Szamos, 1911. május (43. évfolyam, 100-123. szám)
1911-05-23 / 117. szám
°(i K/iAsi 117. szám. XLIII. éviolyam. bzatmár, 1911. május hó 23-, kedd. 9ii v a» Előfizetési dij : Hniybßfi: 1 évre 12 K,'/? evre.6 K, XU évre nr., íiotü 1 K Vidékre:.. .. 16 8 .. .. 4„ t*50 Egy isxám éra 4 íillár. Zichy beszéde. Gróf Zichy János programmbeszéde, melyet a budget-vita alkalmából a kép viselőházban mondott, azt. hiszszük, jó benyomást tett országsz rte. Meg lehetnek vele elégedje mindazok n tényezők, akikről szó esett s mivel alig van érdekeltség, melyről említést ne tett volna a miniszter, bizonyos, hogy sehol sem hozott csalódást. Csak politikai tekintetben hozott egy kis meglepetést: esalódiak benne azok, akik leitételezték róla, hogy ne szabadelvű, hogy konzervatív, hogy — uram boc-á’ — hajlandósággal viseltetik a reakciós irányzat iránt. A beszéd éppen az ellenkezőről győzte meg az embereket Szó sincs róla, Zichy nem szabadgondolkozó, a szónak divatos értelmében. De kitűnt, h gy Zichy úgy kulturális, mint tanügyi kérdésekben elfogulatlan, emelkedett felfogású politikus. Még ott is, ahol a legújabban lábra kapott ultramodern áramlatokról beszólt, hangsúlyozta, hogy nem kívánja a szellemi fejlődés uj irányaitól való elzárkózást, csak ne szakítsák el a magyar nemzetet nagy történelmi hagyományaitól. Ennél tovább kultuszminiszter, aki felelős állásban van és aki a nemzet kulturális érdekeire ügyelni tartozik, igazán nem mehet. Mert vulgáris nyelvre ö^er-itv^rtosés é, h.OCZi-tílOí-.. sr Jidlii ». í ölü/o-i— ..........út. Min dennemű Szatíim i.<;> d i'lno.M.ntláfcui lefordítva ez annyit jelent, hogy igenis, tanuljunk, ismerjük meg az uj szellemi irányokat, de csak azt vegyük ki belőlük, ami valóban értékes és ami az egyetemes magyar nemzet nagy érdekeivé] nem ellenkezik. Olyan tétel ez, amelvet minden liberális ember elfogadhat. És hisszük is, hegy elfogadja s bizalommal kiséri Zichy működését. Teheti ezt annál inkább, mert az a hitvallás, melyet a miniszter egyéb döntő kérdésekben tett, e mlékeztet a szabadelvűsig klasszikus napjaira. Vegyük a népoktatás kérdését. A miniszter, akiről azt hiresztelték, hogy az állatni oktatásnak ellensége, kijelentette, egy régi, becsületbeli tartozást akar leróni. Az államnak sok helyütt elemi iskolákat kellett volna állítania, de ezt elmulasztotta, ő pótolni fogja ezt a mulasztást. Ehhez pénz kell, sok pénz. Ziohy tu atta, hogy fölveti a kabinet- kérdést, ha a szükséges anyagi eszközöket nem bocsátják rendelkezésére. Ott van a felekezeti kérdés. A kultuszminiszter ünnepélyesen megfogadta, hogy a felekezeti békét minden rendelkezésére ál ó eszközzel meg akarja és megfogja óvni. Nem lehet tehát szó arról, hogy egyik felekezet a másik rovására érvényesüljön. A nagy negyven- nyolcas törvény rendelkezése mérvadó: egyenjogúság és viszonosság. És hogy mily komolyan veszi ezt Zichy, rögtön Híí-cLtése!: : j . tpiu/J atés _ uü-.-ti. <t »rgjuUnyosabb itten WteÜ- j ívt.iek. — apróhirdetések kötete süniem szó ♦'flBÄfc ! - iMnüíisr <.nr» 20 fit?ér. bebizonyította, mondván, hogy az 1848. XX. szellemének megfelelően az állami támogatást az izraelita egyházakra is ki fogja terjeszteni. Hogy a protestáns egyházakról gondoskodik majd, önként értetődik. Csak az a kívánatos, hogy a politikai viszonyok kedvezzene -Zichy programijának Legyen idő a dicséretes szándékok megvalósítására. Annyi bizonyos, hogy a nemes elfogulatlanság,.mely a kultuszminiszteri programúiból kisugárzik. a magyar kulturális élet számos sajgó sebét fogja meggyógyítani és az ország kultúráját jó nehány fokkal magasabbra fogja