Szamos, 1911. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1911-01-05 / 4. szám
2. oldai. SZAMOS (1911. jan. 5.) 4 szám. / 1 - * Gallérok gozmosasa Tűkörfénnyel hófehérre ffáifóiflP Pál dohnál« Gyár fó üzlet Koksuth L.-u. 10. uújuyul lói üMUildr. Felvételi üzletek: Kazinczy-utca 17. Attiia-utca 2* zése, vagy legalább gyarapítása végett, az úgynevezett értékemelkedési járulék szedésére jogosító szabályrendelet életbeléptetése lenne szükséges. A fentebbi sorokban íelhozott dolgok, a mi városi magisztrátusunk körében is sok részben tervezgetés tárgyát képezik s el kell ismernünk, hogy közdofgaink vezetői városunk fejlesztésére szükséges intézkedésükben buzgón, s miként tények mutatják, sok eredmény nyel is járnak el, sőt mások által is követhető intézményeket is létesítsenek ; azért ez uttali tslszóllalásunk nem gáncs, hanem a jövőre nézve biztatás s eszköz és alkalom arra, hogy városunk közönsége, a múlt buzdító példáin lelkesülve s mások sikerei által is ösztönöítetve, minél gyakrabban és folytonosan foglalkozzék azon eszmékkel, melyek városunk elhaladásának gyökerei s az ez irányban való gondolkodásból meggyőződést merítve arról, hogy egy város felvirágoztatásának legerősebb eszköze, polgárainak arra irányzott fáradhítatlan és áldozatokra is kész törekvére : a városunk elhaladására irányuló törekvések támogatásával polgári kötelességét mindenki mindenkor híven teljesítse. A képviselőfjáz ülése. Bpest, jan. 4. Miu'áu hitel?sitik a műit ülés jegyzőkönyvét, felolvassák az indítvány- és ia- terpsüáoiósköny veket. Az indítvány könyvbe Polónyi Géza tett bejegyzést a bankakta 107. § áuak végrehajtási és a külön magyar jegybank létesítése íárgyában. Az elnök : Á javaslat a házszabályok értelmében kinyomatik és annak idején napirendre tűzetik. Következik a napirend értelmében a szerb szerződés általános vitájának folytatása. Csemez István (Koasutfa-párti) a gazdaköainség szempontjából vizsgálja nem annyira a szerb kereskedelmi szerződés, mint inkább a drágaság kérdését. Határozati javaslatot terjeszt be, hogy utasítsa a Ház a kormányt az 1909, évi hús vizsgálati intézkedések hatályon kívül helyezésére, továbbá nj vadászati törvény előkészítésére. Mindezek a husdrágaság megszüntetését célozzák. Ábrahám Dezső (Justh-párti) úgy gondolj?., hogy a szerb szerződés megkötése sokkal fontosabb az ezermilíiós ipsr- oikkbeli fölösleget termelő Ausztriának, miut & mezőgazdasággal foglalkozó Magyarországnak. Az előadó azt mondotta bessédében, hogy most itt vau az alkalom a közös vámterület előnyeinek élvezésére. De miért tekint vissza csak néhány évtizedre, miért nem néhány évszázadra ? A történelem számos példát mutat arra, hogy Ausztria ebbau a tekintben is kizsákmányolta Magyarországot. Mátyás király már marhaáthajtási j«got biztosított Ausztriának, amely Magyarországot — akkori történelmi feljegyzések szériát — Vieh- wurzeu-nak (marhagyökér) nevezte. Azóta a szónak csak a második falát tartotta meg Ausztria, a Wurzen t Polemizál Wittmanu tegnapi beszédével, amely pazarlónak bélyegezte a fővárost, miután itt minden mozi, káváhiz tele van emberekkel . . . Kelemen Samu: Vidékiekkel. Ábrahám Dezső: Vidékiekkel és fő városiakkal, ez miodegy. Da WiUmann képviselő urnák tudnia keileae, hogy oct, ahol gazdagabb erőt arak liknak, a nép sokkal takarékosabb, például Páriában. Á látszólagos költekezés nálunk csak a szegénység jele. Elfogadja az ellenzéki ha!