Szamos, 1911. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1911-01-12 / 9. szám
XLIH «vioyam. S?atmár, 1911. január M 12., csütörtök. POLEmUI MAPHjAI*. ZSZVJl.SZElőfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K. '/j évre 6 K. ljt évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre :„ 16 ............ 8............ 4..........V50 Egy szám ára 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rákóczi-utcza 9. szám. tn Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjutányosabb álban közöltéinek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér. Nyilttér sora 20 fillér. A második felvonás. (—ss.) Kilenc nappal újév után újra kezdődött a bankvita: a kormány javasolja, hogy a közös bank szabadalma ujittassék meg visszamenőleg — Újévtől kezdve, viszont a Justh-párt ezt ellenzi mindhalálig és kívánj», hogy ne adassék meg továbbra is a «zabadalom, ami voltakép annyit jelent, hogy legyen önálló bank — visszamenőleg újévtől kezdve. Nagyszerű! Justhék utoljára még komoiyan hiszik, hogyha győznek, ez csakugyan meg is fog történni. E tekintetben tultennének a bibliai Józsue nevű hadvezéren, aki megállította a napot Jerikó fölött. Justhéknak ez nem elegendő: ők a napot egyszerűen megfordítják, hogy nyugattól kelet feié haladjon ós igy az idő is visszaforduljon a múltba, amig újra el nem érkezik 1911. január 1-éhez. A. harc, amelyet a parlamentben ezért a csudáért folytatnák, s amelynek most kezdődött meg második felvonása, egyébként is hasonlatos Jerikó ostromához, amely szerencsétlen városnak f«Li tudvalevőleg annak folytan dőltek ha!omra, hogy Az elhagyottak. Irta: Mirbeau Octave. Egy forró júliusi napon egy halálra fáradt, fiatal purasztleány állott meg Re- bonrs Aonore saint-andre-du-courtil-i pol gát mester kertje előtt, aki ott éppen a ró zsafákat nyesegette. — Ön a polgármester? — kérdezte a leány. * — Igen, gyermekem, én vagyok! Akarsz valamit ? A leány zavartalanul, hangosan felelt: — A kórházat keresem, ahol lebetegedhetek. Rebours csodálkozva nézett a leányra. Kinyitotta a kertajtót, behívta a leányt és megkérdenie éhes-e? — Szívesen eszem, — felelt a leány — Vattevillétől nagy ut volt és most nehezen járok. A polgármester a kerti házba vezette a leányt, leültet'e, hideg húst, kenyeret ós gyümölcsöt hozott és a leány könnyekig meghatva jóízűen evet’. A polgármester az asztalra könyökölve nézte a leányt és elkeseredve gondolt arra, hogy talán majd nem tud segíteni á leányon. Magában pedig i y gondolkozott: közelükben Józsua vezér rep.dt fazekakat kongatott. Hát komoly dolog ez ? Sajnos nem, ellenben el kell komolyodnia tőle minden józan embernek. Ilyen repedt fazék döngjtéssel íecsérelődik az országgyűlés ideje, hogy semmit, de semmit a maga idejében el ne végezhessen. Itt állnak előttünk a tennivalók özönével, de nálunk némeiy párt azt tartja legfőbb parlamenti feladatának, hogy a kormányzat szekerét kátyúba fordíthassa, ahol vesztegelni legyen kénytelen, amig ki nem szárad a sok szó és beszéd sártengeré Lehetetlen, hogy Justhék a maguk törekvéseinek meddő voltát be ne lássák, valamint azt is, hogy e törekvéstkért folytatott taktikájuk az országban nem rokonszenves. Egy párr, amely politikai hitében úgyis lerongyolódva került ki az utolsó választásból, igazán meggondolhatná, hogy testéről még ezeket a rongyokat is el fogja