Szamos, 1911. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1911-01-14 / 11. szám
2. oidai. 8 2 A 1! 0 (i911. jan. 14.) 11. szám. Különleges esipkefes- UnifráiDTi Pní Gyár főüzlet: Kossuth L.-utca 10. tés, hűen minta után flajlujol id!, uLduillfll. Felvételi üzletek: Kazinczy-u- 17. Attila-utca 2. vánult volna meg ilyen nagy mértékben, ha a külföldi tőkének számolni kellett volna azzal az eshetőséggel, hogy Magyarország megváltoztatni készül európaszerte tiszteletnek örvendő jegybankját. Európa az osztrák-magyar bank szabadalmát megújítani készülő Magyarországnak ajánlott fel tizenegy milliárdot, mig egy uj, gyenge, experi- mentáló pénzintézet, ha még oly önálló is, a külföldnek ilyen fényesen rneg- nyilyánult bizalmával nem találkozott volna. Semmiesetre nem árt, ha most, a képviselőház bankvitájának elején ezt a tényt odaállítjuk az ország elé. Szélhámosokról. A sok szenzáció közt némelyik szenzáció mégis megdöbbenti néha az újságolvasó embert. Arról, hogy pár száz, vagy pár ezer koronás lopás, csalás, sikkasztás, hamisítás történt, mindennap értesülünk, de a százezres vagy milliós lopások stb. sem ritkák, ezekből is esik átlag legalább egy minden napra. Azaz több is, mert hisz a fele se kerül bele a magyarországi lapokba. Aztán egyik eset után nyomban következik a többi, és az ember hamar megszokik mindent. Harminc év előtt, ha hallottunk egy 10 — 20 ezer forintos sikkasztásról, hát összecsaptuk a kezünket és három hétig tárgyaltuk a dolgot: nyomor, az elhagy«tottság, a teljes zülléstől való rettegés és még sem tudok itt maradni. Felejts el: Márta. Egy éve an^ak, hogy Feledi ezt a levelet elolvasta, azóta nem hallott a feleségéről semmit, azóta kínlódott, ssenvedett, szótlanul, azóta nem látták vidáman soha. Ott kint téli zivatar nyargal az éjszakában. Ité etnapi idő. Nincs hang más az utoában, mint a szél zúgása. Fel di elaltatta már gyermekét. Meg gyújtotta az éjjeli lámpát, hogy a fény ne zavarja a cseppség álmát és belemerült azokba az emlekekbe, amelyek egy óv óta mind fájdalmasabbakká válnak. Az az asszony nem tudott szeretetet hozni hozzá, a boldogságot azonban elvitte. Feledi meg volt győződve, hogy nem volt bűnös az assz ny, csak az igézet lett úrrá felette. Hiszen olyan jó, kedves, házias volt de megrontotta valami. Fájdalmas elmerüléséból halk koppa- nás zavarta fel. Feledi ajtót nyitott. A követk zö pil lanatban a feleségével állott szemközt. Egy percig úgy álltak mindketten szótlonul. Az asszony, halavány, sápadtan, fényükvesztett szemekkel nézett a férfira, hanem azokban kiáltó szóval beszélt a könyörgés: irgal mazz és eressz be. — Jöjj be, Márta, — szólt Feledi, úgy, mint egykor, csendesen, nyugalmasan. Az asszony belépett. — Tehát megengeded? Csak a fiamat akartam látni, ma egy éve, hogy nem láttam őt. Feledi odavezette a gyermek ágyához. Az asszony nem siránkozott, sőt meg se moccant, csak a kezeit kulcsolta öss , e és ma egy óra alatt napirendre térünk milliós sikkasztások fölött. Bizony, sokszor nem is érnénk rá, hogy valamennyi szenzációnak szenteljünk 10 — 10 percnyi álmélkodást, hisz más dolga is van az embernek. Az utóbbi időkben Szatmár sem vitte el szárazon: ha egy zsiványhoz személyesen nem is, de a zsiványnak hetvenezer koronás sikerült csalásához volt szerencséje. Ki követte el a csalást? Egy jó állásban levő bankhivatalnok, a ki igazán szépen, gond nélkül élhetett vo'na a fizetéséből. Két nap előtt Nagykőrösön egy jogász vetemedett hallatlan vakmerőségre : egy milliót akart ellopni, de a dolog nem sikerült, most majd ülni fog vagy félesztendőt. Egy jogász! Egy tisztességes mészáros mesternek gondosan nevelt fia, aki igazán nem szenvedhetett szükséget az anyagiakban. Mi leli az embereket? Mi megy itt végbe a társadalomban? Hisz maholnap nem leszünk biztosak a kebelbarátunktól, a testvérünktől, a gyermekünktől, hogy mikor csal vagy lop meg bennünket... Mórt hogy az elmék folyton csak haszonszerzésre irányuló gondolatokat forralnak ? Mért hogy egy csomó ember nem munkából