Szamos, 1911. június (43. évfolyam, 124-146. szám)
1911-06-28 / 145. szám
2. oldal. SZAMOS (1911. junius 28.) 145. szám. Ti ret W *1Yfi f t •'i Olajos-féle poltári keramikai és agyagáruk (porcellán, agyag- ü * laI d l lel cserép és bányatermékek agyagcsövek) kizárólagos képviselete Gál és Klein mükőgyár, tetőfedési és vasbeton vállalat Iroda : Attila-utea 1|B. sz. alatt Gyártelep: Teleky-utea 43. .... -■ •■•■■■■.m.-.........: ,. - Telefon 2 42 Le gszebb ruhatisztitás UnifmTDrt Pál ^7nfirnn?i Gyár főüzlet: Kossutft L.-utea 10. j Vegyileg száraz utón UQjuQjtír tab Felviteli üzletek: Kazinczv-u. 17. Attila-utca ? I esolatos, úgy, bogy a hitelt igénvbo j Tett családfő elhunyta esetén a birtok azonnal felszabadul a tehertől és a hát- ramartdt családra nem szakadnak sul)os gondok. Nem sok magyarázat kell ahoz, hogy azok az itt kívánatosán közölt célok, melyeket az uj intézmény követni fog, micsoda óriási jelentőséggel bírnak. Magyarországon, ahol több-kevesebb köze minden embernek van a földműveléshez és hol a földművelés kérdéseihez többé- kevésbbé mindenki ért, kétségkívül minden ember át fogja érezni, hogy rég nem volt törvényhozási intézkedés, mely olyan szerencsésen, olyan bölcsen oldott volna meg egy csapásra nagy agrikul- tnrális nagy közgazdasági és nagy szociális problémákat, mint ez. Régi jogos panaszok, melyek azt hangoztatják, hogy a kisemberre nézve szinte lehetetlen a földbirtokszerzés, ime, egyszerre el kell, hogy némuljanak. A viszonyok teljes átalakulása várható az uj intézményéi, melynek egyik legnagyobb előnye lesz az is, hogy a sok kisebb birtok megteremtse révén intenzivebbé fogja tenni a gazdálkodást, tehát jövedelmezőbbé fogja tenni a magyar földet, amellett, hogy olcsóbbakká teszi majd az élelmiszereket. Igazán mondjuk : egy (csöpp túlzás sincs abban, hogy az) uj intézmény uj érát teremt Magyarországon, olyan érát, amelyre méltán lehet büszke az a kormány, amely inaugurálja. Komót-cipők: Vajánál. Csúnya dolog a káröröm, de mi magyarok még sem haladhatunk el bizonyos diadalérzet és öröm nélkül a mellett a szenzáció mellett, amely a napokban az osztrák birodalomban megesett. A keresztónyszo- ciálista-párt teljes vereseget szenvedett, megsemmisítve és megtizedelve, letörve, szégyenletes kisebbségben kerül az uj Reichsratba. Meghalt ez a párt, elvesztette a talaját. A keresztényszociálisták veressége Bóesben a természetadta viszonyoknak megfelelő. Ennek a pártnak programmja csak Becsben születhetett meg és a minden izében romlott, beteg pártszervezet folytán c*ak itt válhatott az egek martalékává. Most vált csak bizonyossá, hogy ennek a pártnak az élete Lueger életéhez volt kötve és amint a nagy demagóg lehunyta szemét, szétesett a párt, mint egy rosszul összekötött mákvirág- bokréta. Mintha valami csuda történt volna a világon a huszadik század másod k decen- niumának elején, amikor pedig csudákban már csak a maradi lelkek hisznek. Az érettségi vizsgák az országban mindenfelé befejeződtek, lezajló tak szép rendben. Az érettségi biztosok mindenhol a helyükön voltak és ime: egyetlen hir sem érkezett arról, hogy valamely maturáló kezet emelt volna magára, méreghez nem nyúlt egyetlen ifjú sem; golyót 6enkisem röpített agyába, vízbe sem ugrott senki. Mi történt? Tán jobb volna a kérdést úgy föltenni, hogy mi nem történt? Még nincsenek publikálva a számbeli adatok, hogy hányán tették le sikerrel a matúrát, hányán buktak. De már az eddigiekből megállapítható, hogy a bukások száma jelentékenyen kisebb, mint tavaly, vagy harmadéve, vagy még előbb volt, amikor a diákgyilkosságok száma az érettségi után valósággal megdöbbentő volt. Olcsó cipők Vujánál. A képviselőfjáz ülése. Bpest, jun. 27. Berzeviczy Albert elnök fél 11 órakor nyitja meg az ülést. Elnök bemutatja a tegnapi ülésről távolmaradónak névjegyzékét. A Ház nem kiván velük szemben eljárni. Hegedűs Lóránt a pénzügyi bizottság jelentését terjeszti be az appropriációs javaslatról. Ezután harmadszori olvasásban elfogadja a Ház a főváros kölcsönéről szóló javaslatot. A Ház Huszár Károlyt mindkét