Szamos, 1911. március (43. évfolyam, 49-74. szám)
1911-03-18 / 64. szám
XU. évfolyam. Szalmái, 1911. március W 18,, szombat. öUw-'Y' 64 számi Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K, V» évre 6 K. V« évre 3 K, 1 hóru 1 K Vidékre:.. .. 16 8 „ 4 „ .. 150 Egy szám ára 4 fillér. bzeriCo^ztöség é., k,adóhivatal : K: .úczi-utcza 9. 3*din. oJ Telefons-^.,.: J7. : Mindennemű dijak Szabná*...a lap kiadó...vutalában I fizetendők. Hirdetések : \i$, * ?.ís/J;k../X/.etés mellett, a legjutáayosabb árban kisüt teUieií. — az apróhirdetések köztit minden szó 4 ff Bér. NjÜttér sera 20 fitfér. Szellemi életünk az, ami — nincs. Nem először és nem is utoljára írjuk le ezt a kétségbevon- haílan igazságot. Bármilyen ismert panasznak látszik ez, ismételni kell mindaddig, mig e téren örvendetes változás nem áll be. Bizonyitsuk-e, hogy eszményi alapon nyugvó szellemi életre szükség van? Bizonyítás helyett csak utalunk arra a tényre, hogy valahányszor alkalma van városunk közönségének a szellemi élet nyilvánulásaiban részt venni, egész uj perspektíva nyílik meg előtte. Az élet megköveteli, hogy lerázzuk magunkról a mindennapi gondokat, szabi dúljunk » testet ölő izgalmaktól, keressük azt a heiyet, azt az alkalmat, ahol szellemünk fölfrissül, lelkünk gyönyörűséget talál, igyunk abból az üditő forrósból, mely megacélozza elernyedt tagjainkat s uj erővel, uj munkakedvvel küzdhetünk ismét az életért. Az eszményi alapon nyugvó szellemi életnyilvánuláeok azok az eszközök, melyekkel széppé tehetjük a jelent és biztatóvá a jövőt. Ezt a célt szolgálják a kultúra harcosai, az irodaio n, művészet s a tudományos egyesületek. Nem először mondjuk azt sem, hogy Szatmár város népe számbeli súlyánál, magyarságánál, műveltségénél fogva rég megérett már arra, hogy itt a szellemi élet áldá-aibau részesüljön. Ámde mindez- ideig csak kívánság ez, mely nem tud egészben megvalósulni. Kísérletezések folynak ez irányban már évek óta, de számottevőbb eredményeket nem lehet fölmutatni. Szellemi életünk részben ma is csak olyan, aminő évekkel ezelőtt volt. Vannak társasköreink, egyesületeink, de ezek tevékenysége főképp csak tánc- mulatságok rendezésében merül ki. Sajnálatos, hogy városunkban nem tud életre kelni egy céltudatos irodalmi egyesület. Egy ilyen egyesület volna hivatva arra, hogy szellemi életünket olyan irányba terelje, melynek nemcsak városunk közönsége látná a hasznát, hanem országos jelentősége is lenne. Nem a jótékonyságot gyakorló egyesületek ellen szóllunk ez alkalommal Korántsem. Ezek amúgy eléggé meg nem köszönhető áldásos működést fejtenek ki. De, amikor talán volna erre anyag, kár sokáig vesztegetni a szót egy vérbeli irodalmi egyesület megalakulása fölött. Kellő lépéseket kell tenni arra nézve, hogy egy ilyen újabb alakulás mielőbb megtörténhessék, mert szellemi életünk megteremtése olyan közérdek, megérdemli, hogy érte legjobbjaink lelkesedjenek. A képviselőház ülése. Budapest, márc. 17. A mai ülés kezdetén Berzeviczy elnök elparentálta Horvát Lajos főrendet, majd jelenti, hogy báró Solymossy Ödön soproni képviselő ellen összeférhetetlenségi bejelentés érkezett, amely azonban nélkülözi a szükséges kellékeket s igy irattárba tétetik. A költségvetési javallat ellen felszólalt Földes Béla, Simonvi- emadam Sándor, Kállay übul. Huszár Károly sárvári képviselő interpellált az ököritói sególypénzek kiosztása tárgyában, mire a miniszterelnök megnyugtatója# válaszolt. Leynlc*!