Szamos, 1911. június (43. évfolyam, 124-146. szám)
1911-06-03 / 126. szám
k/1* XUH. évfolyam. Szatmár, 19*. junius hó 3-, szombat. 126- szám. %'msvrmjkk Előfizetési díj : Helyben: 1 énre 12 K,évre 6 K. lj, évreWd 1K Vidékre:.. .. 18 ., 8............ 4 „ 188 Egy szám óra 4 filter. t>*WiCo.^ztosóg s- 3*&áovi:v%iau . SJ AMjo-utee^ * a«« *3 Teierortsij«.: ,<)?. MiiMtaneetnfi oijs.« Szat*»«.. cs I*p kiado.i i virtutelwin fieetemrök. i _ íjémtX éóe „no*.ott, <i _ tu<a«4. — .^»apaábirdetéMkttteétt __ Mpttér sen a» Mér. azé 4 A föld. Derűd arccal nézi most a gazda a földet, látva naponta az áldásos májusi esőt, mely hizlalja a vetést s boldog reményeket kelt a jövő iránt. Elcsépelt mondás, hogy a mi szép hazánk sorsra rendszerint a májusi eső ől függ, de mikor tudjuk, hogy mennyire igaz ez a mondás, nem lehet elégszer hangoztatni, hogy lankadatlan szorgalommal kell törekedni arra, hogy ne mindig csak a földtől várjuk az anyagi boldogulásunkat Gazdaságunknak annyi sok baja van, hogy azt a szükséghez képest nem lehet rövidesen orvosolni. Száraz tudomáuy a statisztika, de aki olvasni tud a sorok közt, az tanulságot merithet a jövő teendőire nézve. Egyes adatok épp úgy elriasztják a hozzáértő lelket, mint régebben őseinket talpra állította és harcba szólította a körülhordozott véres kard. A magyar királyi statisztikai hivatal közlése szerint 1890-től 1900-ig az önálló gazdaságot űző egyének száma hetvenhatezerhatszázötvenegygyel apadt. Őstermelésből élő országban ez megdöbbentő jelenség És ezen nem lehet és nem szabad közönyösen napirendre térni. Hiszen hazánkban a birtokelosztát úgy sem kedvező A latifudiumok túlságos nagy területet foglalnak el az ország termőföldjéből s a közép- és kisbirtokosok kezén igen kevés van abból. Mi következik ebből ? Az, hogy nálunk igeu sok azoknak a száma, akik kizárólag napszámra vannak utalva, ami fajföntartási szempontból nem valami előnyös, mert a hazánkban divatos külterjes gazdálkodás mellett az év nagy részében alig kínálkozik munka s igy a napszámos-családnak, ha nincs magának is egy kis gazdasága, örökösen a feje fölött lóg a nyomor. Nsgyon természetes dolog aztán, hogy az ilyen gazdasági elemek legalkalmasabbak a szocialista romboló eszmék befogadására és leghívebb alattvalói az amerikai kivándorlásnak. Ezen állapot megszüntetésére mező- gazdasági politikánk természetes és elsőrendű föladata az volna, hogy minél több egészséges kis üzemet teremtsenek. De ha a statisztikai hivatal közlése szerint tiz év alatt az önálló mezőgazdasági üzemek száma óriási mérvben apadt, akkor hogyan akarunk mi újakat alakítani ? Vannak, akik azzal vigasztalják magukat, hogy az ipart űző európai államokban a mezőgazdaság mindenütt tért vészit lélekszámra a városi foglalkozások javára. Ámde nálunk a mezőgazdasági üzemek számbeli apadásának nem az ipari átpártoló* az oka, mert a mi iparunkat még csak hasonlifani sem lehet a nyugateurópai hatalmas iparhoz. A külföldön a magasabb és állandóbb munkabéripari munkabér először a földdel nem biró napszámos elemeket vonja be a városba s igy az ipari át- szivárgás a mezőgazdasági napszámoskéz megritkulásában jelentkezők, amelynek pótlására a nagybirtokosok túlzsúfolt vidékről szállítanak munkásokat. Hogy az ipar önálló gazdákat mozdítson ki helyükből, ahhoz az iparnak nálunk eddig még nem tapasztalt horri- billis föllendülése szükséges. Éppen ezért nálunk az őstermelők feltűnő apadása semmiféle okviszonyban se áll az iparral, hanem anntk szem- mellátható oka a mezőgazdasági elszegényedés. A súlyos közterhek, a nagy