Szamos, 1911. március (43. évfolyam, 49-74. szám)
1911-03-05 / 53. szám
2. oldal SZAMOS (1911. márc. 5.) 53. szám. Különleges esipkefes- línifiniort Pál ^7nfimán Gyár főüzlet: Kossuth L.-utca 10. tés, hűen minta után na]LőjeI Fal, öA-düIllaJ. Felvételi üzletek: Kazinczy-u. 17. Attila-utca z kutforrásánál, a kis ipar felsegitésénél kezdi az akció gyökeres reformját. És ezt is céltudatosan: kikérdezve, meghallgatva magát a beteget, hogy a mint a keresk. és iparügyi minisztériumban legutóbb tartott anketon mondotta: „a hazai termelés fokozására leginkább alkalmas iparcikkeket gyártó kisiparosokról a fontosabb adatok rendelkezésére álljanak.“ a sok meddő szószaporitás, szőr- szálhasogatás, titkos akta, vihar elnök kipécézés haszontalanságai közt komoly és megnyugtató politikai momentum ez a helyes útra térés. Ez valóban nemzeti munka. Jegyesek! saját érdekükben okvetlen keressék fel Krámer Jenő Hám János-utca 7. szám alatti bútor üzletét és tekintsék meg legmodernebb butor-kiá litását. TA¥ IRATOK. A képviselöház ülése. Bpest, március 4. A bankjavaslal fölötti vitában ma az ötödik szakaszig jutott a Ház. Az ellenzék részéről előbb Polónyi Géza beszélt, aztán Sághy Gyula és Ivánka Oszkár. Déli két órakor áttértek az interpellációkra. Lengyel Zoltán a haditengerészeti szállításokra nézve intézett kérdést a miniszterelnökhöz, aki megnyugtatóan válaszolt. latorján István ““ építési iroíFjs Szatmár,Rákáczi-u. Fogarassy-ház (Az emeleten.) Viliéi Bsíndettféle építkezést, tervek, käitsij V8t;sek készítését, tn esetést és ellenérzést Világkiállítás Budapesten. Olyan illetékes helyen hangzott lel az a kivánat, kogy 1917. évben, a politikai kiegyezés ötvenes évfordulóján Budapesten világkiállítás rendeztessék, hogy ezért azzal a közvélemény orgánumainak is foglalkoznia kell. A budapesti kereskedelmi és iparkamara, illetőleg annak elnöke, Lánczy Leo, emlékiratot is dolgozott ki, melyben nagy gonddal és beható érveléssel feltünteti azon okokat, melyek a világkiállításnak az említett időben való megtartását indokolttá teszik, ismertetve hazánk ipari állapotát, amely a kiállitás sikerét biztosíthatja. Miként nálunk minden közdolog, úgy ez a terv is azonnal megtalálta a maga ellenvéleményét, részben a sajtó, de különösen az országos iparegyesület nyilatkozatában, amely e kérdéssel foglalkozva figyelembe veendő érveket hoz fel annak bizonyítására, hogy a legalább 25 milió koronába kerülő kiállításra Magyarországnak s különösen a magyar iparnak . ezidőszerint szüksége nincs s arra való képessége is hiányzik. Kétségtelen, hogy hazánkban egy világkiállítás rendezésének kérdéze nagy és alapos megfontolást kíván, de ha a kereskedelmi és iparkamara említett emlékiratának nyomatékos érvei mellett tekintetbe vesszük, hogy világkiállítást az államok nem csak azért rendeznek, hogy a maguk fejlettségének verseny- képességét bemutassák, hanem különösen azért, hogy a nagy világ figyelmét felkeltve s idevonva, saját ipari fej 1 őlottam, hogy akkor összepiszkolta a pólyát: leöntötte tejjel. — Ejnye, hogy ezt nem tudtuk, ezt is megírtuk volna De, hogy is nem gondoltunk erre ? — Hallgassatok, ezt úgy se lett volna szabad kiírni, mi erkölcsösek vagyunk, mi ilyesmiről nem beszélünk. S a derék erkölcsös emberek forgatták közben szemeiket. Az élclap. diák kapott érte egy szép könyvet attól, akinek a könyvét ismertette. S egy szép levelet, mely azt moudá, hogy ezen első i odaírni fellépésének emlékéül küldik ezt a könyvet. Azóta sok vidéki, két fővárosi s egy wieni lapban jelent meg sok cikke. S most azt kiabálják feléje : Slikapáci, sli- kapáci . . . kellene neked a nagy haszon és a nagy dicsőség, amelyben mi osztozunk és sütkérezünk? ! A malomkő. ŰL désükre ösztönző hatást szerezzenek, h tekintetbe vesszük, hogy a kiállítással járó nagy forgalom kiszámíthatatlan anyagi és kulturális előnyöket nyújt s különösen a kiállitás helyének fővárosunknak fejlődésére évtizedekre ható erőt ad s ezekben a reáforditott költségeket dúsan megtéríti: a tervet nem tartjuk sem kivihetetlennek, sem oly hátrányosnak, hogy amiatt a terv további alapos tárgyalás