Szamos, 1911. június (43. évfolyam, 124-146. szám)
1911-06-08 / 129. szám
129. 5?ám. XLIII. évfolyam. Szatmár, 19*. junius hó 8., csütörtök. Előfizetési dij: Helyben: 1 évre 12 K, ’/i évre 6 K, */« évre*íV'. b»r*tig Vidékre:,, .. »6 „ 3 .. E|y szám ára 4 Tatár. baantá^ztosé”; é„ x» AM kvart» . £ * Júczi-Mt»^ k. SkA* ta Tetefods^m: .07. Mtotewaoma 'Stjál. Saabné. „ . b Up kiadóin tataláben fiz«toBwSk. BjpcíJtóseíc r- í^útM 3tés í«(jpifctn|í‘8»l>6 írban ttsUttL «aek. — ^u-wfa&méatkaakVhcd ainfe wó 4 flftftr „,...m .'.jj'i ......■*=!« A széthúzás átka Szatmárnémeti, 19ll. junius 7. Magyarország a magyaroké és ebben az országban minden embernek politikailag magyarnak kell lenni, ebből folyóan képesnek kell lenni arra, hogy a magyar nyelvet a nemzetiségi elemek is megértsék és beszéljék Ennek az elvnek a megvalósítását célozta az 1907. évi XXVII. t.-c., amely az úgynevezett Apponyi-féle népoktatási törvény rendelkezéseit tárgyazza. Távol áll azonban ez a törvény attól, hogy ebben a hazában velünk együtt élő más nemzetiségek n> elvét sérteni, annak kulturális jogait csorbítani akarná. Hiszen évszázadok mutatják, hogy a magyar állam ezeket a jogokat soha sem érintette, amit fényesen bizonyít az, hogy még az allodiális viszonyok fennállása idejében is, amely időszak pedig arra »agyon alkalmas lehetett volna nem törekedett a magyar állam arra, hogy a nemzetiségeket ama jogaikból kivetkőztesse. És ime, mi történt közelebbről ama törvény létrejötte után ? Az következett, hogy annak kelet kezését követőleg csakhamar a nagyszebeni görögkeleti úgynevezett román érsekség, egyházi szaktanfelügyelőséget szervez, amely állásra dr. Glibé Onisifor nevű magyarfalót keriti meg abból a célból, hogy ezáltal a magyar nyelv tanítását mérsékelje ? Ez a jeles férfi, ez a domnyule Onisifor, hivatásához tartozónak tekintette mindenek előtt, hogy a szomszéd Romániába utazzék és hogy ebből az utazásból feladatához sámsoni erőt merit en. És lön a domnyulának Romániából erőmeritése, továbbá ennek az erőnek az ismert román apostolok módja szerint való mütani kifejtése, a román tanítóknak amar intézkedése ellen, amely sz< rint ezek iskoláikban, némely tantárgyat, az idézett törvény rende’kezé- sének megfelelően magyarul tanítottak és eme tanítás sikere céljából olyan tankönyveket használtak, amelyeknek szövege párhuzamosan magyar és oláh, vagy kizárólag magyar nyelven volt irva. ó tehát, a nevét megörökítő főtanfelügyelő, a saját érseksége utján, a törvény rend'Ikezéséaek megfelelően a hatáskörébe utalt iskolákból minden magyar tankönyvet kitiltott, sőt német nyelven egy pedagógiai munkát bocsátott közre, amely a törvényhozásunk és közoktatási politikánk ellen rágalmat foglal magában, „maghiar* gúnynéven (és nem magyar néven) emlitgeti hazánkat és nemzetünket, továbbá károsnak tartja, hogy a törvény a gyermekek szivébe a „maghiar“ hazához és nemzethez való tar. ozás érzését kívánja elsősorban beoltani, ellenben az, a val- láserköicsi nevelés iránti intézkedést másodrendűnek tünteti fel; alaptalanul mondja továbbá törvényünkről, hogy ez olyan rendelkezést foglal magában, amely szerint az állam, a „nem maghiar“ iskolákat segélyezheti, ha a fentartók lemondanak az anyanyelviéi és a tanitó- választási jogról. Ezeket és ezekhez hasonló több más alaptalanságokat és mérges förmed- vónyeket foglat magában a Ghibu ur által közrebocsátott pedagógiai munka, amelyet orbi et urbi, tehát világgá bocsátott, amelyért ő neki, a sajat. érseksége még elismerést is szavazott. Hisszük azonban, hogy ez a nem magyar hazafihoz méltó cselekvés és intézkedés törvényhozó testületünk figyelmét. nem kerülte ki és ezt a fulánkos oláh kiruccanást parlamentünk rövidesen