emelni. Test mis - cipők Vajánál. TÁVIRATOK. — Saját tudósítónktól. — Neusser tanárt Gödöllőre hívták a királyhoz. Budapest, 1911. május 22. Vasárnap este riasztó hírek terjedtek el a fővárosban a király egészségi állapotáról. Tény, hogy Neusser egyetemi tanárt Bécsből sürgősen Gödöllőre hívták. Neusser tanár ma reggel megvizsgálta a királyt. A vizsgálat eredményéről egy előkelő udvari ember előtt igy nyilatkozott: A siker. Irta ■ B J. Harmadszor csengettek, a függönyt felhúzták és megkezdődött az előadás. A közönség figyelt, figyelte, várta, szinte sietette az elkerülhetetlennek látszót: hogy a nagy pesszimista Berde Károly ez a darabja is, mint már annyi megelőző : meg fog bukni. Ez a Berde határozottan „peches“ ember volt ő maga sem bízott a sikerben, azért mégis kiforszirozta a húzódó igazgatótól drámája előadását. Hátha most —- gondolta — először értelemben sikerülni fog valami, a mire annyi gondot fordítottam, a miért annu energiát kiadtam magamból, amit igazán u szivem vérével Írtam. És úgy látszott igaza less. Szép is volt a darab, de meg a közönség érezte is, hogy ha most föl nem emeli az irót, az örökké elesett ember marad. A felvonásnak vége lett, a taps felzu- dult a hátsó sorokban s hőm pölygött előre. Kihívták a szerzőt hatszor, hétszer. A függönyt leeresztették, nevető, gesz tikuláló csoportok tódultak a foyerbe és vitattak, boncolták a darabot. Csengettek, s az előadás újra megindult. Ez a felvonás még jobban tetszett A harmadiknak aztán döntő nagy sikere volt. Mikor leeresztették a függönyt, még percekig tapsoltak és zajongtak szinte nem is emberi extázisbán, nem is emberi hangon : Szerző . . . Szerző. Végre, mámorosán a saját tapsától, eloszlott a tömeg. A fogatok zaja elhangzott, a színház is kihalt lassanként, csak egy egy elkésett színésznő törölte még a nyullábal arcáról a sminket. Majd elcsönde sedett a környék is, csak egy közeli zenés- kávéházból hallszott, a hogy vidám, magú kát élet-királyoknak érző emberek énekelték a Jambót. * * * Másnap, az esti bankett utóizétől keserű szájjal ébredt fel Berde Károly. Kidörzsölte szeméből az álmot s csak ekkor jutott eszébe az előző napi forró este. Ujjongani szeretett volna Egyszerre gyönyörűnek, tartalmasnak találta az életet, ő: a hires pesszimista. Jött a levélhordó, hozta a számtalan gratulációt, a többnyire ellenségeitől eredő sürgönyöket. Berde sietve átfutotta őket, s örvendve konstatálta, hogy mindenki, ki e homokra és apró emberi hiúságokra épült nagy faluban, Pesten, számot tesz, gratulált Siker, siker kiáltott fel ujjongva. Egy hatalmas jóérzés lett úrrá rajta. Élvezettel szivta szivarját, mellét kifeszitve járkált nagy léptekkel szobájában fel s alá. Majd elindult céltalanul az utcákon. Minden szép volt, még az idő is mintha jobb lett volna, mintha a nap is melegebben sütött volna s mindez mintha az ő kedvéért törtérmék. Élni, élni mormogta. Semmi mást: csak szépen leélni az életet. Nem f drengetö, bolondos álmokkal, de nem is vegetálva. Szépen kiüríteni minden cseppnyi gyönyört az élet-serlegből. Éini! Az eszmetársulás csodás utjain a zsidók jutottak eszébe. Ezek élnek, gondolta. Csúf faj, ízléstelen és dekadált. Kapaszkodnak és ha feljutnak, vajmi gyakran beleköpnek szegényebb társaik életébe, kenyerébe. De élnek, élveznek! Nem voltak már vad vágyai, nem volt már ifjú titán. A nagy siker még életmódját is egy csapásra megváltoztatta. A szokott kis bohém korcsma helyett egy előkelő étterembe fordult be, s ebéd végeztével & mindennapos trabukkó helyett egy hatalma* piros kravátlis Gardára gyújtott rá. Folytatása következik.
