Szamos, 1911. április (43. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-27 / 96. szám

XLIIi. évfolyam. Szatmár, 1911. április hó 27., csütörtök. 96. szám. mjüpimjAí*' SzerKwztöség é. fi. vóczi-utczc. 9. Jk.dm. »7 Teiafonstüii: .J7. Mindennemű dijak Szatmíu a lap kiadó», vataliban fiietendSk. Hirdetések _ ozjrdnzt etés mellett, a iegjutAnyosabb árban kéaü- tc.nek. — m apróhirdetések közúti minden azó 4 fíMt. Nyílttér sara 20 flWr. ‘ .v Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K, l/i évre 6 K. */« évre ú K,! hóra 1 K Vidékre:.. 16 8 .. .. 4 „ 1-50 Egy szám ára 4 fillér. Weltner Jakab azt üzente. .. Bármilyen sajátszerü felfogással ta­lálkozik is olykor olykor az ember a politikai életben, mégis szinte megdöb­bentő az a határozat melyet a Justh- párt legutóbbi értekezletén hozott, ki­mondván, hogy a választójogi reform után való törekvésében a nemzetközi szocialistákkal kooperativ módon indul harcba. Olyan természetellenes ez a dolog, miként ha tűz és viz akarnának egye­sülni és a famózus határozat magyará­zatául nem tudunk a legjobb akarattal se mást találni, minthogy Justhék, tuda­tában am.ak, hogy népszerűségüket men­nyire elve»ztették, most meg akarják maguknak nyerni az utcát, amely nem válogatós, az utcát, amely könnyeden kábul frázistól, nagyhangú beszédtől, az utcát, amely zajongani tud és amelynek a zajongását Justhék majd úgy magya­rázzák, hogy ime, velük az ország. Ez az összeolvadás sokkal erkölcs­telenebb dolog, semhogy bármi módon védeni lehetne és tökéletesen érijük, ha a Justh-párt egy része nagyon helytele­níti a párthatározatot, amely kétségkívül arra fogja indítani azokat, akikben még van hazafiui lelkiismeretesség és józan felfogás, hogy otthagyják a pártot, amely végzetes útra tért és amely ezzel a mos­tani határozatával csak azt érheti el, hogy teljesen diszkreditálja magát, ami­hez — igaz — már nem sok kell Micsoda hihetetlen ér csodálatos logikátlanság vett erőt a párt vezetőin, amidőn azt a rezotuciót javasolták ? Ők azt mondják, hogy a vágyuk, a törekvé­sük, a céljuk a nemzeti állam, hogy a nemzeti államot kívánják kiépíteni. A szociáldemokraták, az internacionale piros lobogójának hívei pedig azt hirdetik, hogy le kell rombolni minden választó­falat, amely országokat, nemzeteket vá­laszt el és abszolutisztikus demokratikus alapon kell nivellálni mindent. Mit nem­zet, mit haza ? Ez a nemzetköziek sze­rint mind elavult dolog már, lomtárba való, csak muzeális értékűnek becsül­hető még. És a nemzeti államot az ál talános, egyenlő, titkos választójog bázisán véli kiépithetőnek a Justh-párt. És az általános, egyenlő, titkos választójog alap­ján vélik elérhetőnek a maguk céljait a nemzetközi szociáldemokraták is Itt valamelyikük rettenetesen té­ved. De ki? Nem tartották érdemesnek Justhék, hogy ennek a kérdésnek a mé­lyébe iparkodjanak hatolni? Vagy nem tudtak behatolni ? Az utóbbit akarjuk csak feltenni róluk, rövidlátóknak tart juk őket, nem rosszhiszemüeknek. Mert nagyon súlyos volna a vád, hogy tuda­tosan mentek bele egy óriási esztelen ségbe, összeszövetkezvén olyan elemek­kel, melyek kacagnak a haza szent fo­galmán és amelyeknek merőben közöm­bös, hogy ebben az országban a magyar- e az ur, vigy sem. És bár mindenki tudatában ran annak, hogy a folytonos fejlőd s, az evolúció feltartózhatatlan és hogy a mo­dern társadalomban elkerülhetetlenül kell bekövetkezniök nagy átalakulásoknak, mégis kérdjük: megengedhetőnek vélik-e Justhék, hogy megnövesztik a szarvukat azoknak, akik az átalakulás után való törekvéséen egyszerűen hajlandók fel­rúgni mindent, ami szent, mindent, amit kegyelettel becsülünk meg még oly dol­gokban is. amelyek