Szamos, 1911. június (43. évfolyam, 124-146. szám)
1911-06-13 / 133. szám
XLIII. évfolyam. Szatmár, 19K. junius hó 13-, kedd, 133. szám. Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K, V» évre6 K. V« évreiK, huta 1K Vidékre:.. .. 16.,,. ., 8 ............. 4„ „ 150 Eg y szám óra 4 filter. öz«ri<\>..ztöség és S^doiirvaíaa . R.''.’uczi-uccz. a. Ji-din TdiaforiSíJ.n: VJ7. Mindennemű cuj&U Szalma,. . ?, lap kiadóaivníalában fizetéseik. ? Hárdótéttek: | , etés i^atlett^a. iegjubmyo&ai'b árban tiMH | i, ,nek. — „7. apróliirdetósflt k®s«*tt»iiwiei> skó ♦ ff&ée Kyiíttér sora 20 f»ór. ____ __>« -nrrr.— " ■■*, .. " .- ] . " sssrst Vö rös kakas-rend. Irta: Dénes Sándor. Mióta az elmúlt hét egyik napján elolvastam a hivatalos lap tudósítását az ujonan alapított tűzoltó-érdemrendről, átkozom végzetem, hogy nem tűzoltónak teremtett. Állandó szemrehányásokká illetem azóta a sorsot, amely elzárt annak a lehetőségétől, hogy huszonöt évi nehéz tűzoltói szolgálat éhbéren vége^gyengül- vén, füstette mellemet büszkén dülleszt hessem az érdemrend alatt. Mert van abban valami fölemelő, valami magasztos, valami minden mással felérő fenséges tudat, hogy a tűzoltás munkásai — ha megélik keserves működésük negyedszázados fordulóját, — nyugdijat nem kapnak ugyan, sem más támaszt, amire öregségükben számíthassanak, de kapnak majd egy diszes ordót, amit ugyan nem lehet egy falat kenyérre sem felváltani, de dekórumnak nagyon jó, a huszonöt év alatt megszaporodott gyermekek részére játékszernek igen alkalmatos. Tűzvész el nem alszik ugyan tőle, vizipuska nem működik jobban, a ki- rukkolás sem lesz gyorsabb az uj rendjel jegyében, de igen tetszetős lesz a sárga szallagon fityegő miféle, amit huszonöt év múltán utalnak ki a tűz katonáinak. Mert hát igaz, hogy vizipuska vagy tüzifecskendő a legtöbb községi}« n nincsen, — igaz. hogy környékünkön sorra égnek le a faluk — szegény parasztok házai mennek pocsékká, mert a falu vizipuskája nem való egyébre, minthogy főbíró uram az idei krumplitermését tartsa benne, — igaz, hogy ha a vörös kakas ráül a falusi szaimafedélre, a megrémült emberek vederrel, fazékkal, lábassal hordják rá a vizet, de mi ez a sok égbekiáltó hiány, mi az a sok ökö- ritói, barlafalui, remetemezői tüzkatasz- trófa minden keserűségével együtt ahhoz a pompás, dicsőséges, megható gyönyörűséghez képest, hogy érdemrendes tűzoltók állmk majd az üszkös gerendák, kormos falak tetején. És a Tóth Lajost »k,*--» -tűz halál- jelöltjei, akiknek családja részére katasztrófa esetén házalva kell összekoldulni egy kis kenyérrevalót, büszkén, ambícióval, lelkesedéssel vágtatnak maid a vész színhelyére abban a tudatban, hogy ha 25 évig szorgalmasan lekergetik kifelé a vörös kakas nyakát, kapnak majd jó öregségükre egy ordót, a mivel betömhetik a család éhes száját, vagy ráakaszthatják testük égett sebhelyére. És — miközben tovább veszekszem sorsommal, hogy nem tűzoltónak teremtett, — lelki szemeimmel látok derék tűzoltókat, akik vészharang kongása idején eszeveszetten futkosnak az őrtanyán, hogy megkeressék a záros helyen őrzött drága ordót és mig ezt keresik, a tetthelyen recseg-roDOg a más vagyona, amit csak ordóval lehet eloltani Komót-tipők Vujánál. VÁROSI ÜGYEKA közigazgatási bizottság gyűlése. Tegnap délelőtt tartotta a város köz- igazgatási bizottsága havi rendes gyűlését Csaba Adorján főispán elnöklete alatt. Dr. Vajay Károly polgármester a közgyűléshez beterjesztett s lapunk más helyén közölt jelentésében foglaltakról a közigazgatási bizottságnak is előterjesztést tett azzal a kiegészítéssel, hogy a i-zatmár—bikszádi h. é. vasút a felpanaszolt hiányokon már segitett. A villamos