Szamos, 1911. május (43. évfolyam, 100-123. szám)
1911-05-14 / 110. szám
2. oldal. SZAMOS (1911. május 14.) 110. fttvn. TTtprilit-P^ ^ec^si T^«41*1 Af f *i Dunkel-féle Kassáról, kizárólagos kép- Ilii vállalat. X ttl ívL11d viselet. Építési anyag nagykereskedés. fiái Aq mükőgyár, tetőfedési és vasbeton vállalat. Iroda: Attila-utca HB. sz. alatt. xJdi fc?o I\.lcílíl Gyártelep: Teleky-u. 43.------------- ---------- ---------— Telefon 242. \ I 4 T.r J\ \r I ,í ír) ] £ r / í T \ r Vállalnak bármily építkezést és tervek IVlHiíVi V 1 Jjll 1 1 készítését. — Iroda: f|nnyadi-utca 24. sz. OKL. ÉPÍTŐMESTER ÉS ÉPÍTÉSZEK Telefon 246. szám. Telefon 246.. szám. ottani tőkepénzesnek bizonyos kölcsönvett summáról. A körmönfont izraelita a többek között a következő pontot is belevette a kötelezvénybe: ha adós a kamatokat pon tosan nem fizetné, a tőke is elvész. — Az érendrédi érdekeltség is ilyenformán csinálta azzal a bizonyos vitás 150 ezer koronával, amelyre a vármegye 11250 korona kamat- külömbözetet fizet rá évente. Az endrédi vasút elnöke ugyanis vad haraggal vágta oda a közgyűlésen az alispánnak, hogy az ő (az alispán) az oka, hogy a pénz nem jövedelmez többet a letétben. Mivel pedig nem jövedelmez, és a súlyos kamatdifferencia elvész, hát vesszen a tóke is . . . Vannak következetességek a politikában is Akárhogyan hányódnak, vetődnek, fordulnak a politika eseményei, tülajdon- képen mindig ugyanazok a dolgok ismétlődnek meg. Épen csak a szereplők változnak, de azok is csak akkor ha már meghaltak a régiek. A mi politikánk minden fordulatának meg vannak húsz vagy még több esztendő óta a maga figurái: mindig ugyanazok a honmentők, ugyanazok kapják a hazaárulói címet és ugyanazok maradnak az aknamunkások, a cselszövök is. Hogy nagyon messze ne keilesen menni: tessék csak emlékezni reá, hogy húsz óv óta volt-e olyan politikai skandalum, amelynek zavarosából nem Polónyi Gáza ütötte fö a fejét, hasonlatosan az ismert Unikum-likőr reklámfigurájához. Akár paktum, akár kompromisszum, akár elalkuvás, akár letagadás, akár szövetkezés: Polónyi Géza mindenhol ott, mindenben részes, mindenről tud, min dent leleplez. Ez a Polónyi valóságos Mann für alles. Károlyi Mihály gróf, a magyar agrárius tábor vezére egyik este nagy fogadást, lakomát és estélyt rendezett a palotájában. A társaság, léha, duhaj, mámoros fiatalok, italra vágytak. A kassza elé ültek, az asztalt körül- állitották cigánynyal és szemtelen szövegeket énekeltek a keringök dallamára. Azután hangos megjegyzéseket tettek a Norma szótlanságára, durva tréfák járták. Az egyik kapatos legény a kasszához lépve, nagyot csípett a Norma karján: — Talán fából vagy, cicám? Norma hidegen, régen visszafojtott önérzetének kihaló fellobanásával vágott a kezére a fiúnak: — Menjen a fenébe, nem vagyok én cseléd! Pedig az volt. Megint cseléd volt. Egy kurta kartonruhás, egészséges, becsületes kis cseléd, aki hírből sem ösmeri a pezsgőt, az urak mulatását. A rideg kudarcra a legények leintették a cigányt és a főpincért citálták, azután a gazdát: — Hát mi ez ? Kávéház vagy kolostor ? Lesz nő a mulatozáshoz vagy a pikkoló- fiunak udvaroljunk ? Mig a nagyban fogyasztó urakat a főpincér csendesítette, biztatta, a főnök ur a kasszához ment és csak a fogai k őzé szorított dühvei sziszegte a lány felé : Másnap pedig a nemes gróf a képviselőházban rendezett nagy beszédet az agrárérdekekről. Hogy a két rendezés összefüggésben van egymásad, az: talán nem is kell mondani. A derék agráriusok, akiknek Mihály gróf estélyt és pezsgőt rendezett, másnap fölültek a karzatra, illetve ha joguk volt hozzá, beütlek a Ház padsoraiba és ott ők rendeztek: tudniillik helyeslést rendeztek a gróf beszédéhez. Igv kivánja ezt a kölcsönösség, aminek jogosultságát nem lehet letagadni. Azon eilenben mar gondolkodóba lehet esni, hogy miért helyeselt, sőt gratulált az agrár gróf beszédéhez két benfentes. Hiszen ők nem voltak meghiva a Károlyi- estélyen Vagy igen? A Umífjí Hotiyhájln (D. S.) Ha az ember jóízűen akar enni, ne menjen