Szamos, 1911. május (43. évfolyam, 100-123. szám)
1911-05-21 / 116. szám
4. oldal. SZAMOS (1911. május 21.) 116. szám. Nagy panama valamint japán, risz, gyöngyszalma és giradi kalap- -—-----~-------küldemények érkeztek a-----------------Ka rdos-iéle Divatudvarba. Feltűnő olcsó árak. tétlenül megvalósítandó volna a vadászati csoport. Erdős-bérces megyénk kiállítása nagyon hiányos lenne enélkül. Vadásztörténeti emlékek, mint pl. a lápi vadászat, halászat végtelenül érdekes maradványai, elkobzott orvvadász-fegyverek stb. közt bemutatva a megye faunája sok látogatót vonzana. Ezen csoport néprajzi értékű tárgyai (régi puskák, pórszaruk, tőrök, hálók, madár és halfogó eszközök) leendő múzeumunkat gyarapithatnák s mily könnyen egybegyüjthetők ezek! Nagyrészük mint elkobzott bűnjel hánykódik a hatósági épületek poros padlásain Leginkább érdemes foglalkoznunk leendő múzeumunk érdekében Hontmegye kiállításának néprajzi csoportjával, mely a keramikai tárgyak és régiségekkel együtt három termet töltött meg. A gyüjés és szakszerű összeállítás Dr. Győrffy István tanárnak az érdeme, kit a Nemzeti Muzeum küldött ki, mint kiváló szakembert. A Hont- vármegyei Gazdasági Egylet ugyanis abban állapodott meg a Nemzeti Muzeum Néprajzi Osztálya vezetőségével, hogy az egyesület 1000 koronát ad a néprajzi tárgyak összegyűjtésére és kiállítására, a Nemzeti Muzeum pedig szakembert küld ki s kiál litás után a tárgyak egy részét beszerzési áron átveszi. Természetes dolog, hogy az átvett tárgyak leginkább Dr. Győrffy gyűjtései voltak, s az összes néprajzi tárgyaknak kisebb részét képezték. Ezek voltak az általános néprajzi beccsel biró tárgyak, a többi különleges becsű tárgyak egy részét visszakapta kiállítójuk, legnagyobb részük azonban az ipolysági múzeumban van elhelyezve. Egészen bizonyos, hogy a Nemzeti Muzeum a hontmegyeihez hasonló erkölcsi támogatást a mi vármegyénknek is megadná, ha a kezdeményező lépések a mi részünkről megtétetnének Magától értetődő dolog természetesen az is, hogy nekünk nagyobb területről lévén szó, nagyobb összeget kellene áldozni erre a nemes célra. A hontvármegyei kiállítás néprajzi csoportjának 3 termét mintegy 100 eredeti fényképfölvótel diszitette. Látható volt ott egy tipikus parasztház modellje. Bábuk népi viseletben, hímzések, faládák a falak mellett, csupa gyönyörű ősi motívumokkal díszítve. A sarokban fölvetett ágy művészi szövésű párnákkal. Ebben a szobában volt elhelyezve egy ősi faeke is. Egy asztalon csodaszép párták voltak elhelyezve. Himes guzsalyok, sulykolok a falakon, a többi szobákban felsőruhák, bőrködmönök, valóságos remekei a szücsmüvószetnek. A harmadik szobát jórészt keramikai tárgyak töltötték meg. Minden tekintetben utánzásra méltó ez a kiállítás, utánozzuk is, de csakis speciális érdekeink figyelembe vételévéi. A sok iskoláju Szatmárnak érdeke, hogy a kiállításra összehalmozott tárgyakból egy se kerüljön ki Szatmárból, hanem maradjon bennt a városban, a megye kulturális középpontjában egy jóravaló muzeum gyűjteményeiben. Csakis úgy lehet maradandó értéke a nagyszabásúnak Ígérkező kiállításnak. jMai nap már azt a kort éljük, melyben minden jelenséget meg szokás rögzíteni. Miért hagynánk éppen mi annyi nemes igyekezetnek, amennyi most fellángol, eredményeit nyomtalanul elenyészni? Mi tehát a teendőnk ennek elkerülésére? Először is meg kell nyernünk a népet a kiállítás ügyének. Ez elérhető többek közt azáltal, hogy a mostani hihetetlenül felcsigázott térdijakat a minimumra leszállítjuk s előre is reményt nyújtunk arra nézve, hogy a jutalmazások, kitüntetések szigorúan tárgyi alapon lesznek kiosztva, nem pedig a vármegyei intézményeknél annyira szokásos személyi alapon. Azután a Nemzeti Muzeum irányítása mellett meg kell kezdeni a gyűjtést, a magángyűjtemények tulajdonosait pedig rábírni a kiállításon való részvételre. A mi el nem hozható a kiállításra arról jő fényképet vagy művészi rajzot festményt kell készíttetni. Mindez persze pénzbe kerül s honnan