár- örvendőt sajnálom. Az elfogult, főleg a mámorban levőt — komoly félnek nem tekintem. A tisztánlátásnak nincs nagyobb akadálya, ellensége, mint — a szenvedélyesség. A szenvedélyesség, a fanitikusság minden téren — a lélek alkoholja. Leveszi a komoly embert is a lábáról. És megfojtja a józan Ítélkezésétől. * * * A Probászka ügyet minden elfogultságtól, szenvedélyességtől menten kell — felfogni Bizonyos távolságból, az egybevetésekből alakult szögből kell meglátni. Első sorban a maga-maga ügyének legjogosabb értelmezője és magyarázója maga a kérdésben levő — Probászka püspök. O maga mondotta: — Önök, világiak tu1 ózva látják a dolgot. Végre ha én jogot formálok arra, hogy megírjak valamit a magam feje szerint, el kell ismernem az Egyháznak is azt a jogát, hogy megbírálja munkáimat, ítéljen. És ha olyan valami van benne, amit az Egyház el nem fogad és Most Marcel barátomat vittem el hozzá, vigasztalást kérni. Marcel, ez a vígkedvű, bájos fiú, néhány nap óta valósággal buskomor lett. ügy járkált körülöttem, mint a megtestesült bubánat és én nem tudtam egy szót sem kivenni belőle. Minden reménységem Október apó volt. Ha ő nem segít, minden elveszett. Bevonszoltam Mar- celt a sötét boltba, leültettem egy fogait vicsorító koponya mellé és ráparancsoltam : — Most beszélj. Itt van Október apó. Azt nem tudom ugyan, hogy mindig Október volt-e, de azért jót állok, hogy a szive - lelke ma is virágzó, mint maga a tavasz. Poétikus nyilatkozatomnak váratlan hatása lett. Marcel keserű dühösséggel kiáltotta el magát: — Ah, nőstény borneói Priamus ! Azt hittem, megőrült szegény. Ö újra ismételte : — Ab, nőstény borneói Priamus 1 Várt egy kicsit, mig lecsllapodott, azután elmondta a baját. — ügy e, ön ismeri, Október apó, Saint-Albin urat, a szenvedélyes lepkegyüj- töt. Nos, ón is ismerem. Öt is és ennivalóén azt elitéli . . . akkor habozás nélkül vissza fogom vonni. Illetve szerencsésebb stilizálással fogom kikorrigálni. íme, e nyilatkozatban meg van a Prohászka-ügy szerencsés, természetes és leg- logalisabb megoldása. Olyan megoldás, mely az ő vas szárnyaiból egyetlen tolat nem fog kitépni. És mely őt minden józan Ítélő, elfogulatlan ember előtt teljesen tisztázni és még magasabbra fogja emelni. Mert uraim, téves felfogás az, hogy itt e világon csak az Egyház, csak a pápa, cjak az egyházi könyvbiráló bizotttság, bíróság követel, kíván megoldás*, engedelmességet, meghajlást. Csak az egyház óvja híveit ettől vagy attól a könyvtől. De hogy csak az Egyház! Egy egy tudományos iskola, rendszer, irány is követeli sokszor. Hitfelekezetek, szövetségek, társulatok. Csak a napokban történt úgyszólván, hogy egy sárospataki tanárt végérvényesen elitéltek. Megfosztották állásától. Miért ? Mert Kálvin János életét, jellemét, egyéniségét más történeti világításban irta meg és tanította, mint azt a prot. egyház eddigi tudata és kegyelete irta és tanította. Ki biztosítja a bírákat, ki a prot. egyházat magát, hogy egykor, talán nem is egy század múltán nem lesz éppen az a történeti tény igaz, a miért neki ma állását kellett veszítenie? Tegyük fel — per a morém Dei, — ho^.y én szabadkőművessé leszek. És egyszer csak olyan tant hirdetek ... a hazáról ... az Istenről ... a kötelességről ... a jogról . .. édes kis lányát, Suzannet is. Milyen édes, aranyos kis jószág az . . . — Hja, úgy ... úgy .. . — ügy, ha épen tudni akarod. Olyan lány nincs több ezen az egész világon. Érted ?.. . Október apó mosolygott. — Saint-Albin apámnak régi barátja, — folytatta Marcel keserű hangon — és mi Suzanne-nal gyermekkorunk óta ismerjük egymást. Sokat játszottunk együtt. A leckéinket együtt tanultuk, — egyszóval halálosan szeretjük egymást és más titokban megtartottuk az eljegyzést is. Nos, Saint- Albin nem sejtett semmit. Ő azt hitte, én azért járok hetenkint hétszer hozzájuk, hogy az ő megőszitő és végtelenül hosszú és még unalmasabb magyarázatainak hallgassam diszlepkéiről ... És én hallgattam is türelmesen, csak azért, merő Suzanne egész idő alatt mellettem üldögélt. Az utóbbi időben azonban Saint Albin ur nagyon rosszkedvű volt. Nem tudtam elképzelni, mi történhetett vele. Azt hittem, észrevett valamit és most haragszik rám, mert eltitkoltam előtte a dolgot. Elszántam tehát magam, bevallottam, hogy szeretem a kis lányt és feleségül szeretném venni. Alig modhattam Kabarét a Károlyi-kertben. Igazgató : FARAGÓ JENŐ. Helyár; Sési kor. Ma 15-én, azaz csütörtökön Aalbach a fővárosi orfeum tágjánál» bucsufellépte. 16-án pántokon, 17-én szombaton és 18-án vasárnap Gyárfás Dezső ZTZ« újonnan »»eraödtetett társulat vendégjátéka.
