Szamos, 1911. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-14 / 11. szám

XLIII. évfolyam. 11 Vr-m. Szatmár, 19'<1. január hó 14., szombat. ÍFOIíITKAI W1PILAP. Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K. ‘/j évre 6 K. >/« évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre16 „ „ „ 8 ,. „ 4 ..........150 Eg y szám ára 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rákóczi-utcza 9. szám. tu Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjutányosabb árban közöl­téinek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér. Nyilttér sora 20 fillér. a 11 milliárdot mire akarjuk fordítani, mert, mint a Lukács Lászlóhoz intézett németországi sürgöny mondja: Magyar- ország pénzügyeinek szilárdságában most már f ltétlenül megbíznak. Ez a bizalom, ha a dolognak mé­lyére tekintünk, csak az uj politikai re dszernek következménye lehet. I ne. Európa igy honorália azt, hogy Ma­gyarország közvéleményének óriási többsége visszatért 67-es kiegyezésének egy emberöltőn keresztül kipróbált alap­jára, mert ezen az alapon biztosan épül fel közgazdaságunk és egész állami életünk. A külföld bízik abban, hogy Mtgyarország nem lesz többé köziogi válságok prédája, hanem királyával ezentúl mindig egyetértve fogja fejlesz­teni összes erőit. Elismerés illeti Lukács Lászlót, a Héderváry-kormány pénzügyminiszterét, akt ennek a kö csönnek ügyét nemcsak bámulatos szakértelemmel, de ami nem kevésbbé fontos, olyan szerencsés kéz­zel is intézte. Ez a zajtalanul munkál­kodó államiért u, aki sikerekbee gazdag évtizedeket töltött az ország pénzügyei­nek felvirágoz atásában, ezúttal ismét megmutatta, hogy mire képes. A külföld bizalma, ittaz, nem nyil­A legtárgyilagosabb mérlegelés is egyenesen imponálónak mutatja a köl­csön kibocsátásának sikerét. Mert hisz egymagukban véve a legkedvezőbb körülmények és a legügyesebb előké­szítés sem volnának képesek indokolni azt, hogy a külföld 11 milliárdot aián- loit fel a 200 milliót kérő Magyar- országnak Hozza még ennek a renge­teg összegnek több mint felét azzal a kötelezettséggel jegyezték, hogy azt legalább félesztendeig nem is hozzák piacra. Annak jele az, hogy a szolid, stabil belektetést kereső tőke érdeklő­dése fordu t az uj magyar kölcsön felé. Minden magyar ember pártkülö nb- ség nélkül, büszkeséggel fogadhatja pénzügyeink szolidaritásának világszerte történt ilyetén elismerését. De kétsze­resen jólesik nekünk ez a nagy siker, hvisszaemlékezünk arra, hogy csak pár hét előtt Deschevelnek, a Lancia költségvetés előadóiáruk egy nylatko- zaiából kellett megtudnunk, minő ! alázó gazdasági és politikai feltételekhez akarta kötni a francia kormány egy esetleges magyar kölcsönnek a párisi piacon való elhelyezését. Most ellenben a világ tőkései nem szabtak feltétele­ket, nem kértek garanciát arra, hogy 200 millió helyett 1] milliárd. (SS.) Most van a Héderváry-kor­mány kinevezésénok évfordulója s ez alkalombó olyan elismerést kapott egész Európától, amely ritkítja párját. A kormány 200 millió korona köl­csönfért fordult a hazai és külföldi tőkéhez és nem ennyit, hanem 11 milliárdot ajánlottak fel neki. Magyar- országban, Ausztriában. Németország gazdasági gócpontjában, Svájcban, Bel­giumban az uj magyar kölcsön cím­leteire olyan tömeges volt az alairás, hogy a legtöbb helyen röviddel ennek megkezdése után már le is kellett zárni az aláírások elfogadását. Magában Né­metországban 59 szeresen jegyezték túl a kölcsön összegét. A címleteket alá­írásra bocsátó