Szamos, 1911. április (43. évfolyam, 75-99. szám)
1911-04-04 / 77. szám
(1911. április 4.) 77. szám. SZAMOS B. oldal. magánjogi útra terelte az ügyet. E határozatot Makay megfelebbozvén a közigazgatási bíróság a Makay javára döntött, érdemleges intézkedésre utasítva a tanácsot. A dolog érdekessége abban nyilvánul, hogy a végzés indokolásából az következtethető, mikép az összes kertségek törvényes alap nélkül alakultak, minélfogva azok működése eddig, főkép a csőszlartást illetőleg szabálytalan, kövelkezóskópen mind fel is oszla tandó. A szegény város. A szatinárnétnetii hegyközség a föld- mivelési miniszterhez folyamodott szőlőmunkásokért, mert a helybeliek sem számra, sem minőségre nem feleltek meg a keresletnek. A foldmivelésügyi miniszter leirt, hogy hajlandó szakképzett munkásokat küldeni, csak adjon a város saját területén az érkezendő munkásoknak egy barakkot, mert máskép a hajléktalan idegenek közbiztonsága veszélyeztetve lesz a helybeli munkásoktól. A város sajnálattal jelentette ki, hogy sem fája, sem helye nincs a barakkhoz, minélfogva a munkások sem jönnek. A Pannónia utcája. Életre való ajánlatot terjesztett a tanács elé Scherling Antal helybeli fényképész, a Pannónia telkéhez tariozó, az Antal-íéle telekbe szögelö területei kérve fényképészeti műterem céljaira, ahol a kor igényeinek megfelelő, díszes és központi fekvésű ateliet építtetne. Az eszme annál is inkább érdemes a pártolásra, mert a tervezett Litteczky-féle építkezéssel a Pannónia telke nagyvárosias átjáróvá alakíttatnék, ahol mindenesetre szemszuró folytonoss-igi hiányként ásítana a de-zkával körülrekesz- tett beszögelés. | ingatlant akar venni vagy eladni. jelzálog kölcsönt keres, fi mielőtt bármiféle gazdasági cikket beszerezne,- vagy a gazdasági élet bármely ágába ■ ‘ vágó szükséglete van, & forduljon bizalommal: gazdasági szakirodájához ituliut/f. Szatmár, Kazinczy-utca 7. Nagykároly Szatmárnémeti eilen. Unos-untig vagyunk már az örökös kikezdéssel, a mivel a nagykárolyi újságok ismét el len rontani igyekeznek az egyetértést Szatmárnémeti és Nagykároly között, úgy, hogy nem is igen szoktunk foglalkozni azokkal. Most sem azért tesszük jelentőssé a „Szalmármegyei Közlöny“ legutóbbi kúoha- nását, — mintha a meddő harc eséí, ú izgatnának, hanem azért mert e soha el nem alvó harcos kedvvel kapcsolatban, most kitűnő reklámmal frissíti az ősszel nálunk megnyitó kiállítás ügyét. Az eset az, hogy a kiállítás ipari ér dekeltsége legutóbb gyűlést tartott, a melyen a nagykárolyi iparosokat részvételre hívta fel — elösmeréssel adózva, egyszersmint a testvér városban magas nívóra fejlesztett iparnak. A Szatmárvármegyei Közlöny aztán nagy féltékenységében neki szaladt Tankóci Gyulának az értekezlet elnökének, akit azzal gyanúsított, hogy az ezen ügyben teljesen mellékes főkapitányi állását használja fel — úgynevezett hatósági erőszakkal, — a kiállításnak iparos résztvevőket is toborozni, már a mennyire lehet Nagykárolyból is. Tankóezi Gyula az itt következő válasz- szal felelt a támadásra. Poszvék Igen tisztolt szerkesztő ur! Becses lapja március 19-iki száma kapcsolatban az én személyemmel az iparosoknak a gazdasági egyesület által rendezett Kiállításban való részvételével