Szamos, 1911. május (43. évfolyam, 100-123. szám)
1911-05-28 / 121. szám
XLIII. évfolyam. Szatmér, 1911. május hő 28-, vasárnap. 121. 5?ám. nagyválasztéku cipőraktárát ajánljuk a t. vevő- közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást Közvetlen a „Pannónia“ mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb cipő raktára. MEGÉRKEZTEK a tavaszi és nyári idényre megrendelt valódi schevraux és box bőrből készült legújabb divatu fekete és barna úri-, női- és gyermek-cipők. \/TJ\ \Z \ V tre 1 íle)ír7T/V Vállalnak bármily építkezést fés tervek 1VX^xXV2^V X kw JLCXJL Xv!)^>XV X készítését. — Iroda: Hunyadi-utca 24. sz. OKL. ÉPÍTŐMESTER ÉS ÉPÍTÉSZEK Telefon 246. szám. ♦ Telefon 246. s:ám. Hwöotései. i 1 zpráazí étét- -n.ott, a. íngjutaa.y/)sai»to árijaa M- tcillßk. —— iiS ap lóiurdelések kőawtt mimten ssf.5.4 Mér. MyHttér sora 20 fitt ér. ==_-/» - -— ..................... ..................... t> zert(A^,zUkiég és K«s.doü:vatw , KJJÚczj-üiezc sí. «unii »1 TeieföT!Si.s>it: 1J7. | Mindennemű dijak Sxatmái. ti lap kiadóhivatalában fizetendők. Előfizetési dij : Helyben: i évre 12 K. évre 6 K, */« évre b iw. hu« a í K del ire:.. .. 16.......... 8 .. 4............1i>0 Eg y szám ára 4 fillér. egyszerre a lomtárba kerültek s azon folyik a vita, hogy az ultramontán katholikus tényleg feketébb-é az ördögnél s viszont a liberális hófehér-é vajon ? E célból a legócskább mordályok- ból frázisok puffognak s fogalmak körül indián táncot jár a tekintély. Valahonnan, valószínűleg a Polónyi szótárából — áltJa tudott közvetett utón - antimodernista eskü került a szóvitába s nem kisebb tekintély, mint Várady Zsigmond kovácsolt legyvert belőle a reakció ellen. S azóta sugva- bugva, öklüket rázva emlegetik többek között a szatmárnémetii kir. kath. főgimnáziumot is, mint ahol oly sötét a reakció, mikép presszióval az érettségi előtt álló tanulókkal is letétette a tanári kar az antimodernista esküt. Jellemzi a biztonság tudatában vitázó urakat, hogy a fő vitaérv valótlanság és lehetetlenség. Valótlanság, mert amint az itt következő fogadalmi szöveg igazolja, ez minden, csak antimodernista eskü nem, képtelenség, mert az antimodernista esküt csak felszentelt papok tehetik le. Azért minket se feledjen. Hanem . . . szeressen. És az erős férfinek szemében is permetez . . . Mint derült égből szokot permetező. eső hullani egy parányi fellegből. . . * * * E pillanatban lép be — a leány. A búcsúzó. Arcán a boldogság pirja ég. Szemeiben az élet tüze lobog. Apjok ujfennt ránt vagy kettőt baj’- szán, mintha csak arcának nyugalmát parancsolná elő. Az anyjok meg nagy visszatartással változik mosolygóra. — Hallod Erzsiké, — szól a gazda szaporán, — mit beszól az anyád? — Az édes ? Mit beszél apám uram? — Hogy te egy hót múlva, már nem leszel — a mi jányunk. Erzsók földre szegezi szép csillag szemeit, akár az ég csillagai, mikor erre a bús földre tekintenek, Kezeivel kötője szélén játszadozik, mintha igazságot akarna a nézőpontból kezelve a kérdéseket, hogy a biztonság tudata az az állapot, mikor ország dolgát jó kezekben tudjuk, vagyis mikor semmi bajunk nincs, mib en közömbös és jelentéktelen kérdésekből képes társadalmi kavarodást provokálni. A költségvetési vita álmos egy hanguságában történt, hogy Polónyi Grézának játékos kedve kerekedett, viharbombát dobott tehát a parlamenti tanácskozási terembe, amitől piros posztót kezdett látni kivétel nélkül minden tekintélyes és okos politikus is. $ inig Polónyi valahol a félreeső szegletben éppen jóizüket kacag a markába, bent a márványos nagy eremben, képtelen szenvedélyek tüzébeD, valótlanságokat, tájékozatlanságokat, elfogult nézeteket és egyáltalában nem a parlament szine elé tartozó stiletlenlégeket hajigáinak az egymás fejéhez apróbbnál-apróbb frakciókra törekedett népképviseleti csoportok. Világra úgy, mintha egyéb dolguk sem lenne. Költségvetés, ex-lex, véderőreform Az antimodernista eskü. (She.) A magyar politikai és I ársadalmi életet hetek óta izgalomban tarló felekezeti békétlenkedés, a szatmárnémetii kir. kath. főgimnáziumot is ferde világításba állította egy teljesen tájékozatlan híradás folytán. A főgimnázium a kultúrharcnak tilulált vásári hecc központjában, mint az ország legfeketébb reakeionárius in tézete szerepel s jónevü szónoko- iratkoznak a képviselőház táblájára, mindenáron földig gyalázni a gimnázium tanárkarának verejtékes munkáját, a gyermeknevelést. Valami ártatlan fogadalomért, ami egyáltalán nem a tanáaok kezdeményezéséből lett a tanulóknak ajánlva, amit az tett le, akinek privát passziója volt erre s amit hatáskeltés indokából nagy- képzetí8égii és tekintélyű állimférfiak elkereszteltek antimodernista eskünek. Előbb a hepciás békétlenkedéssel kívánunk foglalkozni, lejebb pedig szó- szerint közölni fogjuk a fogadalom szószerinti szövegét is, mindenképpen abból látni, hogy, hogy ... az én jányom, ne maradjon az én jányom! Az asszony arcán elsőben a mosolygás napja dereng erre a szóbeszédre. De tüstént rá megerednek könnyei. Az édes anyának könnyei. Oh ezek a könnyek . . . Mint azok az esőcseppek, melyeken megtörik a napsugár, hogy aztán tündöklő szivárványszineket szórjanak a borús fellegek közé . . . — Bizony úgy, gazdám. A mi jányunk hát búcsúzik. Jön az írás szava. Elhagyja apját . . . — Engem ? — Anyját . . . — Téged ? — Minket bizony gazdám. És elmegyen az uj tűzhelyre. És szeretni fogja férje urát. Jobban fog ragaszkodni hozzá, mint mihozzánk la. — Meglássuk ám, anyjok . . . — Meglátod . . . — Hát ’iszen csak ragaszkodjék . . . Mikor a gyerekek búcsúznak. L A leány búcsúja. — A „Szamos“ eredeti tárcája. — Irta Bodnár Gáspár. Egyszer csak eljön az idő, mikor a leánynak búcsúznia kell. Oh, mert a leányok! Olyan hamar is nőnek, olyan hirtelen is lesznek hosszú ruháso,k azok a kis kurtaszoknyás leányok. Éppen ennek a kérdésnek filozófiáján töpreng az ember, mikor asszony felesége neki szól nagy busán : — Csak egy hét . . . Aztán nem lesz nekünk — jányunk. — Nem lesz-e ? — Eltakarhatlan döbbenettel kérdi vissza az apjok. És kettőt ránt dórcsipte baj’szán. — Azt szeretném ón látni — adja most már tekintéllyel. — Azt szeretném én
