Szamos, 1911. április (43. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-20 / 90. szám

XLili. évfolyam. Szatmár, ISil. április M 20., esütörtfik. 90. szám. Előfizetési díj : Helyben: 1 évre 12 K, Vi évre 6 K.»/. éwe3 K,; béva^K Vidékre:,. .. 16 „ „ 8 .......... 4„ „ C50 Eg y Kém éra 4 fillér. Hérckrtések : i. ozpia^í stés mellett, a Jegpéánjosabb árban titaM- tcitsek. — ut apróhirdetéeefc körvttminden szó 4 fWér. Hytmér sora 20 miér. Iparfejlesztés­A mindent mástól váró ember te­hetetlen bábja külső erőknek. Nálunk, sajnos, általános hajlam mindent az államtól várni. Ettől a megtespesztő vágytól pusztulnak el áletreképes, fej­lődésre képes egyéni erők. A kisiparíejlesztésre^törekvésnél is merőben téves felfogás Vnlna az állami támogatás életerőinjekcióitól várni a tel­jes megerősöd st. Az egyéni erőkben kell megpezsdülni a vérnek, az állam segíthet a talpra állásban, de megállaai és előrehaladni kisiparunk, kézműiparunk csak a saját erejével tudhat. Nagyon fontos lesz tehát iparfej­lesztésünknek az önsegély felébresztése. Ennek mindenesetre első rendjén a legjobb eszköze a képzés. Ha megértetni, megtanítani tudjuk már az iparosnak készülőket helyzetük, rájuk váró fel­adatok, leendők es kilátások bi2to3 meg­ismerésére, akkor már is önsegélyre ké­pes életbátorságot, önbizalmat öntöttünk beléjük. Mert a bátorságot a nyugodt számítás szokta megadni, amelylyel az ember a saját erőit és a szemben álló nehézségeket mérlegelni, összehasonlitani képes. Aki sem saját erejét nem ismeri, sem azt fokozni nem tudja, másrészt a helyzet nehézségeit nem képes tisz­tán, mérlegelve belátni, az legyőzhetet lennek látji a lebirható akadályt is és tehetetlen vergődés a sorsa. Tanítani kellene a tanulót, a segéd­munkást arra, hogyan lehet és hogyan szabad önállósulnia. Ha meg tudja látni, ki tudja választani, hogy mely helyen, milyen részletét kell iparának művelé­sére kiválasztania és mit kell késziteni, ha saját viszonyai szerint kellő és ki­használható berendezést tud összeállítani, ha tud az anyaggal bánni, tud keres­kedő ésszel adni és venni, tud számolni és üzleti számvetésében rendet tartani, akkor bátrabban és az önbizalom által sikerre segítve mer az élet hullámaiba hajózni. Ha pedig ismeretei mérőeszkö­zével tud önkritikát^ gyakorolni és be­látni, hogy anyagilag vagy még egyes ismeretek hiányában nem lehet képes sikerrel önállósulni, akkor tartózkodni fog még az önállólulástól, mert tudja, hogy az csak nyomorúságot hozna szá­mára. A kész iparosság is, ha szerbe- számba véve erőit, szükség esetén egye­sülni tud másokkal, külön vagy közös rróvel saját sorsán legtöbbet segíthet önsegéllyel Ha anyagok közös bevásárlásával olcsóbb és jobb anyagot, hosszabb hitelre kaphat; ha a termelést olcsóbbá tevő gépmunkát, esetleg közös gépműhelyek által alkalmaz, ha áruit közös árucsar­nok utján biztosabban értékesíti, mind az önsegély sikeres módjait használja. Uj fegyver barátság titulust adtak az ellenzéki lapok annak a szövetségnek, a mely a választójogi reform keresztül erö- szakolására: a Justh pártból és a szociális tákból alakult. És pedig egészen reakciós, feudális, mágnás vagy egyszerűen alázatos alapon. Azt Írják ugyanis, hogy a Justh- pártnak méltóztátojj,,^fjwiíöialistákhoz le­ereszkedni és hogy ezek kérték kérve ama­zokat a segítségre a nagy reform megterem­tésében. íme a magyar közélet. Mert a való az, Uraim, hogy az erős, a tisztelt, a ha­talmas szocialisták, de mindenesetre magyar szocialisták leereszkednek á Justh-párthoz és ennek nem szabad úgy kinézni, mintha a Justh-pártnak volna valójában segítségre szüksége. Mozgolódnak a magyar ellenzéki pártok is, most, hogy közeledik a bécsi tárgyalások befejezése, aminek következ­ménye természetesen az lesz, hogy a véd- érőjavaslatok néhány hét múlva a képvise­lőhöz elé kerülnek. Bécsből jön annak a hire, hogy a húsvéti ünnepek alatt Kossuth Ferenc lakásán bizalmas értekezlet volt, amelyen a Justh-párthoz való közelegés eszméjét vitatták, szó van arról