kiporozza, a törvény arculcsapását pedig megtorolja, annak dacára, hogy Mangra Vazul püspök a junius 2-ik napján tartott ülésben kijelentette, hogy ő a magyarság és románság régi idők óta fennálló kenyeres testvériségének igaz hive. Ezt mi neki elhisszük, helyeseljük és kívánjuk, hogy ahhoz és a közös magyar hazához hü is maradjon, mert hiszen ez a haza mindnyájunkat nemzetiségi külömbség nélkül ápol és eltakar. Ilyen hűség nélkül sem nekünk, sem pedig oláh honfitársainknak nem lehet bizton létünk és nyugodalmunk, sőt könnyen meggyűlhet a bajunk, úgy nekünk mindnyájunknak, mint a szomSzerelem. A minap Íróasztalom régi papírjai között egy szerelemtől áthatott rövidke leírást találtam, melynek minden sorából ábrándos, édes emlékek jutottak eszembe. Szép kalugrafikus betűkkel van felírva : „Szerelmi vallomás“ és alá idézőjel közt — V. K. emlékkönyvébe — Miután biztosra veszem, hogy V. K. kisasszony kezébe nem kerül ez a lap, in- diserét leszek és lemásolom az egész vallomást szóról-szóra. * * * ... Az este újra láttalak s amint pillantásom reá vetettem szépséges sötét szemedre, végig borzongott rajtam a szerelemvágy poélikus érzése. Lelkemet átfutotta újra az jaz ismeretes láz, mely egy emlékezetes perc óta oly gyakran hozza szivemet hevesebb dobogásra. Ábrándos félelemmel várok reád, amint távolról az utcasarkon megpillantalak. Azzal a szorongó, édes vágyakozással nézek reád: hátha leolvashatnám arcodról gondolataidat, szivednek mélységes titkát. Ha én ezt mind megtudhatnám, ha a te see meid mindezeket elárulnák előttem l Hiába való remények, bánatos csalódások l A te arcod hideg, könyörtelen, a te mosolyod nem árulója, hanem palástolója érzelmednek. Istenem! hiszen alig beszélhettem veled egy néhányszor I A sors, vagy jobban mondva a te személyed úgy akarta, hogy hosszú idő óta nem közelíthetek feléd. Valóban mosolyognom kell, ha elgondolom, hogy éppen azon idő óta vágyom utánad a legjobban, amióta távol tartasz magadtól. Nap-nap után látlak mások körében, amint mosolygó közönyösséggel mégy el mellettem az utcán. Bizonyára még csak sejtelmed sincs róla, hogy minő gyötrelem fuláükját hagytad te az én szivemben. Esküt mernék reá tenni, hogy magad sem tudnád okát adni annak, amiért reám megnehezteltél Egyszerre csak minden átmenet nélkül megszakítottad ismeretségün két és éppen akkor, amikor már észrevehetted érdeklődésemet. Hideg, barátságtalan és parancsoló lett tekinteted, haragos komolyságra vált a mosolygásod. Hogy fájdalmakat okozasz nekem, te azzal mit sem törődtél. Kerülte ek hát s rég ideje már, hogy nem beszélte» veled. De meg fee’l tudnom mi minden történt azóta velem. Meg kell hallgatnod azt a mesét, melynek akaratodon kivül is te vagy a szép királykisasszonya, meg kell hallgatnod az elüldözött szerelmes szív fájdalmas panaszait. Bizonyára eszedbe fog még jutni az a szép nyári reggel, amidőn először beszéltünk együtt. Oh én már akkor régen ismertelek téged I Az alakod, az arcodat, a szemeidet mind, mind lefesthettem volna előtted anélkül, hogy reád néztem volna. Csodálatos dolog ! sohasem hallottam a hangodat és mégis mielőtt megszólaltál, tudtam, milyen lesz az. Szelíd, édesen harmónikus, szivet érintő, lágy hang. így hallottam ón ezt szobámban megcsendülni, amikor esténkint hazatérve reád gondoltam. Sokszor, nagyon sokszor foglalkoztam veled. Most már érzem, hogy többször, mint ahogy szabad lett volna I Ne érts félre kérlek, nem vádollak tégedet semmivel. Egyedül a szépséged, a bűbájos szemed, az édes zenójü hangod ellen emelhetném fél szavamat, de a szivem rögtön elcsendesit s panaszaimat suttogó vágyakozó sóhajtásokba olvasztja át. Ilyen az én szivem, az én ábrándos elhagyatott szivem !
