Szamos, 1911. június (43. évfolyam, 124-146. szám)
1911-06-20 / 138. szám
2. oldal. SZAMOS (1911. junius 20.) 138. szám. Valójában, hitelesen most sem tudjuk, hogy az indexre tett könyvekben, mik azon részletek — t. i. az elitéit felfogások, kifejezések. Dr. Lénárd sem tudhatja tehát, hogy lehet-e a felfogáson stilizálissal változtatni ? Lehetséges-e világosabbá tenni? Lehetséges-e Prohászka könyveit egyáltalán az indexről eltávolítani. Az én szerény meggyőződésem az, hogy igenis lehetséges. És ha a kifogásolt helyeket hivatalosan megjelöli majd az ítélet kihirdetése: ez a korrekció meg is történik. * * * Azt írja Lénárd dr. barátom uram, hogy lukullusi élvezettel olvasta cikkemet, ahol én elárulom, melyszerint Prohászka kérdéses könyveit még most is. forgatom . . . Jóllehet, nekem ez már egyházi átok terhe alatt tiltva van. Tisztelt barátomnak nem kívánok ám ilyen sovány, tartalmatlan lakomát. Mint jogász embernek tudnia kellene, hogy valamely ítélet, mikor válik jogerőssé. Tudnia illik, hogy az Ítélet kihirdetésének módja és formája van. Ez a formalitás még nem történt meg. De az egyházjogtól azt a körülményt is tudnom kellene, h -gy ón az ítélet jogerőssé válása után is olvashatom, megfelelő engedéllyel és indoklással. Például hogy ilyen — igazán tárgyilagos és emelkedett vitában felvilágosítást nyújthassak. * * * Hogy Prohászka keményfejü és derekú ember, azt én is tudom. Iszen személyesen van szerencsém ismerni. Ám Lénárd dr, ur mégis feltételhez köti ezt a keményfejüséget és derekuságot. T i. véleménye szerint a perdöntő a székes- fehérvári püspökség pár ezer hold földje — lesz. A nyugodt, tárgyilagos cikknek ez a matériás koccintása szépség hibája. Szeplő. De Lénárd dr. ur egyéniségének egyik jellemző sajátsága. Nem ismeri Prohászkát. És nem ismeri a székesfehérvári püspökséget. A legszerényebb püspökséget. ' Nem ismeri Prohászkát, aki felé dús püspökség integetett. És ő elvei miatt — a legszerényebben maradt. Aki káplán talárban és kopott esernyővel vonult be püspöki székvárosába. Aki éppen elvei miatt nem lett (a fővárosi újságok tudják) — kalocsai érsek. Aki lángeszéve!, rengeteg tudásával, éppen mostani helyzetével és éppen a liberális táborban . . . nem a székesfehérvári püspökség jövedelmét szerezhetné meg. ... És a világverő Attila elé járul az ősz pápa. És így szól a hunok hatalmas vezérének: Attila nagy vagy. Vitéz és hatalmas. De igazi h :’S3é és igazán naggyá . . . te aki a világot győzöd le, csak akkor leszesz . . . ha önmagadat győzöd le. Bodnár Gáspár. ÄobFak - cipő k Vaj áriái. ingatlant akar venni vagy eladni, jelzálog kölcsönt keres, mielőtt bármiféle gazdasági cikket beszerezne, vagy a gazdasági élet bármely ágába vágó szükséglete van, forduljon bizalommal: Possvíík Nándor gazdasági szat irodájához Szutmár, Kazinozy-utca 7. .North Brits.h“ b zlositó társ. íőügynöksege. nek napszámra s kenyeret, puha kenyeret ehetsz minden.nap . . . — Soha, Annám, soha! . . • szólt lemondással a férfi s magához s-zoritva karjánál az asszonyt egy szűk utcán át a Duna irányába vezette. Kiértek a partra. A A nagy, fenséges kép kezdett kiüontakozni előttük minden misztikumával. Megállották. Csend volt- Csak a Halál szele nyargalt a parton . . . Annám, az Isten áldjon meg s kérd: hogy bocsásson meg nekem! — Mit ... az Istenért Kálmán, csak . . — Csak . . . semmi Annáin, no ne ragadd meg úgy a karom, ne remegjen a tested, hisz nézd, a legszebb álom teljesül. Beletemetkezni a nagy, szent sötétség sápadt leple alatt a zenélő hullámsirba. . . — Nem Kálmán . . . nem ! . . . — Nézd, itt, ott egy fény táncol az én Bálványom tel felbukkanó arca: a halál sápadt asszonya! Mint vonaglik tovasikló teste a szél ritmusára?! . . . — Nem, Kálmán, fussunk innen! . . . Menjünk, menjünk ! — A nehéz, ólmos ködlepel, a hulló őszi eső, majd eltakarják az én nászomat. •. — Az enyém legyél, egymásé legyünk' Jer, könyörgöm . . . — Ott oszt elmúlik minden. Amint kitárja majd hideg