Szamos, 1911. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1911-01-26 / 21. szám
(1911; jan. 26.) 21. szám SZÁM OS 3-ík oldal Lesz-e gazdasági kiállítás. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület még a múlt évben elhatározta, hogy az egyesület ötven éves fennállásának alkalmából rendezendő ünnepségekkel kapcsolatosan ez évben városunkban országos gazdasági és iparkiállitást rendez. Az előmunkálatok elkészítésére egy végrehajtó-bizottságot küldtek ki, amely bizottság az egyesület igazgató-választmányának tegnap délelőtt a városháza tanácstermében tartott ülésén számolt be az eddigi munkálatokról. A végrehajtó bizottság jelentéséből és az ülésen lefolyt vitában elhangzottakból megállapítható, hogy egy ilyen nagyszabású kiállítás rendezésére a mi gazdasági egyesületünk, dacára 60 éves sikeres működésének, a jelenlegi körülmények között nem képez és igy kétséges, hogy az esetleg sikerülne, hacsak a kormánytól nagyobb segélyt nem kapunk, és hacsak sikerülni nem fog keresztül vinni, hogy az országos gazdagyü- lés ez évben nálunk tartassák meg. A tegnapi ülésen e tárgy fölött nagy vita volt, melyben részt.vettek dr. Falussy Árpád elnök, Világossy Gáspár egyesületi titkár, Böszörményi Sándor, Oaolnoky Imre, dr. Böszörményi Emil, berencei Kovács Jenő és dr. Damokos Andor. Világossy Gáspár beterjeszti a kiállítás költségelőirányzatát, mely szerint a kiadások 49.814: koronát, a bevételek 50.000 koronát tennének ki. A bevétel rovatába fal lett véve a kormánytól kért 8000 korona segély, valamint az esetleg itt tartandó országos gazdagyülés 2500 tagjától befolyó belépődíj. Ha azonban a segélyt meg nem kapjuk és a gazdagyülés sem lesz nálunk megtartva, úgy anyagilag a kiállítás nem sikerülhet. A segély ügyében eljárt a földművelésügyi minisztérium- ban, de onnan határozott választ nem kapott. A gazdegyülés itt tartása is kétséges, mert azt a központ ez évre már Kecskemétre tervezte. Ilyen körülmények között nem látja biztosítva a kiállítás sikerét. Dr. Falussy Árpád kéri a választmányt, hogy adjon újabb 16 napot a végrehajtó bizottságnak a fenti két kérdés tisztázására, mikor is aztán végleg elhatározzák, hogy megtartják-e a kiálli tá«t vagy nem. Böszörményi Sándor szerint a kér dés egyáltalán nem halasztható tovább. Az idő rövidsége miatt a kiállítás ez évben már sikerrel nem tartható meg, *miért is indítványozza, hogy mondja ki a választmány, miszerint úgy a jubileumi ünnepséget, mint az országos kiállítás rendezését elhalasztja a jövő évre, Addig pedig ígéretet kell nyerni a segélyre nézve a minisztertől, a gazdagyülés itten tartására pedig Darányi Ignác országos gazdaszö- vetségi elnöktől. Chólnoky Imre csatlakozik Böszörményi indítványához. Dr. Böszörményi Emil kifej i, hogy a kormánytól a jövő évben segélyre nem számíthatunk, mert akkor Pozsonyban lesz országos kiállítás, amelyre a kormány már megígérte támogatását. Vagy az idén tartsuk meg a kiállítást, vagy ejtsük el azt teljesen. Berencei Kovács Jenő Böszörményi Emil álláspontját fogadja el és indítványozza, hogy azt fogadja el a választmány. Különben a mi szegény egyesületünk ne akarjon országos kiállítást rendezni, miért is célszerűbbnek tartaná, ha csak kerületi kiállítást rendezne az egyesület. Dr. Damokos Andor amellett foglal állást, hogy a kiállítás os&kis ebben az évben tartható meg, miért is azt okvetlen meg kell csinálni. Indítványozza, hogy