Szamos, 1911. február (43. évfolyam, 26-48. szám)
1911-02-07 / 30. szám
Szatmár, 1911. február ^ 7., kedd. 30 XLIK evfo’yam. POIilfl&Al MPILAP. Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K,'/, évre 6 K, l/t évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre:., „ 16 8 ............ 4..........150 Eg y szám ára 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rákóczi-utcza 9. szám. ra Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjutányosabb árban közöltéinek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér. Nyilttér sora 20 fillér. Lázitó kortesbeszédből nemzetiségi por. (—ss.) Nagyon tanulságos főtárgyalóé folyt le hétfőn a szatmári kir. törvényszéken: egy görög k tolikus lel kész, Lukács Konstantin azzal volt vádolva, hogy tavaly májusban, mikor képviselőjelöltnek lépett fel a krassói kerületben, lázitó beszédet mondott, arra buzdítva a népet, hogy az ellenjelölt híveit köpjék le, azokkal egy barázdában ne szántsanak, őket se a templomban, se a korcsmában meg ne tűrjék, sőt üssék agyon — ha tehetik. A derék lelkész mondott persze még egyebet is, mert majdnem egy óra hosszat kapacitálta hallgatóságát a saját érdekében; ugylátszik, nagyon szeretelt volna képviselő lenni. így többek közt beszélt lélekvásárlásról, a melyet az ellenpárt folytat, gyenge jellemű választókról, a kik öt-tiz forintért eladják szavazatukat, a mint egykoron Judás tladta Jézust harminc ezüst pénzért, továbbá, hegy öt pengőért egy tisztességes malacot se lehet vásárolni, ellenben van, a ki a lelkét adja el ilyen csekély pénzért; végül, hogy ő se sajnálna ugyan a választóktól egy pár koronáoskát ilyen alkalommal, de hát neki nincs pénze, nem adhat, ügy rosszul betanított, túlbuzgó tanú vallotta ezt az utolsó kijelentés^ nagy derültséget keltve vele úgy a kir. törvényszék tagjai, mint a hallgatóság közt. Ezeknél egyebet Lukács Konstantin nem mondott beszédében, a mely közönséges kortesbeszéd volt, tele ugyan lázitással az ellenjelölt hívei ellen, de a melyből a nemzetiségi bujtogatás tényleg hiányzott. A meginuult bűnvádi eljárás folyamán a kir. ügyészség és tegnap a kir. törvényszék egy pillanatig sem értékelte az ügyet nemzetiségi pörnek, sőt az ítélő tanács elnöke, dr. Némethy József ki is jelentette ezt a tárgyalás alatt, miután úgy a vádlott, mint a tanuk túlnyomó része a pörnek minden áron nemzetiségi színezetet igyekezett adni. A szándék nyilvánvaló: ha a kir. törvényszék elítéli Lukács Konstantint, akkor ennek feje fölött ott ragyog a namzetiségi vértanuság glóriája, a mely a legközelebbi képviselőválasztásnál esetleg kitűnő kortesszolgálaío- kat tehet. A pör tárgyalására a vádlott mozgósította az egész román intelligenciát Szatmármegye keleti részéből A tárgyaló terem iele is volt román hallgatósággal, a mely jelen akart lenni egy uj vértanú föl avatásánál. A véd dem is azonban szintén megtett mindent, hogy Lukács Konstantin felmentessék: egy sereg tanút vonultatott fel, a kik a vizsgálat folyamán mindnyájan beismerték ugyan, hogy hallották a lásitó köves beezédet, do a tárgyaláson már a csillagokat is letagadták az égről és semmi másra nem akartak többé emlékezni, mint az öt forintos kecskére és malacra, vagyis, hogy a vádlott egy órán keresetül kizárólag ezekről az állatokról beszélt, in»r pedig az bizonyos, hogy a velük kapcsolatban mondott állításban igazán s mini lázitás nincsen. Ne csodálkozzék ezen senki, a mint hegy mi se