mentelmi ügyében kiadta. Következett a nők éjjeli munkájának ipari üzemekben való eltiltásáról szóló javaslat tárgyalása. Az előadó ismerteti a javaslatot és elfogadásra ajánlja. Huszár Károly felhívja a Ház figyelmely család száz esztendeje, hogy szellemi kincsekkel táplálja a lelkeket. Hát „Irodalom“ ő felségétől jogosan és érdem szerint tapadt nevéhez az y. És ő is . . . sokáig, sokáig . . . egyedül hallgatta az irodalmi dagály . . . mormolását. Akarom hinni, csengését. — És ma? — Ma? Könyvkereskedés van elég. Hogy kell-e több, azt bizony maguk a könyvkereskedők mondhatnák meg. De a napi ponyván már . . . már, mint az utolsó ponyvára tekinthetünk. * * * Hát az a kis rozoga, ütött, időtől viseletes sátor csak itt maradt napról- napra a Pannónia — közelében. A hires „tornyos házat“ lerombolták. Már csak képe maradt meg emlékezetül. De a ponyvás itt maradt. Itt van. Mint a modern világban maradt egyetlen gomb . . . az uj divatu kabáton. S mig a diák nép, mint méhköpüből a méhek, szállonganak a mai, modern könyvboltokba; vagy nézik a díszes kirakatokat: addig alig akadt ember, aki tekintetét arra a kis sátorra veti. És ha erre méltatja is: csak gúnyt üz belőle. És lenézi — a régi időknek ezt az itt felejtett darabkáját. Pedig a két jó öreg — nézzedd csak — ott árul ma is, a sátorban. Tesz-vesz. Hogy tipegnek-topognak, ha egy-egy falusi odavetődik. Hogy magyarázzák felváltva még most is Argyilusnak és a Tündérek királynéjának történetét. Amely igaz történet. Nem hazugság. Mint a mai újsághírek. Minden reggel kirakják a naptól sárgult füzeteket. (Akad köztük már esry-egy modern antikváriusba való is.) Kirakják, meg visszateszik.' A ládába. A régi, hü ládába. A régi, jobb időkről némán is beszélő ládákba. És beterítik az időrágta ponyvával. És köveket, nehéz köveket tesznek reája. Mintha éppen olyan kincseket rejtegetnének el a leszálló éjszakába, mint. a gazdag, mesebeli királyok bűvös kamrája. — És megélnek? — Éldegélünk 1 A régi, jó könyvesek, ponyvások már csak éldegélnek. — Egyik nap semmi. — A másikon valami. — Kicsike, kevéske. — Ez is valami. — Inkább aratáskor. Hát ezek is — aratásról-aratásra várnak. De ha semmi sem maradt, meg maradt a százesztendős múlt. Az emlékezet. Ezt nem veheti el sem idő, sem kor. Miér‘, mer’ azór’, hogy az Irányi János, meg a Vékony, meg a Wolkenberg sátra a nép emlékezetében él. Nemzedókről- nemzedékre. — Úgy bizony kérem, mondja az öreg ur kipirulva. Az ősöm nemes ember volt. Csatába ment. Török fogságba esett. Miór’ ? Mer’, azér’, hogy kegyetlen vitéz volt. Kereste is a török. Elvitték Stam- bulba. Örökös fogságba. De a muzulmán kegyetlenképen — megszerette. Vendég volt ő és nem fogoly. Török vó‘t. Húsz esztendeig — török vó‘t. Annak muszáj’ vó’t lönnie. Aztán gyüttek szép, de szomorú Magyarországba. Agyukkal, láncokkal. Ősömnek meg levelet köllett vinnie a magyar táborba. Veszedelmek veszedelme közt. Mikor azonban lába a magyar földet érintette : tüstént magyarrá lett. Mint a Főnix madár. Uj emberré lett. Az ón ősöm. Nem lehetett mássá. És a levelet elvitte — de a levél mellé olyat szólott, mondott magyarul, magyarán . . ., hogy nagy győzelem lett belőle. íme’ a sok romantikából — romantikussá lett a család története is. És napról-napra ott árulja a szellem kincseit — két öreg. A régi sátorban. Az ősi ponyván. Hanem a minap, nagy csődület támad a sátor előtt. — Mi történik ott ? Hát látnom kell, hogy uj sátort, egy modern sátort állítanak. Minden izében modern sátort. A réginek, az ősinek még ott vannak maradványai. Mint mikor az öreg hajó ott maradt az újnak megindulásáig. — Mi az, öreg ur ? — Hát — hát már köllett. Veszedelmesen recsegett-ropogott az öreg sátor. A ponyván is keresztül rágott — az idő. Az idő bizony ... Az a vén idő. . . . Mostantól fogva a két öreg arca az uj sátorban mosolygós — a hóval hintett fej alatt. Mint a hó alatt maradt — kései rózsa. Modern ruhaíestés Unitúíam Dal Qvafrnáfi Gyár íöüziei Kosstun k.-u. 10. bármely divatszinre Ügíjldjül DMlaiaí. Felvételi üzletek: Kazinczy-utca \7. Attila-utca 2.