is, hogy egynéhány Kossuth párti képviselő és néhá- nyan az Andrássy csoportból a nemzett mun­kapárt tagjai lesznek. A szociáldemokraták kongressy.u-vi viszont kimondotta, hogy támo­gatni fogja a Justh pártot a véderőjavasla- tokkai szemben és a választójog kivívásáért folytatott küzdelmében, abban az esetben, ha a Justh-párt nem elégszik meg a véderő- referm puszta bírálatával, hanem az obstruk- ció segítségével lehetetlenné teszi, hogy a véderő reformját tető alá vigye a kormány. Dávid Ödön műtermét Budapestről áthelyezte. Szatmár, Kazinczy-utea 15. sz. Müfogak, aranykoronák, csapos fogak, amerikai hídmunkákat jutányosán készít Telefon 258. Elégett a szerelemváros. — Egy éjszaka a Josiwarán. — Tokiói jelentés alapján távirati rovatunk­ban mi is megírtuk a múlt héten, hogy a Josiwara városnegyed teljesen leégett. A tűz tiz négyzetkilométer területen okozott pusztí­tást, hatezerhatszázhetvenhat ház, kilenc tem­plom, két gyár és tüzoltóraktár égett le. Rendőrök és katonák, akik hősies erőfeszíté­seket tettek a nők megmentésére, életüket vesztették. Négy ember meghalt, százharminc - három megsebesült. A hatóságok, újságok és a társadalom együtt működnek a negyven­ezer hajléktalan ínségének enyhítésén. Amióta az európaiak jobban érdeklőd­nek Japán iránt, mindenki tudja, hogy Josi­wara a tokiói szerelemváros, a gésák negyede, Vénusznak egy nagy temploma. Többször ír­tak már a josiwarai életről, amely bepillan­tást enged a japán erkölcsi felfogásba, a mely sokban eltér a modern európai fölfogástól és közel áll az ókor erkölcséhez. De talán leg­jobban jellemezte ezt Kellermann Bernát német iró „Séta Japánban“ cimü munkájá­ban. „Egy éjszaka a szerelemvárosban“ cimü fejezetben leírja, hogy kísérőnek egy japán diákot választott, aki nagyon is otthonos volt a gésák birodalmában, vele kóborolta be a nevezett városrészt. — Egy este — írja Kellermann — el­indultunk Josiwarába, atokiói szerelemvárosba. A város határáig villamoson mentünk, a vil­lamos tömve volt emberekkel. Onnan kínai kocsi vitt bennünket a mesevárosba. Gyönyörű, csöndes, csillagos éjszaka volt. Maga a város­rész gyönyörű, pazar egy- és kétemeletes palotákból áll, valóságos ellentéte az inkább faluhoz hasonló Tokiónak. Széles, végnélküli sétánya diszlik a papirlampionoktól. Ez a sé­tány vezet a teaházakhoz. A házakról disz gyanánt méter széles, föliratokkal ellátott kendők lógnak alá. A sétány közepén van egy kert. Itt van a legérdekesebb látvány. Itt ülnek a szí bbnól-szebb leányok, puceotan, fényesen, elegánsan, viritóan. A leányok a bekerített kert különböző helyein foglalnak helyet tizes, huszas, harmincas csoportokban. Egytől-egyig festett, fekete hajúak, mind­egyik virággal díszíti művésziesen fodoritott haját. Arcuk púderezett, ajkuk pirosra fes­tett, úgy néznek ki, mint a bábuk. Mind pipá­zik. Egyik-másik itt is díszíti magát. Sem hangos beszéd, sem hangos nevetés. A leá­nyok hallgatnak, sőt alig beszélnek. Ellenben hamiskásan kacsingatnak az érkező vendé­gekre. Minden házban egyazon szinü ruhában járnak a lányok. Az egyik ház színe a barna, a másiké az ibolya, á vörös, a kék és igy tovább. így helyezkednek el csoportokban. Amikor én kiértem, soruk már nagyon megritkult volt, ngy látszik, a szebbeket már elvitték. Egy teljes órát csatangoltunk itt, mindenütt a szebbnél-szebb leányokat láttuk. Japán tényleg boldog ország lehet. Európai képzelet még elgondolni sem tudja. Kísérőm­nek azt mondottam : — Oschima ! Gyerünk be valahova. Oschimának tetszett az eszme, de pénzét, mint mindig, most is otthon felejtette. — Nem baj. Bemegyünk és a Gésák tánoolni fognak nekünk. Oschima erre végnélküli tárgyalásokba bocsátkozott több teaház tulajdonossal a fénylő boulevardon. Az egyik ötven, a másik nyolcvan jen-t kért. Végre a legelőnyösebb ajánlattevővel megegyeztünk és bementünk. SzerkfeöZfcöség áo feis.daU:vatari: RJ aiczi-uteza 9. jmm. ja Taiefonsi-ünt: Í9T. Mindennemű dijak Szatmi* .... a lap kiadói* ivatat&ban fneteneök.

Next

/
Oldalképek
Tartalom