talán elavultak ? Justhék mindig könnyen voltak kaphatók szertelenségekre. Gyakorta men­tek túl a megengedett határokon. De eddig legalább megvolt az a mentségük, hogy magyar szivvel-lélekkel, magyar vágygyal — vagy legalább annak a lát­szatával — tették azt, amit tettek. Most ám sodorják ösize a maguk piros-fehór- zöld lobogóját és dugják el klubjuk valami zugába és tűzzék ki hát a nem­zetközi zászlót, amely vörös, mint a vér. Justh Gyula ám csapja fejére a kócsag­tollas kucsma helyett a szólespereraü karbonari kalapot és álljon ki a fórumra Bokányiékkal együtt, hirdetvén egyetlen megváltó eszközül az általános, egyenlő, titkos választói jogot, mint ahogy hirde­tik a nemzetköziek, igaz, hogy mindenik más más célzattal. És együttesen elfuj- hatnak egy uj himnuszt: „Weltner Jakab azt üzente . . Magyar politikai pártnak lehet ra- jongáni, lehet rajongásában túlzásokba esnie, lehet túlzásaiban háborút, felfor­dulást felidéznie. Ez még mind ment­hető. De a haza ellen cselekednie, még akaratlanul sem szabad, és a haza ellen­ségeivel összeszövetkeznie képtelenség, veszedelem, bűn. Ez már sehogyse ment­hető. És csak megelégedettséggel vehet­jük tudomásul, hogy a pártban magában is vannak olyanok, akik teljesen perhor- reskálják a határozatot és akik az elkö­vetett ballépésből magyar felfogással fogják levonni a konzekvenciákat. — Saját tudósitónktól. — A földmivelésügyi tárca. Budapest, április 26. Elnök Kabós Ferenc volt. Harmadszori olvasásban is elfogadták az indemnitás meghosszabbitásáról szóló törvényjavaslatot és azt a mai ülés jegyző­könyvének erre vonatkozó részével együtt átküldték a főrendiháznak. Napirend szerint következett az 1911. évi költségvetés folytatólagos tárgyalása. Soron van a föld­mivelésügyi tárca. Pap Géza előadó címenként ismertette a földmivelésügyi tárca költségvetését és elfogadásra ajánlotta. Az- állami erdők téte­lénél fölhivta a földmivelésügyi minisztert, hogy az erdőtisztek fizetésének rendezését ne halaszsza el három esztendőre, hanem hajtsa végre mielőbb. (Általános helyeslés.) A mezőgazdákért ! Bernáth Béla a Kossuth-párt nevében szólalt a javaslathoz általánosságban. Sür­gette a viziutak intenzivebb fejlesztését, de úgy, hogy ez ne sújtsa túlságosan a kisbir­tokosokat, mint ez most történik. Nem helyes, hogy mikor itt van orszá­gos veszedelemként a peromoszpora pusztí­tása, egyetlen borvidéknek, a tokajhegyaljai- nak szőlőbirtokosait segélyezik. Csupán azért, mert tavaly elverte őket a jégeső. Követelte a borkereskedelemben előforduló visszaélé­sek szigorúbb üldözését. Nem fogadta el a költségvetést. (He­lyeslés a baloldalon.) Tallián Béla (munkapárti) kérte a föld­mivelésügyi minisztert, hogy mikor a szesz­kontingens megváltásáról lesz szó, azt az egyet eszközölje ki az Alföld részére, hogy azokat a gyárakat, amelyektől megvonják a kontingenst, helyeztesse át a felföldre. Mezössy Béla: Ez teljesen törvény­telen vo na ! (Mozgás.) Tallián Béla : Az állami erdészek stá- tusrendezéséről beszélt és teljes mértékben hozzájárult az előadó szavaihoz. (Helyeslés a job boldalon.) Frey János (néppárti) az állatorvosi Neogrády Antal festőművész, az országos képzőművé­szeti főiskola tanárt a városháza disztermében képkiállitást rendez. A kiállítás folyó évi április hó 25-én kedden délelőtt 11 órakor ünnepélyesen nyílik meg ós május hó 3-ig tart. A kiállítás megtekinthető d e. 10—1-ig és délután 3 -7-ig. Belépő-dij 10 fillér. A belépő- --------------------------------------------------- dija a szatmári jótékony nőegyletek javára fordittatnak. ----------------------------------------------------

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom