Szamos, 1911. június (43. évfolyam, 124-146. szám)
1911-06-14 / 134. szám
^,'Jv 134. szám. UVllü XLIM. évfolyam. Szatmár, 19*. junius hó 14.. szerda. MtMOTÄÄi MÄiPKJfc í* Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K,'/, évre 6 K, */« évre» tk, "háta Í'K Vidékre.. t6 8 „ .. 4„ „ 1*50 Egy ®íám ára 4 fillér. í*zer*»»~ztoség; áj K«ádoí»:vaiai . R’aiazi-utczc ». Jidhi *3 TeiefoiisiJMt: 107. Mindennemű aíjc.-» Szatm&i.^ , r. lap kiadó.uratalában fizetendők. Hí-rdotések : _ íjdazl 3Íós j /jileU, j. tegjatanyosabib árbsm kifcedí L ^nek. — apróhirdetések fcöioít minden s»6 4 Nyíítkér sora 2ú fillér. A kötelező állatbiztosítás. — Gróf Serényi tervezete. — A kormány konyhájában nagy szociális horderejű tervet főznek. Ez a terv, a kötelező állatbiztosítás, mely az állattenyésztő magyarság bajain van hivatva segíteni és javítani. Örömmel üdvözöljük a földmivelési miniszter azt a tervét mellyel a magyarság súlyos panaszait vitte orvoslás alá és minden erejével törekedik az óriási drágaság mérséklésére. Egyetlen mód erre a kötelező állatbiztosítás. A törvényjavaslat célja és kivitele humánus és gazdaságilag praktikus lesz. En segitlek téged, te segítesz engem! Vagyis a járlatok dijának felemelésével mindenki hozzájárul egymás kárához és boldogulásához A törvényjavaslat sarkalatos tétele azt óhajtja elérni, hogy Magyarország állattenyésztése fellendüljön. Nyugodtan, anyagi károsodás nélkül adhassanak és vehessenek és tenyészthessenek állatokat mert még vész idején is káruk biztosítva lesz. Tehát a kötelező állatbiztoA jő bolond. Irta: Bodnár Gáspár. Magas, úri arcú, — minden mozdulatában úri ember — szalad előttünk az utca közepén. Minden lépése, tekintetének vonásai első pillanatra elárulják, hogy egykor — valamikor ez az ember nem így öltözködött. Mosf, nyárnak idején is egy téli, száz részbe hajló köpeny van rajta Nem éppen gondosan fésült fejét amolyan angolos sipka takarja Lábain foltos cipő hirdeti, hogy: „Nincs többé szükség cipőkenőcsre 1“ Ahogy végigfut tekintetem ezen a szánalmas alakon, számon is nyomban kiszalad ez a kérdés: — Barátom, kicsoda, micsoda ez a különös ember? — Ez az ember ? — ismétli a kérdést az én barátom. Es olyan szánó vonások váltják fel az én barátom különben mindig derült tekintetét. — Ez az ember, — folytatja csendesen, majdnem suttogva, — ezt mi úgy hívjuk városunkban : „A jó bolond!“ sitás folytán bekövetkezendő kárukat az állam meg fogja téríteni. Egy o yan államban, mint Magyar- ország, ahol a falusi nép szociális helyzete valósággal összefügg az állattenyészettel, ez a törvényjavaslat igazi mannahullás lenne, mely az állattenyésztő népet a kormány iránti legnagyobb hálára kötelezné. Az országos statisztikai hivatal legutóbbi áilatösszeirása ezt a törvényjavaslatot bazirozza. Az összeírás statisztikai adatai fogják meghatározni az (elhullott, született és levágott) állatok jelenlegi állománya nyomán, hogy mily százalékkal emeljék fel a járlatdijakat. Annyi bizonyos, hogy bármily nagy lesz is az emelés, a magyar állattenyésztő nép örömmel fogja megfizetni a különbözetet. Egy nagy horderejű javaslatról van itt szó, mely célozza az állattenyészet fejlesztését és hatalmas horderőve! fog bírni az ország állattenyészetére. A törvényjavaslat főpontjai Különben a következők lesznek: 1. Minden 4 lábú állat biztosítva lesz 8 a biztosítás a járlat kiváltása alkalmával fizettetik. Most még jobban érdekelt