Szamos, 1911. február (43. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-07 / 30. szám

Szatmár, 1911. február ^ 7., kedd. 30 XLIK evfo’yam. POIilfl&Al MPILAP. Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K,'/, évre 6 K, l/t évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre:., „ 16 8 ............ 4..........150 Eg y szám ára 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rákóczi-utcza 9. szám. ra Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjutányosabb árban közöl­téinek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér. Nyilttér sora 20 fillér. Lázitó kortesbeszédből nemzetiségi por. (—ss.) Nagyon tanulságos főtár­gyalóé folyt le hétfőn a szatmári kir. törvényszéken: egy görög k tolikus lel kész, Lukács Konstantin azzal volt vá­dolva, hogy tavaly májusban, mikor kép­viselőjelöltnek lépett fel a krassói kerületben, lázitó beszédet mondott, arra buzdítva a népet, hogy az ellenjelölt hí­veit köpjék le, azokkal egy barázdában ne szántsanak, őket se a templomban, se a korcsmában meg ne tűrjék, sőt üssék agyon — ha tehetik. A derék lelkész mondott persze még egyebet is, mert majdnem egy óra hosszat kapaci­tálta hallgatóságát a saját érdekében; ugylátszik, nagyon szeretelt volna kép­viselő lenni. így többek közt beszélt lélekvásárlásról, a melyet az ellenpárt folytat, gyenge jellemű választókról, a kik öt-tiz forintért eladják szavazatukat, a mint egykoron Judás tladta Jézust harminc ezüst pénzért, továbbá, hegy öt pengőért egy tisztességes malacot se lehet vásárolni, ellenben van, a ki a lelkét adja el ilyen csekély pénzért; végül, hogy ő se sajnálna ugyan a vá­lasztóktól egy pár koronáoskát ilyen alkalommal, de hát neki nincs pénze, nem adhat, ügy rosszul betanított, túl­buzgó tanú vallotta ezt az utolsó kije­lentés^ nagy derültséget keltve vele úgy a kir. törvényszék tagjai, mint a hallgatóság közt. Ezeknél egyebet Lukács Konstan­tin nem mondott beszédében, a mely közönséges kortesbeszéd volt, tele ugyan lázitással az ellenjelölt hívei ellen, de a melyből a nemzetiségi bujtogatás tényleg hiányzott. A meginuult bűnvádi eljárás folyamán a kir. ügyészség és tegnap a kir. törvényszék egy pillana­tig sem értékelte az ügyet nemzetiségi pörnek, sőt az ítélő tanács elnöke, dr. Némethy József ki is jelentette ezt a tárgyalás alatt, miután úgy a vádlott, mint a tanuk túlnyomó része a pörnek minden áron nemzetiségi színezetet igyekezett adni. A szándék nyilvánvaló: ha a kir. törvényszék elítéli Lukács Konstantint, akkor ennek feje fölött ott ragyog a namzetiségi vértanuság glóriája, a mely a legközelebbi képviselőválasz­tásnál esetleg kitűnő kortesszolgálaío- kat tehet. A pör tárgyalására a vádlott moz­gósította az egész román intelligenciát Szatmármegye keleti részéből A tár­gyaló terem iele is volt román hallgató­sággal, a mely jelen akart lenni egy uj vértanú föl avatásánál. A véd dem is azonban szintén megtett mindent, hogy Lukács Konstantin felmentessék: egy sereg tanút vonultatott fel, a kik a vizs­gálat folyamán mindnyájan beismerték ugyan, hogy hallották a lásitó köves beezédet, do a tárgyaláson már a csil­lagokat is letagadták az égről és semmi másra nem akartak többé emlékezni, mint az öt forintos kecskére és malacra, vagyis, hogy a vádlott egy órán keresetül kizárólag ezekről az állatokról beszélt, in»r pedig az bizonyos, hogy a velük kapcsolatban mondott állításban igazán s mini lázitás nincsen. Ne csodálkozzék ezen senki, a mint hegy mi se