illetve lebeszélésével foglalkozik. Csecsemő korú iparunk támogatása, akár hivatalos, akár magán utón történjék az, minden polgárnak hazafias kötelessége s e mollett a nagy nemzetgazdasági kérdés mellett csakugyan oly elenyésző momentum két városnak oktalan és áldástalan, de mindenesetre mesterségesen felidézett torzsai kodása, hogy arról itt nem is volna szabad említést sem tenni. Ám mindenesetre örömömre szolgál, hogy alkalom adatott nekem véleményt nyilvánítani az utóbb említett kérdésben, ami kor egyszersmint megmondom a nézetem az iparosok kiállításáról is, melyben b lapjával' nem érthetek egyet. Én, aki, ha nagyon kis mérvben is, egyik igénytelen muukása vagyok városom fejlődésének, előhaladásának, csakugyan mindannyiszor megdöbbenve látom azt az áldatlan tusát, mely a nagyközönség megtévesztésére és indulatának felkorbácsolására szolgál, s a mely rendszerint a lapok hasábjain szokott leperegni. Sajnálkozva nézem, magamra gondolok s azokra, kik itt közéletünknek részesei, csakugyan nem ta iálom a lelkekben azt a gyűlölködést, mely az újságok hasábjain, oly sokszor, oly meggyőző módon van ecsetelve. Én ez alkalommal azért vettem tollat a kezembe, mert a fent jelzett közvéleményből az olvasó csakugyan oly benyomást meríthet magának, hogy én 'is egyike vagyok azoknak, kik városom előhaladását, az ipar pártolását, még Nagykároly városának rovására is előmozdítani akarom. Kijelenthetem, hogy nemcsak Legnagyobb elitélője vagyok a két város jó egyetértésének megzavarására irányuló minden indokolatlan törekvésnek, hanem tőlem telhető módon istápolója vagyok a testvérvárosi érzületnek, melynek fentartása és ápolása bizonyára nagyobb szolgálatot tesz mindegyik városnak, mint az időszakonként meg-meg ujjuló áldatlan torzsalkodás. Az iparkiállitási kérdésben, azon felfogásban vagyok, hogy nem meghiúsítására törekedni, de elő kell mozdítani minden olyan törekvést., melyek az iparkiállitások rendezésére irányulnak, bárhonnan s bármiféle célzattal történjenek is azok. Mert miben rejlik vidéki iparunknak tengődése? Épen abban, hogy a közönség még mindég abban a felfogásban van, hogy kézrnüiparosaink szaktudása, nem tartott lépést a rohamosan fokozódó igényekkel s a nagy mérvben kifejlődött ízléssel — s a nélkül, hogy meggyőződést szerezne vagy szerezhetne ezen téves felfogás ellenkezőjéről idegenbe, de legjobb esetben Budapestre megy ipari szükségleteit bevásárolni, holott ma már a mi iparosaink is kielégítenek minden igényt, csak erről a köztudatot kell tájékozni s a mi lapjaink helyesebben tennék, ha ily irányú munkásságot fejtenének ki. Föl azért a kiállításra! Vármegyénk, városunk nemes versengése itt hozza felszínre az erőket, a tudást, a helyi honi ipar dicsőségét s ennek a versengésnek szívesen leszünk szemlélői' De gyűlöljük azokat, akik mindenáron üszköt akarnak dobni a két testvérváros egymásra utalt közéletébe, köz- és társadalmi ténykedésébe. Ez az én felfogásom, t. Szerkesztő Ur, a két város egymáshoz való viszonyaira s az iparkiállitás kérdésében és kérem, kegyeskedjék ezen felfogásnak is becses lapjában helyt adni. Szatmár-Mómeti, 1911. márc. 23. Hazafias üdvözlettel Tankóezi Gyula rendőrfőkapitány. Úgy véljük — és épen ezért