ez az alak. ügy irányítottam tehát utunkat, hogy a sétatérre érkezzünk, ahol egy kedvesen reánk boruló hársfa alá ülhettünk. — Beszélj nekem valamit erről az emberről ... . Mélyen sóhajt most az én barátom és emigyen beszél. — Hjah! Bizony, hogy ennek az em bernek sorsa — toliadra való. — I’szen gondolhatod, hogy azért kérlek. — Tudom . . . Ládd-e, egykor — nem is olyan régen jó, igen jó módú ember volt ö. Városunk társadalmi életének úgyszólván mozgatója. Lelke. Mondhatom másképen is ma már. A társadalom bolondja. Valóságos bolondja Minden idejét, gondolatát, srive nemesebb dobogását, a jótékonyságnak szentelte. Különben pedig a „rongyos egyleL“-nek — (ahogyan itt a szegény gyermekeket felruházó asztaltársaságot nevezik elóg cinikusan) mondom a rongyos egyletnek volt — fanatikus bo londja. Ő volt a kezdeményezője. És ő ma radt utolsó tagnak. Elnöknek, jegyzőnek, pénztárosnak. Ruhaosztogatónak, ellenőrnek. És mindennek. — Aztán ? 2. Az elhullott állatok értékét a jegyző, az állatorvos és esküdtek megállapítják, a megállapított értéket, a főszolgabíró, illetve alispán utalványára az adóhivatal kifizeti. Tehát a magyar nép nyugodtan adhat és vehet állatokat, értéke még elhullás esetén is vissza fog térülni. Ezekből a pontokból láthatjuk, hogy az uj törvénytervezet szociális szempontból nagyobb jelentőségű, talán az általános titkos választásnál is. A mi népünk földmivelő és állattenyésztő nép. Bismark szavai szerint: „Magyarország valósággal Európa mészárszéké.“ És az utóbbi időben a gyakori esapások, járványok, legelő-feltörések, a vámtarifák magassága, Bismark ez okoskodását kétségessé tették a magyar föld népe előtt. Hogy tenyesz- szünk állatokat, mikor az országos statisztikai hivatal kimutatása szerint 40°/0 pusztulás leiiható ? Hogy tenyésszen a magyarparaszt, mikor egész vagyona, egész élete munkássága füstbe megy néhány lábas jószág elpusztulása által. A földmivelésügyi miniszter fontos tervezete — ezeken a bajokon óhajt segíteni. — Aztán és azelőtt is a maga-maga dolgát teljesen elhanyagolta. Még az öltözetet is. A hivatalát is. A pensióját is. — No, de mégis ? — Az az asztal, az az asztaltársaság, de az egész város tudja, hogy milyen jő bolond még most is. Alig van szegény gyermek itt a városban, (még a jobb módú szegényeket se’ veszem ki), aki ennek az asztaltársaságnak ruhadarabjait ne ismerné. Csizmákat, felöltőké), kalapokat osztogattak itt minden télen. És legboldogabb ő volt, ha mentői bőségesebben osztogathatott. A tanítók hiába mondogatták, hogy most már a jobb módú szülők is mezítláb vagy rongyos ruhába, felöltő nélkül küldik késő ősszel iskolába gyermekeiket. Mert tudják, hogy egy bácsi megjelenik ott valamelyik napon. És felírja azokat, akik rongyosak, vagy hiányos ruházatban jelennek meg. Mit sem hajlott a beszédre, csak zörgette- csörgette az asztaltársaság perselyét. És gyűjtötte, fogta a pénzt. Ahol csak tehette. Mikor pedig látta, hogy a gyermekek az ő asztaltársaságának ruhájában járnak az iskolába: valósággal tombolt — táncolt örömében. Hogy még azt mondják reá : nagyválasztéku cipőraktárát ajánljuk a t. vevőközönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a „Pannónia“ mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb eipőraktára. MEGÉRKEZTEK a tavaszi és nyári idényre megrendelt valódi schevraux és box bőrből készült legújabb divata fekete és barna ári-, női- és gyermak-eipők.