>i»ban vásárellíatunk üveg, porceilkn Umpaárut, ajándéktárgyakat Scwartr. Andornál, visuti hazában, At(i!a-utca 2/b. (MlVmár-ház.) TÁVIRATOK. — Saját tudósítónktól. — Egy úri leány tiíokzato* öngyilkossága. Tarasd, márc. 17. Herzsenyák Mici, Herzsenyák Ferenc varasdi városi hivatalnok 18 éves leanya, a ki két év óta nagybátyjánál Varasdon lakott, nagybátyja lakásáról elszökött Barcsra és ott az összekötő vasúti hídról a Drávába ugrott és midőn megmenthették volna, el merült a habodban. Az öngyilkosság okát nem tudják, csak sejtik, hogy szerelmi bánat. Amerikai löneneí. A 625 Avenue-utca 213. számú háza szolid, öt emeletes épület. Csöndesebb New- York városának ez a része és csak minden öt percben zakatol a házak fölött a városi vasút, mely minden huszadik utcánál megáll, de 5 centért a legtávolabbi városrészbe elviszi a newyorkit. Öt emeletes házban, ha az nem üzleti ház, még csak fölvonógópet sem alkalmaznak. Nem érdemes ilyen magasság miatt. Azt a 70 — 80 lépcsőt in eg mászhat ja még a a leghatározottabb potroh tulajdonosa is. Mr. Harden Black épp most siet föl az ötödik emeletre és amint a negyedik emeletről fölkanyarodik a lépcsőzet, találkozik fiatal könyvelőjével, James Bratforddal, ki ezelőtt néhány hónappal egyik baltimorei üzlettársától hozott ajánlólevelet. James nem kért többet 50 dollár fizetésnél és hajlandó volt ezen csekély fizetésért a Strazzát pontosan vezetni. Harden Black Irlandból vándorolt Amerikába. Cipész volt mestersége, de az irek nem igen becsülték meg munkáját, mert biz sokszor még a kaptafára való pénze sem tellett. Szépen elgyalogolt egy őszi napon Sant- hamptonba, volt a zsebébeD vagy négy schilling; egy Nev-Yorkba induló vitorlás kapitánya megsajnálta szegényt és átvitte magával az óceánon. Harden Black természetesnek találta, hogy ezt a szívességet viszonoznia is kellett és három legény munkáját egymaga végezte el a bosszú utón. Ha éhes volt, kapott kemény kenyeret; ezt a tenger vizébe mártotta, mig átázott és akkor mohó étvágy- gyal falta a puha tésztát. De utóvégre is megérkeztek minden baj nélkül New-Yorkba és Harden Black ott rekedt. — Mint tanult cipész, kinek egy centje sem volt már, mesterségéhez maradt hű, mikor a Metropolitan hotel portása, mint csizmitisztitót alkalmazta. Oly fényesre mázolta a cipőket, hogy a vendéglő utasai határozottan csak vele fényeztet- ték cipőjüket. így kiszorította versenytársait és néhány év alatt a new-yorki bankban kerek 1000 dollárja volt elhelyezve. Most már fölhagyott a mesterségével. Azaz csak a cipőtisztítással. Cipő- és csizma- készitő műhelyt nyitott; a Broadwayon bérelt nagy bátorsággal helyiséget. Előre kifizette a boltbért egy évre és másnap ott ragyogott fekete mezőn arany betűkkel: .Harden Black“, Fölösleges mieden szószaporitás. A souterrain- ban bérelt első Ízben kis boltot, melyért 1500 forint bért fizetett, mikor pedig 20 évvel később James Bratíord azzal az ajánlólevéllel kopogtatott be nála, ki szorította már a keskeny ház bérlőjét és nem kevesebb, mint 25.000 forintnyi évi bért fizetett. A new-yorki bankban kerek őt millió dollár vagyona volt. Felesége és leánya azonban még mindig úgy éltek, mintha, most is még Irlandban foglalkoznék a cipőkészités nemes sportjával. Felesége szép asszony volt. Alig 40 éves. Leánya pedig, a ki a 625 Avenue 213. számú házának ötödik emeletén töltötte a nap nagyobb részét, alig tudta, hogy nálánál szebb leány alig lakja a milliárdosok városát. Ha Harden Black reggel elhagyta otthonát, vasútra ült és elment a Broadwayn lévő üzletébe, egész napra búcsúzott el családjától. Délben, mint ezen utca többi lakói, lunchre a közeli déli korcsmába ment, mely 11 órakor nyílik meg és 1 óra után bezáródik, mert akkor a kereskedők már ismét üzleteikben vannak. Csak este tér haza, akkor sem igen törődik családja óhajaival. Rideg volt, szótalan. Sokat nélkülözött legénykorában és mikor felesége szemrehányással illette, miért nem élvezhetik ők is a nagy világváros • oly sokoldalú vigságait, miért nem mehetnek ők is nyáron tengeri fürdőbe, ahova 5 centért eljuthatni Mew-Yorkból, Harden Black avval biztatta nejét, hogy férjet keres leánya számára, kinek átadhatja majd üzletét, akkor ő nyugalomba vonul és az élvezetekre akkor kerül majd a sor. Az asszonyra bízta a betétek elhelyezését a bankban. Esténkint elhozta haza bevételeit, melyekből a fölösleget nap-