á- rozati javaslatot. Vászonyi Vilmos: Kevés érteimét látja annak, hogy felszólaljon egy kész ügynél, mert a szerződét kérdése elintézett kérdés. Éppen azért a főváros drága- sági ankétje az önsegély álláspontjára helyezkedett Nem lehetett tehát gyakorlati célja an agráriusok támadásának sem, csak az ellentéteket növelhette. De felszólal azért, mert olyan vádak hangzottak el a főváros ellen, melyeket ■zó nélkül hagyni nem lehet. Nyilvánosan, az ország színe előtt megvádolták a fővárost azzal, hogy izgat a gazdatársadalom ellen és e vádakkal kapcsolatban azt mondották, hogy hálátlan a vidékkel szemben, melynek gyarapodását irigyli. — Ez igaz! — kiáltják a baloldalon. Vázsonyi Vilmos: Nem igaz! (Zaj.) Éppen ellenkezőleg: az ország hálátlan a főváros iránt. Budapesten kívül legalább tíz törvényhatóság irt föl a k ormányhoz a s zerb határ megnyitásáért, Pozsony, Arad stb. Vajjou Pozsonyt ki izgatta föl, talán képviselője, Hieronymi ? Mi azt hittük, a mi lehetséges volt tizenhat éven át, az élőállat behozatala, azt lehet most is, mikor a fogyasztók ínsége kívánja. Ttíill újdonságok, frakk- .Uíiil ingek, mellények KARDOSNÁL, Kazinezy-utca 4. TÁVIRATOK. — Saját tudósítónktól. — A király állapota. Bsc?, jan. 4. Félhivatalosan ezt a jelentést adták ki : 0 felség® az éjszakát zav&rtalau nyu- galomban töltötte. Heggel, szokása szerint korín kelt fel. A rekedtség enyhül' ; a nátha még nem múlt el. mindig szokott bátyó — a mi javunkra dönti. És édes mosollyal akar megvesztegetni. A mihez nem kell pénz. Még szó sem. Fehér kis kezeit babásan kulcsolja össze. Fekete szemeivel lelkemet igyekszik leikévé tenni. — Még meg se’ csókoltál, szólottám szemrehányóan. És én csókoltam meg homlokát. Homlokán ragyogó fehér lelkét csókoltam. * * * Oda értünk — a lakásba. Az öregek szobájából pedig — heves beszédet hallunk. — Csitt! Halló 1 A tárgyalás folyik. — Heves tárgyalás. De hallgatódzik... — A nagy leánynak már szabad. Csitt! Halló ! Az apa : Nem hiszem. Nem akarom elhinni. Mit? Az én leányom már tizenhetedik évében volna. Ki állítja ezt? Az any*: Nézd meg az imádságos könyvemet. Margitka: (A folyóson suttogva) Csak nézze meg apám. Nézze! Oh, én százszor is megnéztem már! Az apa: Eltévesztetted a dátumot anyjuk . . . Az anya: Azt nem lehet, azt nem szabad eltéveszteni. — Na de leányom, most már menjünk be. — Csak mig megnézi . . . — Menjünk. — És benyitottam. Az öcsém (apa) uagyot néz. Szinte bámul reám. Az asszony olyan jóságos, őszinte, boldogságos mosolv- lyal fogad. Hozzám közeledve mondaná is ... de csak gondolom — gondolhatja . . . — Nem tudok haragudni. ’Iszen tudtam hogy jösz. Mégis, csak mégis bevallom hát. Mi hittuk. — De mama ? — Perdöntőnek. Amulva hallgatom. És mekegve szó tagolom : — Pe-eer-döntö-tőnek ? Tán bizony — válni akartok? (Margitka alig bírja fékezni nevető izmait.) — Talán ő, szól megütődéssel a sógorasszonyom. És a férjére mutat. — Hát igen. Kimondom tehát az utolsó szót. . . — De édes apám ! — Igenis, válni akarok. — No hát, nem mondtam? — De édes anyám! — Igenis. Szeretnék elválni tőled asszony. — No, no, csak tovább! — De csak azért ám, hogy . . . — Hogy, hogy ... no csak őszintén, igazán. — Hogy még egyszer elvehessetek. — Édes apám I De papa 1 Tszen akkor én mikor lennék még nagy leány? Hát még egyszer legyek gyerek . . . ? (Egy csepp hijja, hogy Margit el nem pityergi magát. Már a szeme permetezett.) — Bohó kis leányom. Be szeretnél te még valaha — egykor — kis leány lenni. Újra. Megint. Bábuval játszani. Pillangót űzni. Be szeretném én is Akkor én is újra felfelé indulnék a hegyre. És nem érkeztem volna még a tetejére- Ahonnan már esak lefelé indul az ember. A valósággal. Az élet nagy valóságával. — No csak semmi búcsú — beszéd. Semmi búcsúztató, mondom — Pedig itt, igazán komoly ám az ügy— Lát®m — látom. — De képzeld. Megvagyok varr*. Mellőznek. Az asszony hordja már a —- kalapomat — No, nol — Hát igaz. Az én előzetes beleegyezésem és tudtomon kívül: megcsináltatják — a báli ruhát. Mikor az én jányom még nem is jány. — De papa! Hát még ez is! — Hát hogy — hogy — nem vagy leány. Gyermek. — Különböztessünk, mondom. A ki jól disztingvál: rájön — az igazságra. Margit gyermek is. Meg leány is. — Na papa! — Az ember e határdombnál meg Különleges esipkefes- tés, hűen minta után Hájtájer Pál, Szatmár. Gyár fő üzlet: Kossuth L.-utca 10. Felvételi üzletek: Kazinczy-u. 17. Attiia-utca 2.