vegyünk pénzt ? Istenem, ha az 15, vagy ludomisén hány szatmári bank cs»k most egyszer áldozna annyit kulturális célra, mint a mennyit az oláh bankok éven ként áldoznak oláh kulturális célokra forgalmukhoz képest, akkor bőven lenne pénz. A részvényesek talán 1—2 százalékkal kevesebb osztalékot kapnának, de ez nem rendítené meg vagyoni helyzetüket. Hagyjuk ezeket a fájó dolgokat, térjünk vissza egy pillanatra derék népünk művészi alkotásaihoz, nézzünk szét ez üde virágos kertben, nézzünk meg közelebbről csak egy gruppot, monojuk pl. a fából fmurott művészi ethnografikumok csoportját. Érdekes ez nekünk szatmáriaknak már csak azért is, mert Szatmáron faipari iskola is van. Aki szétnézett valaha falvainkban, annak okvetlenül feltűnt, hogy megyénkben pár évtizeddel ezelőtt faluszerte valóságos poéta-ácsok barkácsolgattak, olyan művészi olyan kifejező és hangulatos kezük fara gása. Poéták voltak ezek, akár fejfát, akár tornácot, akár templomot ácsoltak, becsületes magyar művészek akár magyarul akár oláhul beszéltek. Papp Aurél szatmári rajztanár csak egyedül a szatmárhegyi temetőből nagy csomó gyönyörű fejfát rajzolt le; az ő művészi lelkét is egészen megragadta az a különös fába vésett bánatos költészet, melyet oly kifejező módon reá tudott faragni a mi népünk egyszerű fejfáira. Amint a magyar faragó művészek kifejezték a református temetők hangulatában a gyászt, a bánatot s a megnyugvást, a magyarság egész lelkét, nemes komolyságát, éppígy az oláhok áesmüvószei a piciny sugártornyu fatemplomok megalkotásával gyönyörűen fejezték ki népük naiv hitét, mély buzgóságát. Az anyag ugyanaz mindkettőnél, az eszköz is, fa, fűrész balta és kés, az eszme másmás, a stilus ugyanaz, a magyar föld stílusa mindkettőnél. A ki csak egyet is látott megyénk mohos fatemplomai közül, az nem nyughatik bele szó nélkül abba, hogy ezen pusztuló műemlékeknek legalább jó ábrázolásai ott ne legyenek kiállításunkon. Oly szépek, oly művésziek ezek a meredek födelü kis templomok, hogy nem hiszem, nem hihetem azt, hogy a kiben csak egy szikrája is ól a vallásos kedélynek, le ne kapná süvegét ezek előtt a bájos ódon szentélyek előtt. Nem hiszem, hogy lehet valahol teljesebb hittel szebben imádkozni mint ezek alatt a tollas zsindellyel fedett tölgyfa boltozatok alatt. Az Isten szerelméért ismerjük meg legalább a kiállítás tiszteletére szép ősi vármegyénket ! Csak magyarul! Martstein Samu, a nemzeti hős.-- Saját tudósítónktól. — Nem valami nagyszabású és szenzációs az ügy, amelyet a minap tett át a szatmári csendőrség a kihágási bírósághoz, de mint jellemző eset elég érdekes. Jellemző ugyanis arra, hogy túlzott feltűnni vágyás, olcsó nemzeti hősködés mennyire tud izgatni és mire tnd ragadtatni embereket. Az eset a minap történt a vasúti állomáson, a hol az étterem terraszán egyedül busult a haza sorsán egy ur: Hartstein Samu ur, aki egyébként — csupán ennyit sikerült róla megtudni azonkívül, amit a neve is elárul: — buji illetőségű és ugyan ottani lakos. Hazfiui gondokkal lelten ült bujában a buji hős, mikor a szomszéd asztaltól román szó ütötte meg fülét. Román papok ültek ott egy nagyobb társaságban román urakkal. Samu bőszen, miként hajdan bősz Kinizsy Samu illetve György, odakiáltott a szomszédasztalhoz: — Jó lenne talán magyarul beszélni ? I A szomszéd asztalnál eleinle nem méltatták figyelemre a nemzeti szinü Samu okvetetlenkedéseit, de mikor az erőszakos magyarositási kísérlet mind zajosabban ismétlődött meg, visszaszóltak a sovéri Samura. Ez újból visszateleit a haza érdekében, amiből aztán parázs kis összekoccanás tata Ei ne felejtse, inkább jegyezze fel hogy férfi-, női- és gyermekcipőket legolcsóbban vásárolhat Grünfeld Testvérek cipőraktárában, kizárólag Kazincy-u. 2, Wallon-ház Portál-épités miatt a raktáron levő áruk leszál’itott árban kaphatók. Gyermek játékok, üv< g- és por cellán edények elegáns sétabotok, háztartási cikkek nagy választékban kaphatók a Szatmári Bazar ban. Szatmár, Kazinczy-utea