veszítem, ha sósáig igy folytatja. Beszélünk Justh-párti emberekkel és kérdezzük, mi a véleményük a bank- vita második felvonásáról : azzal telelnek, hogy vállukat vonogatják, hogy En már tudnám, hogy mit kellene tennem, de az igazságot, a szánalmat és a szeretetet is törvény szabályozza. Minden törvény csak a gazdagot és a boldogat védi, de elviselhetetlen a szegén • ek számára. Ilyen alkalommal Rebours Honoré mindig elveszítette filozófiai nyugalmát. Rettenetes harag és düh fogta el a fennálló társadalmi rend ellen. Ott látla magát az éhező proletárok ólén, akikkel együtt indult az igaz ág és a szerencse meghóditá sára. Ah csak akaratának — tört ki néha Reboursból — csak tudatában 'ennének erejüknek! ... De bárányok és maguk teszik a kés alá a nyakukat. A leány evett és Rebours megkérdezte, hogy hívják ? — Lecoeur Justin ? — Vattevillóből jön? — Igen ... A voie-blauche i uradalmon dglgí.ztam. — És az uraság ? — Addig tartott, inig dolgozni tud tam. Most elküldték. A vattevillei polgár- mesterhez mentem, hogy vegyen fel a kórházba, de ö ide küldött — Tudom —- felelt Rebours — mert ő meg akart szabadulni tőled. Én se tudlak bizoiy komédia az egész: akik ezt a komédiát az országnak eljá'sszá’c, azok politikai színészek, akiknek beszédéből ki lehet érezni a meggyőződésnek tn nem is hiányát, de erőltetett voltát mindenesetre. Valóban csudilni kell, hogy a párt vezetőit oly hosszú parlamenti gyakorlat és a hatalomnak közben négy éves birtoklása sem bírta — parlamenti politikusokká érlelni: még most is azzal töltik az időt, a mi mialt rájuk unt az ország, szófecsér- lé«Bel és politikai gyermekj rtékokkal. No de majd c*ak vége lesz a bankvita második felvonásának is, majd meglátjuk, okulni fognak-e a Justh- párti szereplők abból, hogy az ország csak ásitozni tud azon, amit produkáltak. Ámbár, ez alighanem hiú reménység. Egy tekintélyes, tiszt«lctremeltó ellenzék annyira elkelne nálunk, de az ilyen ellenzék csak nem akar kinőni a magyar parlament talajából. Justhék egyszer már hatalomra jutottak azért, mert felborítottak mindent. Csak nem gondolják talán, hogy hátka megint ez lesz vége ? Egyébként felvenni, mert a kórház nem az enyém és én nem parancsolok ott. Csak aggastyánokat vesznek fel és - zek az öregek nagyon ügyelnek az erkö csre úgy, hogy a felvétel nagyon nehéz. A jóltevők — és a polgár- mester különös gunynyal hangsúlyozta ezt a szót — igy gyakorolják a jótékonyságot. A fájdalomról okiratot kérnek, a szegénységtől bizonyítványt, hogy jó és erkölcsös volt. Justine csattanóan kérdezte : — Miért hazudott a vattevillei polgármester ? Rebours tolytaha : — Csak nyugodtan gyermekein. Szülei ?.. . — Nincs . . . Apámat a fürészmalom ölte meg . . . anyám meghalt ... én 12 éves voltam . . . — Rokona . .. . — Nincs senkim . . . — Fivére sincs ? . . . — Azt iíz évre bezárták . . . — És a barátja? . . . — Mondjon valamit róla — kérte Reborns. Justine pár percig habozott, majd elkezdte : — Tíz év óta dolgozott az uradalomIff KV kV re TIPTP7FV ŰDITÍ«??™ VÁLLALHAKi Tervrajzok és költségre- ílfJiJYiil Lü Juli iUZiíl 1 LlllLuLLu tések készítését; gazdasági épületek, földépitési irodája Szatraár, Hunyadi-u. 24. szintes és emeletes épületek felépítését a legjobb Költség számítást díjtalan készitnek. beosztás és ízléses modern kivitelben, úgy helyben, mint vidéken.