csodál­kozunk; a magyar közönség hozzá lehet szokva, hogy a tettnek letsgadása a román fajnak jellem: tulajdonságai közé tartozik. A főtárgyalás fölött, a melyet a szatmári kir. törvényszék a legcsekélyebb elíogottság nélkül, sőt ritka nobiiitással vezetett, egyszerűen napirendre lehetne térni, ha nem tapasztaltunk volna egy szomorú jelenséget. Az a tény, hogy a vádlatt és védelmezői az ügyet a nem­zetiségi térre akarták átjátszani, illetve a pert igy tüntetni fel, mint a magyar hatóságok politikai üldözését, maga után vonta a pár szereplőinek magyarellenes magatartását Három t»nu kivételével egy.-tlen tanú sem akart az elnök kér­désére magyarul felelni, habár alig van köztük egy-kettő, a ki ne beszélne elég jól magyarul. Maga a vádlott, Lukács Konstantin kitünően beszéli a magyart, Suta György gör. kath. lelkész, a kinek paróchiáján az izgató beszéd elhangzott, szintén, mégis haszta1»» volt a legud­variasabb kapaeitálás az elnök részéről, mindaketten konokul megmaradtak a mellett, hogy magyarul egy szót se fog­nak vallani. Példájukat követték a többi tanuk is, a kik közt ilyen tőzsgyökeres magyar nevek vannak: Miklós Lá-aló. Miklós András, Borgó Illés, Miklós Elek. Nem akarunk ezúttal elmélkedni ez indokolatlan renitencia fölött, csak saj­náljuk, hogy romáu nyelvet beszélő pol­gártársaink igy ingerelnek bennünket maguk ellen és szinte kihívóan igy vágják el annak útját, hogy megértsük egymást. A bölcs mérsékletért, a melyiyel ezt a csupán körülményei miatt nevel zetes port a szatmári kir. törvényszék elejétől kezdve felfogta és végig vezette, úgy maga az igazság, mint az állam­érdek és a magyar közönség elismeréssel tartozik. A képvisalőfjáz ülése. — Saját tudósítónktól. — Budapest, febr. 6. Kabos Ferenc alelnök 10 óra után nyitja meg az ülést. Polonyi Dezső napirend előtt szóllalt fel és a bánt törvénysértéssel vádolta. A horvát bán még mindig ragaszkodik ahhoz a felfogásához, hogy horvát képviselők csak a horvát mentelmi jogot élvezik. A tör­vényt tagadta meg a bán akkor, amidőn felszólításra is megtagadta még az akták beküldését is. Tiltakozik Tornasics visel­kedése ellen. Khuen-Héderváry Károly gróf minisz terelnök: Nem akar érdemleges választ adni, lesz arra idő akkor, amikor a men­telmi bizottság jelentése kerül a Ház elé. A mentelmi bizottság lesz hivatva a kér­dést eldönteni. Csak annyit jegyez meg, hogy a bán nem tagadta meg az iratok ‘ eküldését, csak ideiglenes vá ászt adott. Polónyi Dezső félreértett szavai hely­reigazítása cimón szól. Kijelenti, hogy nem akarta kritizálni a bánt, de szembeszökő volt alkormánvellenes viselt ;dóse. Khuen Hédervary Károly gróf: Csak röviden annak kijelentésére szorítkozik csupán, hogy tiltakozzék Polónyi ellen, hogy olyan dolgok felett ítélkezzék, amihez joga nincsen. Polónyi Dezső : Neki kötelessége és joga itt a Házban ilyen dolgokat szóba hozni. Elnök ezután elrendeli egy jegyző, öt delegátus ós nehány bizottsági tag válasz­tását. Névszer nti szavazás után elnök jelenti, hogy a Ház jegyzővé gróf Draskovics Jánost, delegátusokká rendes tagokul: Pejacsevics Tivadart, Sudermann Bálát, Szekulics Lázárt, Szene Ferencet, póttaggá Radievics 1ÄKÄY Ep LIPÍCZKY ÉPÍTÉSZEK VÁLLALNAK: Tervrajzok és költségve­tések készítését; gazdasági épületek, föld- épitési irodája Saatmár, Huny&di-u. 24. szintes és emeletes épületek felépítését» legjobb Költség számítást díjtalan készitnek. b-outát «lé»*« «od«r»kivtuib»»,**7 h#]yb»»,»**tvidék«*.

Next

/
Oldalképek
Tartalom