csodálkozunk; a magyar közönség hozzá lehet szokva, hogy a tettnek letsgadása a román fajnak jellem: tulajdonságai közé tartozik. A főtárgyalás fölött, a melyet a szatmári kir. törvényszék a legcsekélyebb elíogottság nélkül, sőt ritka nobiiitással vezetett, egyszerűen napirendre lehetne térni, ha nem tapasztaltunk volna egy szomorú jelenséget. Az a tény, hogy a vádlatt és védelmezői az ügyet a nemzetiségi térre akarták átjátszani, illetve a pert igy tüntetni fel, mint a magyar hatóságok politikai üldözését, maga után vonta a pár szereplőinek magyarellenes magatartását Három t»nu kivételével egy.-tlen tanú sem akart az elnök kérdésére magyarul felelni, habár alig van köztük egy-kettő, a ki ne beszélne elég jól magyarul. Maga a vádlott, Lukács Konstantin kitünően beszéli a magyart, Suta György gör. kath. lelkész, a kinek paróchiáján az izgató beszéd elhangzott, szintén, mégis haszta1»» volt a legudvariasabb kapaeitálás az elnök részéről, mindaketten konokul megmaradtak a mellett, hogy magyarul egy szót se fognak vallani. Példájukat követték a többi tanuk is, a kik közt ilyen tőzsgyökeres magyar nevek vannak: Miklós Lá-aló. Miklós András, Borgó Illés, Miklós Elek. Nem akarunk ezúttal elmélkedni ez indokolatlan renitencia fölött, csak sajnáljuk, hogy romáu nyelvet beszélő polgártársaink igy ingerelnek bennünket maguk ellen és szinte kihívóan igy vágják el annak útját, hogy megértsük egymást. A bölcs mérsékletért, a melyiyel ezt a csupán körülményei miatt nevel zetes port a szatmári kir. törvényszék elejétől kezdve felfogta és végig vezette, úgy maga az igazság, mint az államérdek és a magyar közönség elismeréssel tartozik. A képvisalőfjáz ülése. — Saját tudósítónktól. — Budapest, febr. 6. Kabos Ferenc alelnök 10 óra után nyitja meg az ülést. Polonyi Dezső napirend előtt szóllalt fel és a bánt törvénysértéssel vádolta. A horvát bán még mindig ragaszkodik ahhoz a felfogásához, hogy horvát képviselők csak a horvát mentelmi jogot élvezik. A törvényt tagadta meg a bán akkor, amidőn felszólításra is megtagadta még az akták beküldését is. Tiltakozik Tornasics viselkedése ellen. Khuen-Héderváry Károly gróf minisz terelnök: Nem akar érdemleges választ adni, lesz arra idő akkor, amikor a mentelmi bizottság jelentése kerül a Ház elé. A mentelmi bizottság lesz hivatva a kérdést eldönteni. Csak annyit jegyez meg, hogy a bán nem tagadta meg az iratok ‘ eküldését, csak ideiglenes vá ászt adott. Polónyi Dezső félreértett szavai helyreigazítása cimón szól. Kijelenti, hogy nem akarta kritizálni a bánt, de szembeszökő volt alkormánvellenes viselt ;dóse. Khuen Hédervary Károly gróf: Csak röviden annak kijelentésére szorítkozik csupán, hogy tiltakozzék Polónyi ellen, hogy olyan dolgok felett ítélkezzék, amihez joga nincsen. Polónyi Dezső : Neki kötelessége és joga itt a Házban ilyen dolgokat szóba hozni. Elnök ezután elrendeli egy jegyző, öt delegátus ós nehány bizottsági tag választását. Névszer nti szavazás után elnök jelenti, hogy a Ház jegyzővé gróf Draskovics Jánost, delegátusokká rendes tagokul: Pejacsevics Tivadart, Sudermann Bálát, Szekulics Lázárt, Szene Ferencet, póttaggá Radievics 1ÄKÄY Ep LIPÍCZKY ÉPÍTÉSZEK VÁLLALNAK: Tervrajzok és költségvetések készítését; gazdasági épületek, föld- épitési irodája Saatmár, Huny&di-u. 24. szintes és emeletes épületek felépítését» legjobb Költség számítást díjtalan készitnek. b-outát «lé»*« «od«r»kivtuib»»,**7 h#]yb»»,»**tvidék«*.
