Szamos, 1911. február (43. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-01 / 26. szám

Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K, */, évre 6 K, Vi évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre:.. .. 16 ............. 8............. 4............150 Eg y szám ára 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-utcza 9. szám. m Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjutányosabb árban közöl­téinek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér. Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI IAPILAP. XL1I . évfolyam. Szatmár, 1911. február M 1„ szeida. Hogyan gyarapodunk? (—ss.) Pár hét előtt a képviselő­házban is szóba került a máramarosi és beregi földmivelő nép rettenetes ál­lapota, egy derék magyar újságírónak, Fényes Lászlónak a helyszínén tett tapasztalatai alapján. Az ügyet akkor, eiég helytelenül, felekezeti szempontból vitatták meg és régi dolog, hogy ná­lunk, mikelyt erre a térre sikerül a vitát átcsempészni, rögtön fellángolnak az indulatok. A zsidók antiszemitizmust, a keresztények zsidóuralmat emleget­nek. Végre természetesen elposványo­sodik a vita, a jóérzésü emberek elfor­dulnak tőle és inkább hallgatnak, sem hogy kinos helyzetbe kerüljenek véle­ményük kimondása által. Ami a kor­mányt illeti, ennek egyéb parlameni gondoktól fő mostanában a feje, sem hogy valami antiszemitának kikürtöl- hető akcióval még jobban megnehe­zítse helyzetét, minélfogva pár napi vita ufán a bevándorolt és még folyton be­vándorló galíciai szemétnép ügye le is került a napirendrő. A. lefolyt népszámlálás azonban most újra aktuálissá teszi a kérdést, amennyiben arról van szó, hogy szép dolog ugyan a lakosság számának gya­rapodása, de nagyon félő hogy ha majd a részletes eredmény is közzé lesz téve, ennek már nem fognak olyan túlságosan örvendeni, mert alighanem az derül ki, hogy az őslakosság és pedig a mi megyénkben a magyar és román nagyon csekély mértékben sza­porodott és a népesség gyarapodását inkább a folyton tartó bevándorlás idézte elő. Galíciából minduntalan jön egy raj zsidó, amely aztán nem találva Máramarosban és Beregben többé he­lyet, vonul tovább Szatmármegyébe. Tényleg csak a vak nem látja, hogy mindenféle jöttrnent, hazátlan, piszkos és visszataszító külsejű alakok­kal van tele az északkeleti Magyar- ország és ezek alakok semmi szin alatt nem akarnak mással foglalkozni, mint közvetítő kereskedéssel. Távol van tőlünk félni attól, hogy szabadelvű világfelíogásunkat, modern gondolkozá­sunkat bárki is kétségbe vonhatná, azért mi bizony ki merjük mondani, hogy az ilyen alakok bevándorlásából már éppen elég volt Szatmármegyének és jelesül Szatmár városának is. A munkás, müveit, hazafias, vallásban türelmes, velünk többé-kevésbbé már egybe is forrott zsidóságot a magyar már rég megszűnt nem testéhez tarto­zónak tekinteni, hisz több, mint fél - századja már örömben-buban velünk osztozik. Azonban humanizmus ide, humanizmus oda, a Galíciából és egye- bünnen kiüldözött zsidó söpredéket ugyan miért kellene nekünk ssivesen látni? Miért kellene tűrnünk itt tőlük azt, amit Galíciában nem tűrtek el és ami miatt kiüldöztek őket: a közvetí­tési uzsorát? Mikor e földnek minden más ősszülöttje, úgy a magyar, mint a román és ruthén a munkában majd megszakad, hogy magát fenttarthassa, nézhetünk mi jó szemmel ilyen