kocsikat átalakíttatta kényelmes személyszátlitó kocsikká és egy teremkocsival kiegészítve már át is adta a forgalomnak. Dr. Jéger Kálmán tiszti főorvos jelentése szerint a közegészség állapota május Az iró ur karrierje. Irta: Vértesy Gyula. Ismerik-e önök az irodalmi kalózokat? A lapok névtelen cikkeinek, tárcáinak szerzőit. Vagy nem dobta inég oda önök elé egy-egy nagyhaju bankifju a lapot a kávé- házban, mondván: — Olvassa el a tárcámat. És ön elolvassa az álnévvel aláirt tárcát és gratulál a bankifjunak. És nemcsak a bankifjak űzik ezt a szép mester séget, de van egy egész csomó ilyen „iró,“ aki minden névtelen újságcikket lefoglal magának. Ezek az iró urak a szegény névtelen, árva dolgokat nagylelkűen pártfogásukba veszik; bevágják őket és azután adoptálják, nevet adnak nekik. Nagylelkűen nevet adnak és propagandát csinálnak nekik. S az igazi Írók, akiknek mellékes az, hogy a nevüket ismeri-e a közönség vagy nem, csak a dolgaikat olvassa, azok még hálásak is lehetnek, hogy ezek a kalóz urak apai gonddal dédelgetik az ö névtelenül számyrabocsátott cseme téiket, — természetesen nem minden önzés nélkül. Mert a legtöbb körben, ahol az igazi, hivatásos íróval nem törődnek, az e fajta irodalmi kalózokat bizonyos nimbusszal veszik körül, s ha szóba kerül X vagy Y ur, rögtön hozzáteszik : — A IV. kerületi koronaszövetkezet nél van; de iró. Nagyszerű tárcákat ir. Ő a „Nemo.“ A másik meg a „Julius“, a harmadik a „Junius“, sőt még „Artagnan“ és „Zsolt“ is akad köztük ; sőt vannak, akik női nevek alatt is Írnak, mert mint az egyik ilyen női nevet elkalózoló ur kijelentette, sok dolog jobban hat, ha női név van alatta! Ismertem egy nagy névtelent, alti inkább a komoly dolgok felé hajolt. Vezércikkeket és társadalmi cikkeket kalózolt el; közben egy-egy képviselőházi karcolatot. A képviselőkkel, miniszterekkel pertu csakhogy nem akarja a barátai szívességét igénybe venni, pedig kaphatna olyan zsíros hivatalt, aminőt csak akar, de — a tollát nem hagyja megkötni az ember. A másik névtelen ur az irodalmi kritikák Cézárja. Ahány névtelen kritika jelenik meg a lapokban írókról, könyvekről, azt mind ő írja. — No, ma befütöttem Herczegnek; megírtam az igazat szegény Mikszáthról -.. A harmadik ur, akinek főhadiszállása egyik körúti kávéház, az a könnyebb irodalmi műfajokat kultiválja. Tárcákat, csevegéseket és színházi bírálatokat „ir*. Színházi bírálatokat inkább csak kisebbeket, mert a színházi tárcák alá azok a szemtelen Írók alá szokták irni a neveiket. Utálja is a jó ur a neves Írókat. Nem a híreseket, de akik a neveiket alá szokták irogatni a cikkeiknek: — Ostoba hiúság! A közönség nem kiváncsi arra. hogy ki ir, de hogy mit ir ? En bizony nem bánóin, ha sohi se tudják is meg a nevemet, csak a dolgaimat olvassák, élvezzék. Megírom a dolgaimat s azután még azzal sem törődöm, ha egy pár szemtelen alak a magáénak mondja, amit én írtam. Mert ilyenek is vannak ám, akik kihasználják a mi szerénységünket. Hány irócskától és irócskáról hallottam már ilyen szemtelen eltulajdonításokat. Bizonyára az én dolgaimnak is akad egy csomó szerzője. De én mitsem törődöm az efélóvel. Nekem az a gyönyörűség : megírni valamit és nem : alábiggyeszteni a nevemet. A jeles ur különben, nevezzük őt „Körúti“ urnák, ha tetszik akár ipszilonnal: „Köruty* — tehát ez a jeles ur általában szörnyen lenézi és megveti a hivatásos Írókat: ftty olcsón akar fisáról#I nyakkendőkben atb. ne mulassza el szükségletét nálam beszerezni, mert Üzletilt* h«lj«zél miatt, dúsan felszerelt raktáromat méljtll leszállított árakban árusítón. Dús választék ing, kalap, Tisztáiettel Braun lámual Deák-tár 7. Halmi ház, hmi