kamatok, a rossz gaidasági helyzet ösz- szeroppantja az önálló termelőt, megperdül a dob az udvaron s a gazda nem várva be a teljes tönkremenetelt, kivándorol. Ez a pusztulási folyamat igazolttá teszi, ha kétségbeesünk hazánk jövendője fölött. Rózsanyiiás. Irta: Szalay Fruzina. (Folytatás és vége.) Aztán a két hét csak elröpült, a gőzhajó gépje elkészült és Tonio eljött búcsúzni. Catina elkísérte egész a velopini partig. Esteledett mar. Mély árnyékban feküdt az ut, halvány volt a tenger s a Tonio csónakja lassan himbált rajta. Lussinból átlát szott az „Estrella“ fehér vito Jójával s nagy fekete kürtőjével. — Látod — mondta Tonio — az ott a mi hajónk, ha holnap délelőtt kimégysz Madonna Annunziatához, megláthatod, arra megyünk el. És most Isten veled Catinám! — S Tonio egyszerre lehajolt hozzá, két karjával átölelte és összecsókolta rózsaszínű arcát, barna haját, világos szemeit. - Eljövök én érted. Catinám. Catina kedves ! — kiáltotta és ezután beugrott a csolnakba, de Catina már nem látta, hogyan evezett tova, Catina oda dűlt a kőfalhoz és sirt-sirt keservesen, szivszakadva, mig végre az öreg koldusasszony, aki mindig ott ült az ut sarkán, rázogatni kezdte a vállát. „No, ne sirj már úgy, kis Catina, majd elfeleded mire férjhez mégysz.“ Másnap délelőtt Catina ott állt a Madonna Annunziatánál. Lenn a szírieknél forrt és habzott a viz, nagy, üde hullámok csapkodtak föl a zöld mélyből aranyfény omlott el & tengeren es a zöld hullámok s az arany között csodá atos lila szinek hintáztak. Könnyű, friss szél hordta a parti füvek erős. kesernyés szagát s tulnan Lussinból erős kürtölés hangzott, az „Estrella“ jelezte indulását. Catina le szökött, le egészen a vizbehajló, laposra mosott, fekete szikláig s onnan nézte, előre hajolva, mint tűnik föl a hajó s mint távozik messzebb, mind messzebb, napsugaras árbocaival, — már csak egy kicsiny folt a láthatár peremén, aztán az sem . . . Ha Catin* letérdelt u kápolnában Madonna Annunziata aranyglóriás fehér alakja előtt, nem imádkozik úgy, mint a többiek, távol levő kedves visszatértéért, de ha éjjelenként nagyon füttyönget és zug a házuk körül a maestrale, vagy ha elnézi a nagy hullámokat, melyek onnan jönnek a szabad, nyílt tengerről, akkor föltűnik előtte két nagy fekete szem, egy piros, nevető száj s valahonnan mintha hallaná : „Vissza jövök érted, Catina. Catina kedves 1 . . .“ És Madonna Annunziata szemei mélyre látnak, belátnak alvó leányszivekbe s ő ért és hall sok mindent, mi öntudatlan, némán eltakarva, eltemetve, szív legmélyén van. Cigaléban nyilának a rózsák. Nagy, bársonyos, melegszinü rózsák, selyemszirmu fehérek hajolnak a forró kőfalakra. Rózsa, rózsa, rózsa mindenütt; s a levegőben rózsaillat, a parton rózsalevelek s a szép Catina ott áll s a feje félig lehajlik, mint egy gyönyörű magányos nyíló rózsa. És rózsákat hint az alkonyat is; a sziklákra, partokra s a vizre, a selymes, tündöklő, kék tengervízre. Énekelnek a habok, suttognak a rozmaringok, halkan felel rá az olajfa meg az örökzöld, zengenek a fenyők s mosolyognak a mirtusok, a fényes levelezőid mirtusok. És a fehér Lussin felé, az alkonyi fényben, a kék vizen át közeledik egy szép karcsú hajó. Bíboros sugarak koszoruzzák árbocait, nyomában fényes ezüst barázda áll a hajó födélzetén ; nagy, lángoló, fekete a szeme, piros a szája s ragyogó szemével, mintha ezer szerelmes csókot küldene, úgy néz-néz a lemenő nap felé. A nap éppen ott megy le Cigalé fölött. Angol bőr és moquett garnitúrák VértBSSy Árpád készen igen olcsón kaphat“*: vör™SmTr7hy-meT40. ,z.