szüle­tett naplopókat, akik rongyaik alá rejtik a szerzett vagyont és igyekeznek min­den állampolgári kötelesség alól ki­bújni ? Nekünk eszünkben van a magyar zsidózság vészkiáltása, mikor a Romá­niából kikergetett harmincezer söpredék zsidó Magyarországnak vette útját, Az első b I. Tisztelt Szerkesztő Ur! Soha megszólítás jobban nem illett még levél tartalmához, mint ez. Mert azzal kez­dem levelem, hogy tisztoltetem magnkat. Tiszteltetem én az olyan taplós szivü, bemo- hosodott lelkű, blazirt embereket, akik egy nagy csapat fiatal leánynak nyilvános szerep­léséről. első báljáról úgy számolnak be, mint arról, hogy az Avasban egyik oláj kupán- ütötte a másik olájt. És maguk merészelnek a lapjukban szivre, érzésre hivatkozni ? Maguk, akik csak azért írják bele az írásukba, hogy szív meg lélek meg érzés, mert ez jól odapászol és mikor ar a kerül a sor, hogy ezt be is bizo­nyítsák, akkor beledugják azt az aszalt szi­vüket egy nehány soros napihirbe ? A legmegátalkodottabb blazirtságnaii ad­ták tanujelét a tisztelt Szerkesztő urak akkori mikor a mi mulatságunkról, a felsőbb leányok szombat esti hangversenyéről és az ezt kö­vető táncmulatságról csak úgy ni, tessék- lássék, vakulj magyar, ne láss tót, felülete­sen számoltak be éppen csak azért, hogy le­tudják a nyakukról. Persze, a munkakiállitáson a potyadi- ványpámát elkaparászni, az jó volt, — de mikor meg kellene hálálni azzal, hogy ne­künk par sort szenteljenek, akkor beleírják a nagykárolyi népszámlálást, meg mindenféle üres dolgot, aztán nekünk nem jut hely. Csakhogy nem addig van az, szer­kesztő ur! Ha maguk lusták irni és inkább a Panoniában lebzselnek meg a korzót rój- ják irás helyett, hát majd csinálok rendet én. Majd irok én. És aztán azt adja maguknak az a jóságos Uristenke odafennt az égben, hogy ezt a levelet ki ne tegyék a lapba, ha­nem valami körmönfont szerkesztői üzenettel intézzék el, hát akkor, — én nem is tudom hirtelenében, hogy mit csinálok akkor, de tudom, hogy valami rettenetest csinálok ma­gukkal. Én képes leszek a nők egyedüli és legjogosabb fegyverével: a kalaptüvel meg az apró körmeimmel venni elégtételt magam­nak és mélyen sértett leánytársaimnak ! Na, ezt csak világosan megmagyaráztam és re­ményiem, hogy ezek után nem is próbálnak menekülni azon kötelesség alól, a melyet nem •sak hivatásuk ró magukra, de a nők iránti tisztelet is. Lelkiismeretlenségnek tartom, hogy a hangversenyünk fölött csak úgy napirendre tértek, mint miker a színházban vasárnap délután a Peleskei nótáriust játszák. És ezért büntetésből nem sajnálnám a hanyag refe­renssel tízszer leíratni az est teljes szin- lapját. Hát a Fábián Irén, Teleházy Margit, Erőss Rózsika, Málnássy Leona, Orbán Sári és Molnár Irén bájos és kedves tündérei, a Hermann Milica által alakított kis rongyos gyerek nem érdemelnek annyit, hogy meg­említsék őket ? Ki az urát szereti, jó ebédet főz neki. Ilyen és hasonló felirásu .alvédők drbja 35 kr. UNGER kézi munka-üzletében. RótJB Simon nagyváldszté<u cipóraKtárác Ajánljuk a t. Vttflf8z3QS?gocl(. mint legolcsóbb üefAvA/iádi forralt. 4M közvetlen a „Pannónia" szálloda mellett. — Siatmár és vldöie legnagyobb czipőraktára. az őszi és téli idényre megrendelt valódi finom schevraux és box bőrből készült legújabb divatu fekete és barna szinü úri-, néi- és gyarmek-czipök

Next

/
Oldalképek
Tartalom