Szamos, 1911. június (43. évfolyam, 124-146. szám)
1911-06-09 / 130. szám
XLIII. évfolyam. Szatmár, 19*. június hó 9., péntek. Előfizetési díj : Helyben: 1 évre 12 K. évre 6 K. V, évrea*.. üdékre:.. .. 16.,,, 8 .. „ .. 4„. F» Egy szám Ara 4 fillér. Közteher. Mostanában, — mi tűrés-tagadás benne — sok ^zó esik az adó miatt. Nehéz a megélhetés. Drága minden. Ez is, az is, amit csak elképzelhet az ember Drága még az adó is, amely nehezebben, súlyosabban esik a küzdelmekben fáradt emberekre. Panaszos pénz az adó, akár maga viszi el az ember a hivatalba, akár előzékenyen a házhoz jön érte a végrehajtó. A* a sérelme, hogy mostanában túlbecsülik az embereket. Hitetlenül mosolyognak a szerénységükön és jelentékenyen többre taksálják őket, mint a mennyi a saját vallomásuk szerint megilletné. Furcsa és szokatlan panasz, ugy-e ? De egyszeriben megszűnik furcsának és szokatlannak lenni, ha megmondjuk, hol szakad az emberekre ez a megtiszteltetés? Az adókivetésnél. Régi dolog, hogy az adókivető bizottságok tagjai, panaszok szerint, rettenetesen optimisták. Sehogy sem hajlandók elhinni, hogy keserves világot élünk és egyáltalában nincs jó sorsuk az embereknek. Azt tartják, hogy esik két féle ember van. Gazdag ember és olyan, aki — titkolja. És azért virilistává szeretnének avatni mindenkit. Ami nem is lenne rossz dolog, ha — a módját osztogatnák. De keserves, amikor csak — az árát követelik a dicsőségnek. Szó sincs róla; az adófizetés annak se kéj, akinek van miből és van mi után beadni a porciót. Le tudna erről a polgári kötelességről fájdalom nélkül mondani minden ember, ha ott nem állana mögötte a nagy dobbal a végrehajtó. Adót fizetni kell. Rengeteg a modern állam háztartása, terhe, kiadása, kötelessége éa ennek a rengeteg háztartásnak a költségeit elő kell teremteni. Ha jól vezetik az állam háztartását, ha intézményeiben a kötelességeit hiven teljesiti, föladait helyesen szolgálja: az adó meg is éri az árát. De két do logra ebben az esetben is vigyázni kell. Az egyik, hogy ne vigyen nagyobb házat az állam, mint amekkorát a lakói módja megenged. A másik, hogy a közteher megosztása méltányosan, emberségesen történjék. Nagyobb batyut, mint amekkorát elbír, senkinek a hátára se rakjanak. Derék dolog, ba a közszolgáltatások kimérésének megbízott emberei a kincstár érdekét a szemük előtt tartják. De az érdekek sorába tartozik az ii, hogy a polgárok teherbírását meg ne erőltessék. A kereső erőt kímélni kell és a kincstár, az állam kereső ereje az adófizető polgár. Amikor elmondja •. mi és mennyi az, ami telik tőle, adni kell a szavára. Megszoktuk, mert nagy iskolánk van benne, hogy adózzunk mindenért bőségesen, tehát a ki följajdul a rá szánt teher tömege ellen, el kell hinni neki, hogy túlságosan van mérve. Isten vehet csak onnan, ahol nincsen, de ahol az adókivetőbizottságoknak isteni hatalmuk lenne, föltesszük a lelkűkről, hogy nem éppen ebben az egy csodatételben mu- tatuák meg. Hanem inkább abban, hogy egyszerre tele lenne az üres zsebünk adóintő cédula helyett ropogós bankóval. Tegnap délután iilt össze a képviselőház véderőbizottsága, hogy megkezdje a katonai javaslatok elsejének: a véderőjavaslatnak tárgyalását. A nyitány békés hangulatban indult. Csak akkor támadt némi emóoió, amikor Bakonyi Samu, a Justh-párt tagja megkezdte beszédét és azt kívánta, hogy felszólalását holnap folytathassa. A munkapárti többség nem akart a halasztásba beleegyezni. De maga Khuen miniszterelnök volt az, aki pártolta Bakonyi kívánságát, mire a munkapártiak ellenkezése is megszűnt. Az a fölmerült terv, hogy az ellenzéki képviselők tömegesen résztvegyenek a bizottsági vitában, ma nem valósult meg. A képviseióhazbau csak nem akar vége szakadni a harci kedvnek, amelylyel