konzorcium vezető pénz­intézete egészen szokatlan módon sür- gönyiieg üdvözölte Lukacs Lász ó pénz­ügyminisztert az aláírás rendkívüli sikere alkalmából és külön is kiemelte, hogy a siker kifejezője annak a biza­lomnak, amellyel Németország viselte­tik Magyarországnak erősen megala­pozott pénzügyei iránt. inak tengerébe, amint csak egy szerelmes erős ferfilélek képes. Azt a levelet < gy éve feleségétől kapta, így szól a levél: Kedves Gabor! Szerelném azon kezdeni, hogy bo­csáss meg de bocsánatot nem érdemel az a tett, amit ón elkövetni készülök. Tudom, hogy a szenvedések útvesztőjébe megyek, *e nem tehetek másként. Üz, hajt valami gonosz igézet, érzem ezt jól, de nem tudok ellentáilni. Ismerem gyer­mekségétől kezdve azt, aki miatt elhagy­lak léged és a gyermekünket is. Gonosz volt teljes életében Ami egy lérfit ala- csonynyá tesz, az mind benne van. Tu­dom én jól, hogy az első hólen meg fog verni és mégis ö hozzá megyek. Itt ret­tenetes az életem, mert te megadsz mindent, amit elképzelhetek, jó vagy hozzám, mint egy angyal, mindenem van, ami tőled jöhet, csak az nincs, ami ben­nem hiányzik. N m tudlak szeretni. A zivera facsarodik össze, hogy itt hagy­lak benneteket, és mégis elmegyek; a fájdalmak özönóbe megyek és mégis itt hagylak benneteket, tudom, hogy szégyen­kezve vissza fog még űzni hozzátok a gatag emberré lett. Vidám nótáira nem gyűlt nótára senki. Elárt rendesen a társa­ságba, nem hiányzott sehonnan sem, hanem a leik- nem volt sehol som vele. Ennek az okát, is tudta minden i jól, de nem mutatta előtte senki. Valóban a leg­nagyobb gvöngédtelenség lett volna akárki tői beavatkozni Feledi dolgaiba; ő maga pe­dig nem engedte meg egy paiaaszhangjával sem, hogy valaki főlbátorodhassék íájdai- rnaiban közelebb jönni hozzá. Az egész változás abból állt, hogy hallgatott mindenki, mig ő a társaságban volt. Nem mertek kacagni, zajosan vigadni, mert attól tartó tak, hogy ennek a hallgató embernek- kínjai megkétszereződnek. Képte­len nagy szenvedésnek tűnt fel előttük az ő nagy kínlódása. Feledi azonban nem hogy menekülni igyekezett volna ezektől a fájdalmaktól, sőt inkább napról-napra szitotta, nem hagyta őket elmúlni. Estenként mikor kis gyermekéve) el­mondta az esteli könyörgést és lefektette, egy hosszú csókkal csukta le zemeit, oda­ült íróasztalához, elővett egy megkopott le­velet, amelyben a betűk is alig látszottak már, aztán olvasg tva belemerült a tajdal­A gyermek. Feledi Gábor erős koponyáju ember volt, akit egyhamar nem is vett le a lábá­ról a legnagyobb baj is. Társaságban csupa kedély, otthoi csupa szív, m ndkettő az egészséges emberek tulajdonsága. Akarhová ment, nem találták helyét, ahonnan csupa feledékenységből elmaradt, ott erősen duz­zogtak ezért a feledékenységért, de az a iuzzogás is csak addig tartott, rnig Feledi nr.eg nem jelent, akkor ‘ azután jó volt minden. Szeret’ék a nők, mert örökké vidám volt, szerették a férfiak, mert jó cimbora volt és nem volt veszedelmes a család körül. w O is szeretett mindenkit, de legjobban 5zrette családját, egy szép, fiatal asszonyt, ikinek arca olyan hamvas volt, mint az írintetten őszi barack, szemei olyan kékek, mint a búzavirág, haja o yan fenyes, mint az arany és a szive, lelke, makula nélküli; és egy kis fiúcskát, egy kis szőke angyalt. Ez a nagy szeretett tette öt mindenek- ílött szeretetreméltóvá. Feledi a nap min­ién percében boldog volt. Hanem egv éve nind megváltozott ez. Feledi csendes, hall-

Next

/
Oldalképek
Tartalom