akar megélni, amelyre pedig készültsége is van, alkalma is van, hanem meg akar élni a másoktól csellel, vagy erőszakkal elharácsolt vaugy nézett hosszan, fájdalmasan a kis gyermekre. Azonban arcának elváltozásai mutatták, hogy mit szenved. Egyszerre csak megesuklottak térdei és odarogyott a kis ágy elé. Ott sírt nesz- teleuül. Fel-di szótlanul nézte ezt a jelenetet. Nem tudott szólni. Szedette ezt az asszonyt még mindig és szánta most már végtelenül. Szivében a megbocsátás hajnala derengett. A gondolatok egymást érték agyában. Maga előtt látta az anyát, aki nem remél, nem számit bocsánatra. A szivére tóduló érzelmek könnyeket facsartak az erős fórti szemeibe, már azon a ponton állt, hogy oda térdel a felesége me lé és együtt sir vele. Ekkor állott fel az asszony és lesütött szemekkel suttogott pár szót : — Köszönöm Gábor, engedd meg, hogy mához egy évre eljöhessek megint, mikor a szik, hegy ne lássa az anyját. Feledi nem tudott szólani. Az asszony ingatag lépésekkel távozni készült és Feledi nem tudta visszatartani, már kinyitotta az ajtót, amely megcsikorgott sarkaiban. Ez a hang visszaadta az ő hangját is. — Mária 1 — kiáltott. Erre a kinnal tele kiáltásra megfordult az asszony, a kis gyermek is fölébredve nézett föl és első pillantásra megismerte anyját. — Mamám, — édes mamám ! Az anya lelkendezve futott vissza, ölébe kapta a gyermeket: — Fiam, édes fiam, lelkem gyermekem ! És az asszony nem ment el többé — gyonból ? Mért utálják annyian a becsületes, kenyérszerző munkát, hogy inkább elszenvedik a dologtalanságból származó lelkifurdalások gyötrelmeit is, csak dolgozniok ne kelljen? Sőt hogyan van, hogy némelyek képesek éveken át becsületesen, szorgalmasau dolgozni azzal a feltett szándékkal, hogy mihelyt alkalom kínálkozik, azonnal lopni vagy sikkasztani fognak ? Az ilyen jellemeket magyarázza meg valaki! Én azt hiszem, a magyarázat megtalálható abban, hogy harminc év előtt egy szélhámosság hallatára összecsaptuk a kezünket: akkrriban még kevés volt köztünk a rossz hajlandóságú ember. De gondoljunk esik vissza azokra az időkre ; milyen nevelést kaptunk mi akkor szüléinktől úgy, mint tanárainktól ? Úgy otthon, mint az iskolában a valláserkölcs, a kölcsönös szeretet, a munka szeretete lett prédikálva: imádsággal keltünk és azzal zártuk le álomra szemünket, minden munkához pedig isten segítséget kértük. Hát ma máskép van minden •. úgy a házi mint az .skolai nevelés hianya, a gyermekek temérdek sokat tanulnak (azaz csak kapnak fel leckére), de a vallásból és a |ó erkölcsből az oktatás egyre kevesebb. És már azt a keveset is sokalni kezdik, némelyek azt szeretnék, ha az iskolákból az istent egészen elvinnék. Németországban, amely pedig előbb van egy kicsit a kultúrában, mint mi, a valláserkölcsi nevelést nemcsak hogy nem mellőzik, hanem egyre nagyobb súlyt fektetnek rája. Az eredmény abban mutatkozik, hogy Németországban arány lag legkevesebb a naplopó, a szélhámos és a gonosztevő. És ez természetes : a világ haladhat tudományban, művészetben, technikában, de az erkölcsöt, a vallást illetőleg meg kell maradnia a réginek. Mindenki használ ennek az országnak, aki ebben az irányban működést fejt ki: a sajtó, úgy mint az egyes ember egyaránt. A képviselőtjáz ülése. Bpest, jan. 13. Elnök Návay Lajos. Bosnyák Géza (Justh-párti) polemizál Wickenburg előadóval, aki katasztrófának jelezte az önálló bank felállítását. E kijelentés kétséget ébreszt benne az iránt, hogy ki tette: Wickenburg magyar képviselő, vagy Wickenburg, a most kinevezett o-sztrák miniszter. (Kinos zaj.) Felkiáltások a jobboldalon : Nagyon fiatal ! (Derültség.) Bosnyák Géza : Idézi Thiers mondását, aki szerint az ellenzék és kormánypárt közt az a külömbség, hogy az előbbi kettóvágatja magát elveiért, az utóbbi pedig elveit vágja ketté. (Zajos helyéslés a baloldalon ) Eitner Zsigmond : Úgy van ott is ! Gallérok gőzmosása Tükörfénnyel hófehérre Hájtájer Pál Szatmár. Gyár fóüzlei Kossuth L.-u. 10. Felvételi üzletek: Kazinczy-utca 17. Attila-utca 2.