karjait a halál sápadt asszonya, körül fog ölelni, ott lent boldog, boldog leszek . . . — Nem, én öle'lek meg — ragadta meg ideges, kétségbeesett nyugtalansággal az asszony — magammal viszlek. Kérlek, könyörgöm, térj magadhoz . . . Kiabálni fogok . . . Hisz nézd, milyen higeg, sivár a hullámsir . . . S elkárhoznál gyáván, nyomorultul, Te, Te ? .. . Igen, igen velem jösz ! Megosztjuk a szegénységet, az uram leszel s meggyógyítom a tested, a lelked . .. mert én tudom . . . nsak én tudom tenui! Várni foglak minden este a kis leánykámmal, a szőke angyalkával, amint a munkából jösz s élni fogunk, élni . . . élni. Hát jössz Kálmán ? A férfi teste reszketett az- asszony vonagló karjaiban. Nem, nem bocsátotta el. Hozzátapadt. Beszédes, lelkes ajka a rábeszélés és megnyerés minden érvét, minden édes asszonyi mérgét öntötte füleibe hosszan, fájóan. Sikerült 1 Forró szorításával, égető csókjaival uj életet látszott lehelni annak megrongált idegü, fásult testébe. Lassanként hidegsége, fásultsága bizsergő forróvá, lelkendezővé ólvadozott át az asszony karjaiban. Újra emberré tette az asszony. Képes volt reá . • . S amint most a szél által meglóbalt fáradt fénysáv az arcukba szökkent : az asszony arca a megdicsöültség kéj-mámorában fiirdött. — Megyek Annám, megyek, egymásé leszünk ! . . . szólt fáradt hangon a férfi s az asszonyt karjára fűzve megindultak hazafelé. Milyen szent harmónia zsongta körül őket! Egymásba fonódva, némán szelték a misztikus, zajtalan éjszakot. Hamar hazaértek. S amint a szobába érve gyertyát gyújtottak, a gyertya álmos fénye a kis lányka mosolygó arcát lopta szemeikbe. Álmodott a kicsike . . . Boldog álmot. S ők ketten föléhajoltak. A kis lányka mosolygó arcára pedig e pillanathan néhány könnycsepp gördült alá. Boldog könnyok... Uj nasz gyöngyöző szent bora ! A békéscsabai gyilkosság. A Zsilinszky-fiuk az esküdtek előtt. Békésgyula, jun. 19. Ma vette kezdetét a békósgyulai törvényszék esküdtbirósága előtt a két Zsi linszky fiú büuügyének tárgyalása, akik tudvalévőén május 14-én meggyilkolták Békéscsabán Achim L. András országgyűlési képviselőt. A tárgyalás iránt roppant érdeklődés nyilvánnlt, agy hogy a törvényszéki épület tárgyaló erme szűknek hizonyuit a hallgatóság befogadására, A tárgyaláson Zsilinszky Gábort, a tulajdoképpeni tettest és testvérét Endrét, aki a szomorú tett elkövetésében társa volt, dr. Kenedi Géza ügyvéd, országgyűlési képviselő védi. A vádat dr. Liszv Viktor ügyész képviseli, akinek vádirata, mint ismeretes, a gyilkosság bűntettével vádolja meg a Zsilinszky-fiukat. A város nagyon nyugodt, csendes, az érdekes esemény izgalmai iránt azért mindenki érdeklődik. Az ítélet, mint Bókésgyulán felfogják a helyzetet, javarészben attól függ, hogy milyen erősen és meggyőzően tud felvonulni az ügyész mellett a sértett fél képviselője. A vádlottalt. Az esküdtek kisorsolása és a vádirat felolvasása után : Elnök: Lépjenek elő a vádlottak. Joguk van újra elmondani az esetet. Először Zsilinszky Gábort, hallgatom ' : Elnök : Zsilinszky Gá érzi Magát. ? Vádlott: Nem. — A v élettörténetét. Elnök : Ismerte Áehimot ? Vádlott: Látásból. Elnök: Hol szerezte a revolvert? Vádlott: Budapesten Huzellánál. Ha a tanyára kimentem, mindig magamhoz vettem. — Bátyjának is volt revolvere? — Neki is. De nem tudom milyen. Ö is magánál hordta. — Tudta, hogy Adumhoz mennek? — Tudtam ; ama hitben tettük a látogatást, hogy Achim majd elintézi az ügyet. Bátyám sétabotot és kutyakorbácsot vett magához védeimül az eseire, ha megtámadnák. Elnök: Ez a korbács gyanús. Ilyent csak akkor használunk, ha valakit meg akarunk szégyeniteni. Miért mentek be a hátsó ajtón? Vádlott : Mert esak ezt a bejárást ismertük. Beküldtük hozzá a cselédet, hogy várjuk. Sokáig várakoztunk. Aztán benyitottunk hozzá. — Úri ember nem megy be jelentkezés nélkül. Vádlott: Kopogtattunk. Elnök: A csendőrség előtt tett vallomása másként hanezik. Vádlott: ügy igaz, amint mondom. A kihallgatást folytatják.