a sötét és a világos tábor osztogat egymásnak érzékeny vágásokat. A kultusz vita szónokai egyre szaporodnak a helyett, hogy fogynának s mindenről van ott szó kivéve a vallásAz utolsó aratás. Irta Bodnár Gáspár. Az aratást befejezték. Csóka Márton gazd’ uram tagjában már a „kazalrakás* járja Ezt a munkát pedig messze földön — égen hires kazalrakó, Rendes Mihály teljesiti. Ott áll Csóka Márton uram a kazalok előtt. Hajadonfővel . . . Nincsen már hajának egyetlen fekete szála sem. És övéig lenyúlik szép fehér szakálla. Néha megmoccan az ajka. Ám, egy hang, a mi nem sok, . . . annyi sincs rajta. Pedig sóhajtani, beszélni szeretne . . . — Mán miór’ ez a kegyetlen buson- gás, gazd’ uram, mikor olyan bőséges az áldás. Rendes Mihály, a kazalrakó mondja. — Köszönöm is neki, Teremtő Uramnak. — Mormolja csöndesen az öreg Csóka. Fejem felett átment már a zimankós élet. Mindig éreztem áldását-jóságát. De az idő ... az idő. Ez a vén sas — nagyon megrugdosott. Nehéz a’ már nekem, hogy kezet összedugva, benneteket itten emigysn néz zelek. — Dó’gozott eleget! — Búcsúzom is. Búcsúzom hát. Itten veletek, mezők! Kedves fák madarak, virá gok lepkék 1 Isten veletek! Miór’ mer’, az én utolsó aratásom megérkezett. Most aztán majd jő ... a kaszás. Rendes gazda csak néz . . . csak néz. Nem meri az öregtől kérdésbe venni : Mi történt!' De gondolja . . . nagyon is, gondolja, hogy Márton uram most már a kisebbik gazdának . . . szülött egyetlen fiának — adja át — a gazdaságot. Megcsillan szemében a könny. Letörli kérés tenyerével arca verejtékét. Aztán olyan szakadó mélységgel sóhajtja: — Megyünk, egymásután, megyünk... sorba, rendbe — távozunk. * * • Aztán jött — a cséplés. Csóka Márton uram maga hozza a zakókat. Maga rendezi, méri. Így la! Ennyi elég legyen nekünk. Az anyjoknak, meg nekem. Amig élünk. A mi még hátra van nekünk. — Ugyan ’des apám uram, hát hogyan gondol ilyeneket ? így beszél a fiatalabbik gazda. De nem tudja visszatartani — megindulását . . A kis unokák már ekkor odakuporognak. Körülveszik a nagyapát, Es apró kezeikkel, megsimogatják hófehér szakállát. Ennivaló, csókolni, való kis jószágok. Nagyapák, öregapák kis angyalkái. A kik. gyermekek vagytok az öreg gyermekekkel be’, ’nem is tudja sok, be’ nem is sejtenek, mi az, mikor a nap lemenőben, mikor a bus sejtelem integetve sugja-bugja az öregeknek: — Búcsúzzék háti És hullanak, zöröguek, hullanak a fák levelei. Őszi hervadás után . . . csendesen ballag felénk ... az öreg tél. A kandalló ban suttog a tűz. Ott vannak mindnyájan a nagyapa körül. Mint a búcsúzó pátriárka : agy emelkedik közölök ki alakja Mintha végrendeletét mondaná, úgy lesik a szót mozgó ajkairól. — Aztán édes fiam, becsüld meg apád örökségét, öregbirsd. — Rajta leszek, apámuram. És jő-gyül az összes rokonság. A néma csend egyszerre zajba szökik, felhangzik már a dal is. Szivet forgó, sírva sze- nevető dal . . . Az öreg alakja kiegyenesedik. Mintha e pillanatban megifjodnélc . . egyszer csak belevegyül a fiatalok dalaiba, mert rákezdték, hogy . . . — Cserebogár, sárga cserebogár. * • * A kaszást pedig csakugyan elhozta az öreg tél. De nem a nagyobbik gazdát vitte •1. Hanem a nagyasszonyt. Az öreg asszonyt. Márton gazdát ott hagyta még az életnek. Hadd maradjon ő gyászos özvegységre. ... Az öreg nagyon megütődött. Búgott. Aztán elnémult. Mint a párját vesztett gerlice. Magányba rejtőzött. És ott takargatta — sebeit . . . Csak egyetlen egyszer szökött bus f Hérdoéébek r jl I&ma ttfes ooiiett, a. ni0)wWii y«aaM> «etewi IcSaélJ 3» ftWér ■■—■.. — . ’BTn. n. I rá~ii i¥. r. lét ™.lir.Tn t»i»rieac«íÖBég^& SvaécMvsúM-. fví4iczí-vKCBo á- 2£<n *} TetefoíisiJM*: i9í. Mteéensemü atjeb SxotafcftL , r'- lap kia«i(j,uv»íit!6tmn fireltnütt.