is foglalkozunk a Szatmárvármegyei Közlönnyel — hogy e válasszal a kis hírlapi portyázásban komoly és megfontolásra érdemes közügy is tárgyaltad k, amely mellé szívesen állunk be segítő társnak. Tömörüljünk a nemes versenyben az ipart fejleszteni, csalafintán fogásos, nyakatokért, arra érdemes, komoly vagy éles cikkekben is ébren tartani az eszmét, hogy a rátermett vagy akár órdemetlen eszközök is mind egy célt szolgáljanak, felser kentem a kedvet az ipari foglalkozásokban, domináló tényezővé fejleszteni az ipart, amely méltó helyére jusson a közéletben is. Az iparfejlesztési akcióban, akár vármegyei szókhelykérdéssel, akár főkapitányi hatalmi túlkapással kapcsolatban soha se felejtsük el ébren tartani a célt s minden áron igyekezzünk derék iparosaink figyelmét felhívni a találkozási alkalmakra, hol tér melvónyeiket a fogyasztónak bemutathatják. A nagy károlyi derék és kiváló tehetségű iparosokat pedig ezúttal is serkentjük felvenni a versenyt a szatmáriakkal, előre is bejelentvén, hogy győzelmük esetére mi leszünk az elsők az elösmerős, a buzdítás zászlaját előttük meghajtani. m ß ^szekrények bármilyen kivitelben készen kaphatók : Rosenberg Sámuel Attila-u. llb a. nagy raktárában Áz Iparos Otthon közgyűlése. Az iparos ifjak köre, mely tegnapelőtt óta az „Iparos Otthon“ nevet vette fel, ugyanakkor tartotta népes közgyűlését az iparosok olvasóköre helyiségeiben. A közgyűlés legelőbb a titkárnak a múlt évről szóló jelentését hallgatta meg és vette tudomásul. A jelentés, mint korszak- alkotó eseménnyel foglalkozik az uj otthon felépítésével, majd áttér a terv keresztülvitelével járó munkálatokra, megvilágítva annak pénzügyi oldalait is. A számvizsgáló bizottság jelentése szerint az Otthon készpénzt érő vagyona ma 47.244 korona, amit a közgyűlés szintén tudomásul vett, a számadásokat elfogadta s a felmentvényt a felelős hivatalnokoknak megadta. Megadta a közgyűlés a teljhatalmú felhatalmazást az építő választmánynak a Kazinczy ntcán építendő uj Otthon helyiség felépítésére 220.0 X) korona költség keretén belől úgy, hogy a szükséges fedezetet kölcsön vegye valamelyik helybeli pénzintézettől és tudomásul vette a közgyélés ezzel kapcsolatban a választmánynak azt a jelentését, hogy a kölcsönügyletet a Szatmári Bankkal kötik meg. Ezután módosították az alapszabályokat, a régi, évekkel ezelőtt készült szabályok helyett a haladó kor kívánalmainak megfelelő paragrafusokat alkotva, amelyek főkóp azt a célt tűzik az egyesület elé, hogy az iparfejlesztés körül fejtse ki leginkább tevékenységét. A tisztikar megbízatása lejárván, újonnan ismét a régi tisztikart választották be, betöltve egyszersmind az ellenőr állását is Kerekes István eddigi jegyzővel, akinek helyáre Kálik Istváo került. Az uj tisztikar ezúttal három évre lett megválasztva, a választmány pedig ötven tagra kibővítve. & 1/FRITAQ“ EIsS szatmári általános ke- i Hu reskedelaii tudakozó intézet Petöfi-utca 17. sz. Telefon-szám 310. már nem uj vállalat, amennyiben széleskörű összeköttetései révén nyolc megyéből a kereskedők és iparosok hitel- képessége és vagyoni állapota felöl azonnali infor mattokkal is szolgálhat. Ne tessék tehát addig üzletet kötni, mig az informatiót nem szerzi be.