mellőzésével elvetendő volna s meg is vagyunk győződve arról, hogy e tervvel kormányunk az ügy iránti buzgósággal behatóan foglalkozni fog. Az alkalom, amelyből a kiállitás tervének felvetői azt rendezni kívánják, hazánk történetében eléggé jelentős időpont arra, hogy feltüntessük a világ előtt azt a nagy haladást, amely hazánk és fővárosunknak a , olitikai kiegyezéstől 1867. évtől számított e fé^század alatt elért nagy fejlődésében megállapítható. Ezért hisszük, hogy kormányunk e tervet könnyen el rém ejti s ha az időpont tekintetében azon körülmény folytán, hogy közgazdasági önállóságunk kérdései épen a tervezett kiállitás ügyét megelőzőleg lesznek tárgyalandók, nem merül fel aggodalom arra, hogy a kiválasztott idő a kiállitás rendezésére alkalmas, valószínű, hogy kormányunk a kérdést a kiállitás megtartásával fogja eldönteni. Az utóbb említett körülmény elbír rálására a leghivatottabb mindenesetre a kormány lehet, ami bizon a hazánkban tapasztalható higgadt politikai irányzat tartósságába, hisszük, hogy belpolitikai viszonyaiak, a kiállitás megtartására kedvezőtlen befolyással nem lesznek. Városi ügyek. A iisziviseiök fizetesrendezesB. — A miniszteri jóváhagyás. — Volt egyszer egy ifjú, ki nagyon szerette az élclapokat. Látta, hogy a híres emberék mind belekerülnek az élclapba, ki hiúságáért, ki nagy orráért, ki kövér, ki sovány termetéért, ki ezért — ki azért ; s elgondolta, vájjon leszek-e ón is olyan hires, hogy valaha valamely élclapban kifigurázzanak ? Egyszer aztán úgy fólig-meddig teljesült e vágya, mert kifigurázták, igaz, hogy nem szellemesen. Belekerült egy lapba, mely ugyan még nem volt kimondott élclap, sőt tiltakozott is ellene, hogy élclap legyen, de azok a gonosz zs . . . . kikre ő annyira haragudott, mégis ólclapnak nevezték s nevettek rajta. Nagy haszon és nagy dicsőség. Volt egyszer egy gazdag újság, minden szóért egy koronát fizetett Azaz, hogy szegény volt ez az újság, csak a mese tartotta gazdagnak, minden órai munkáért fizetett 10 fillért. De legalább nagy emberek írtak ebbe az újságba. Azaz, hogy irt ebbe az újságba egy kis diák Is 1892-ben. A kis A boszorkánykonyhán kifőzték, hogy ingerelni kell azt, akire annyira haragusz- nak, hogy egy kanál vízben megfojtanák. S ha ingereljük, majd malomkövet dob közénk és bajba keveredik, mint Toldi Miklós. Várták a malomkövet, de az csak nem jött. Az egyik megszólalt: „Engem leköptek“. A másik is szólt: „engem is“, azután kórusba mondották: „nem malomkövet dobott közénk a gonosz, hanem le- köpött. Pfuj a zsidó“. Csípi csóka. Vannak, akik nem tudják, hogy ennek a folytatása: varjú vágja, holló kopácsolja. Bizony úgy van, nagyon is igaz: varjú vágja, holló kopácsolja. Szegény csóka I Sok a varjú, sok a holló. Már kárognak feletted s a méreg eszi őket, hogy még mindig élsz, még nem juthatnak a marcangoláshoz. Hej azok a varjak nem kímélik urukat, a varjast, ilyen címet írtak, s ennek folytatására nem gondoltak. Tegnap már közreadtuk a belügyminisztérium ama leiratát, a melyben értesíti Szatrnár vá-os közönségét hogy a tisztviselői fizetésreudezésröl szóló, tavaly április 11-én hozott közgyűlési határozatot jóváhagyja. Maga a jóváhagyó rendelet azóta szintén megérkezett és a következő főbb észrevételeket tartalmazza: Az egyes tisztviselők és alkalmazottak fizetési osztályokba és fokozatokba sorolásánál nem érvényesült teljes mértékben az az elv, hogy a városi közigazgatási alkalmazottak a hasonló állású állami és vármegyei alkalmazottakkal lehetőleg egyenlő elbánásban részesittessenek. A miniszter szerint tehát: A IX.—XI. fizetési osztályokban megállapított 5—5 fokozat helyett csupán 3—3 fizetési fokozat állapítandó meg, vagyis az első két fokozat törlendő. A fizetési osztályokba nem sorolt tiszt főorvos, a kerületi orvosok, az állatorvos és a közigazgatási végrehajtó a megfelelő fizetési osztályba és fokozatba sorolandó. Minthogy a nevezetteknek fizetései ezáltal lényegesen emelkedni fognak, a t. Gallérok: gőzmosása Tükörfénnyel nófehérre Hájtájer Pál Szatmár. Gyár főüzlet Kossuth JU-u. 10. Felvételi üzletek: Kazinczy-utca 17. Attila-utca 2.