a konyhába, ahol az ebédet főzik. A konyha nem alkalmas az illuzio-keltésre és legjobb ha az ember nem látja, hogyan sürik-főzik számára a falatokat. Ha az ember a vármegye dolgai iránt érdeklődik és gyönge a gyomra,, meg az illúzióját sem akarja elrontani, akkor ne n/'-zzen be nagyon abba a konyhát»® kallói a vármegye polgárainak sorsát kotyvasztják, hanem elégedjék meg azzal, hogy a megye igy határozott, meg úgy 'határozott és ehhez mérten fizesse azt <n az adót, pótadót, meg az illetéket, aminek most már szintén van pót-; a. Ezt a nem is egészen eredeti raon— Megy azonnal az urakhoz ? Tönkre akar tenni? Megbolondult most, mikor az urakat bo lehet ugratni ? Maga egy eech-nő ? Maga egy közönséges utolsó privátnő! Takarodik rögtön mulatni ? A lány szeme dühösen csillant ki az arcát borító kékes piros festékből, felkapott egy konyakos üveget és rnagánkivüli nagy haraggal vágta oda a billiárdasztalhoz, a melynek zöld mezején úgy szaladgált három csontgolyó, mint három elszabadult riskaborju. Lárma, zaj, szenzáció kerekedett a kávéházban, a főnök kiráneigálta Normát a kasszából, a föpincér adott neki vagy két háti düt’föt, az összecsődült kibicek felhasználták az alkalmat és a nagy rumliban fogtak egyet a leány vastag karján . . . Két pere múlva már senki sem beszélt az esetről, a kávóház mulatás zajá tói volt hangos, a pezsgő mellé a másik kasszírnő, a kimenös, a vérbeli cech nő telepedett az urak közé, Norma pedig botorkálva futott, izzadtan, sebesen ki a piszkos, nagy városból a mező felé. Futásközben nagyokat botlott a lába a szűkre szabott selyem szoknyában . . . dást abból az alkalomból tartjuk aktuálisnak, hogy a vármegye múlt heti közgyűlésén az egyik határozat kotyvasztásánál nagyon fel talált lebbenni a konyha kortinája s nagyon mag lehetett érezni, hogy a szakács odaégette a rántást, kozmás lett a- határozat a a szaga nagyon ellontotta az illúziónkat^ Nem nehéz dolog kitalálni, hogy a halmi—bik&zádi vasút segélyéről van szój amely körül szomorú képben bontakozott ki a közgyűlése», hogy ügyes szakács milyen szép pirosra, ropogósra ki tudja süíni a közérdek zsirjában a magánérdek pecsenyéjét. Azaz hogy mégsem elég ügyesen ahhoz, hogy egy kicsit oda ne égjen s a kozmás szag érezhető ne legyen rajta. Mikor az állandó választmány megtette ösm eretes javaslatát; hogy a halmi — bik8z-ádinak adassák oda segélyképpen a nagvkároly—érendrédi—-szalacsi vasút által fel nem használt s ráfizetéssel kezelt 150' ezer korona, ftelaugtak a vármegye közérdekének hatalmas szónokai,, elkeseredett védelmezői. A vármegye szegény, a vármegyének nincs pénze és amellett döngették a lokálpátrióúzmuí érzékeny kapuját is l a halmi—bikszádi vasat idegen vármegye vasútja lesz. Különösen ezt az utóbbi érvet pattogtatták sürj*n: idegen vármegye érdeke, A maszlag lecsúszott. A közgyűlésnek közben el nem szállingózott tagjai nem kérdezték, hogy milyen stádiumban van hát már a megajándékozott érendrédi vasút, nem követeltek határidőhöz kötött Ígéretet a vasút felépítésére voatkozólag, hanem kimondták, hogy a vármegye közérdeke azt kívánja, hogy a dr. Falussy Árpád elnöklete álló — vaj’ mikor lesz járó — vasút részére időtlen határidőkig letétben maradjon az a 150 ezer korona, amely után a vármegye évenként 11,250 korona kamatkülönbözetet fizet. A lelkes felszólalók a közgyűlés egyik napján elhitették, hogy a vármegye zilált anyagi helyzete feltétlenül azt kivánja, hogy holt tőkéket szakítsanak ki a megye vagyonából. „Szabad-e nekünk, akiknek (az érendrédi ut kivételével) oly rosszak az utaink egy olyan vasutat támogatni, amelyről megboldogult Hieronymi Károly is belátta, hogy nem közérdekű, amelytől megtagadta az engedélyt ?! Nem szabad, dehogy szabad!u dalolta az egyik szónok. A másik napon aztán csodálatos véleményváltozások estek a konyhán. DUDÁS I ST VÁ N Készit mimlen e szakmába vágó épület- és ÉPÜLET- ÉS BÚTORASZTALOS butu™““kát i,1 mai. k°í igényeinek teljesen SZATMÁR. BÁNYAI-UT SZ. megfelelően. Tervvel es költsegvetessel szolgai, j