ezen két lényeges kérdés tisztázásáig, vagyis 14 napig halasszák el a végleges döntést és bízzák meg az elnököt és a titkárt, hogy járjanak el a földművelésügyi miniszternél a segély végett és Darányi Ignácnál, az országos gazdaegyesület elnökénél azért, hogy a gazdagyülés ez évben Szatmáron tartassák meg. A választmány egyhangúlag elfogadta dr. Damokos Andor Indítványát és elhalasztotta a végleges döntést a két hét múlva tartandó ülésre. Színház. Heti műsor: Csütörtökön „KÍ3 lord“, életkép -VC. bérlet.) Pénteken „Kis lord*. (A. bérlet.) Szombaton nőegyleti hangverseny. (Bérletszünet.) Vasárnap délután „Balkáni hercegnő“ operetté, — este harmadszor „Kis lord“. (B, bérlet.) t HÍRROVAT. 150 kim. óránként. Irta: Guttmann Henrik. Egy francia Autógyárban a józan, az okos, a legjelesebb mérnökök egész télen át azt spekulálják és számitgatják, azon gondolkodnak és törik zseniális fejeiket, hogy a nyári szezonnak megadják a szenzációs ajándékot: a 150 kilómétert óránként. Keresik a kerék anyagát, mely az őrült forgásban széjjel ne repüljön eutom- jaira, a rugó rendszer helyes összeállítását, mely a nagy rohanásban kíméletesen rázogassa az autózókból a lelket, no meg a motorral is bajlódnak, mely mindehhez ^ szuszt adja. S t>a nem szégyelnék magukat, ha az etikette nem létezne, úgy hercegek, milliomosok és hermelinbundás hölgyek leállanának a gyár kapuja köré, s ott lesnék, a végsőkig osigázott kíváncsisággal, mint a gyermekek a oirkusz ponyvájának lyukán, hogy maglesz-e, sikerül-e a sok embernek teljesíteni az ő szivük leghöbb vágyát: hogy végre lomtárba dobassák az ö megunt 100 kilométerüket. Dobogó szívvel, különös, de égő vággyal várják, mint a régi idők gyermekei az uj babát, s mint az uj idők gyermekei az uj tiszteket. A régi meg van unva; jaj latonkéin, milyen lesz az uj ? Te jámbor olvasó, ki velem eggyütt gyalogosan vagy a magyar állami úthálózatnak, s legfeljebb hogy a komfortáblis 1 Hp.-vel is alig rendelkező alkalmatosságában hódolsz az urhatnámságodnak, te előtted, akárcsak én előttem csak az álmaink világában létezik az automobil, tekintve, hogy 50 filléres havi részletekre még nem kapható. Mi, kiknek a 150 kilométerből csak az útadó, no meg, ha tényleg elrepül becses orrunk előtt egy ördög szekere, a finom trachitpor és a benzinodőr marad, mindennek dacára bevall hatjuk, hogy az oly utakon, ahol a köve*6tvámot az Isten szedi, az ördögnek olyan szekerein,.melyeket mindegyiket szerkeszt önmagának, szóval: az Élet utjain és az Élet- fódere3 és fédertelen szekerein mindnyájunk rég meguntak a régi patriarohális, diszkrét méreteket, és mi is, a magunk ioi-pici világában hercegek, milliomosok és h9r- melines hölgyek, szintén csak azt kiáltjuk, dörögjük, vagy sugjuk sofförünk fülébe: Gyorsabban, mindég csak gyorsabban! S valljuk be az igazat: a gyalogjárók plebejus-gőgje hiába akarná ráfogni azokra a kapu alatt ácsorgó hercegekre, a türelmetlen milliomosokra s az izgatott hermelines hölgyekre, hogy egy kiosikét fólbolondak, s maga, a 150 klm-es sebesség is nem egyóbb természetellenes félbolond- passziónái. A ráfogás nem volna igaz,-mert azok legnagyobb részének idegei mesés kondícióban vannak, vágyaik tehát nem is lehetnek perverzek. Ssenugaz, hogy ha én előttem el fog robogni a 150 klm-es, megértve, de sajnál kozva, meg fogom mosolyogni a benoülő- két, S ha nem tudnám, hogy meg nem hallják, talán ntánnuk szólnék: hallják kegyetek, mi a célja a kegyetek rohanásának? Hiszen kegyed, fenség, ily sebesség mellett már nem láthatja a tájak szépségét, kegyed pedig, hermelines hölgyeim, nem veheti észre a rózsákat s az árokszéli ibolyát. S kegyetek, férfiak, nem visznek haza az útról szép benyomásokat, kegyed pedig, hermelines hölgyem,^ nem visz haza egyetlen szál virágot. Es én tiszta szívvel furcsállom, hogy kegyetek egyetlen élvezete az eladási feltételek X-edik pontja, melyben a gyáros a 150 kilométeres sebességet garantálja. Ám mivel tudom, hogy úgysem hallják meg, nem szólok utánuk, hanem elgondolom a régi, harmonikus időket, midőn ezek még négy lovas hintóbán élvezték az életet. Mikor míg kirándultak az emberek s a jármű még közeledési eszköz volt, s az ut is és az idő is és a sebesség is mind csak eszközök voltak, eszközök arra, hogy egy célt elérjenek vele. S az emberek azért kicsikarták, hogy szép tájakat lássanak, vadvirágot szedjenek, friss levegőt szívjanak, vagy hogy ellátogassanak a szomszéd városba, megtekinteni, hogy érzik magukat a sógorék. Nemde, ezek mind a bölcs és logikus cselekedetek voltak, ésszerűek és érthetők; 8 bizony most már még kevésbbó érthető azujmódi. mely bezárja híveit egy kis repülő börtönbe, s melynek híveinél az egyetlen élvezet: 'Gyorsabban! De az igazat megint csak bevallva: nem köll hozzá 150 klm-es autó, hogy ilyen furcsaságokat- tapasztalj. Ha megálsz a világok piacain, ha végignézel a gyalog és rohanó türelmetlen emberiségen* ha látod, mint akar mindenki direkt a másik fejére állani, mint kiabálja mindenki önmagának: gyorsabban, mert végem van: akkor is csak úgy szólanái a rohanó világhoz, mint az autózó urakhoz, ha nem tudnád, hogy itt is hiába szólsz, mert a világ rohan, repül, feltartózhatatlanul, előre, hátra, jobbra, balra, maga sem tudva hogy hova, merre, miért; cél nélkül, egyetlen céltalan céllal: gyorsabban, mindég csak gyorsabban! S ilyenkor meg fogod kérdezni: ugyan, hol van a régi harmonikus, csöndes, türelmes világ? Hol a lassan járás, de messzire érés mesterei ? Mellesleg : a dolog természete hozza magával, hogy a lassanjárók kari-karba öltvo járhatják meg Útjukat. Kohanni ellenben kart karba öltve kissé nehézkes volna. S ta'án ez a magyarázata a mai emberiség széttagoltságának. Hová lett egyáltalában a türelem ? Miért hogy sehol nem a végső cél a fontos, hanem maga az ut, mint unaiomörl® és időagyonütő univerzális háziszer ? Miért, hogy az üzlet ma időtöltés és nem a vagyonszerzés eszköze és miért, hogy a politika ma vagy kenyérkereset, vagy amusement? S végső célok nem léteznek vagy legalább is nagyon unalmasak és az unalmasság indexére vannak vetve. Vagy például : hol vannak a régi, harmóniku3 idők asszonyszemélyei, a régi, hosszantartó és szelíd regények türelmes hősnői, akiknek egy félévre elegendő boldogságot szerzett egy jólinstruált pillantás? Hol az akkori ifjak, az ő mesejó türelmükkel, amint kétségbeejtő komolysággal és ma már csodálatosan türelmes odaadással bonyolították le, mint főhősök, a legunalmasabb szentimentális regények cselekvó- nyét ? S ha egyszer szerencsére kigvult keblük tüze, úgy pont addig égett, mig meg nem haltak. Ma már a keblek tüze is olyan, mint a Meidinger-kályha: gyors égésre szabályozható. A régi, jó harmonikus időkben még voltak céljai az emberiségnek. A célok tömege, melyek hol megállásra, hogy gyorsaságra, hol cammogásra, hol azonban rohanásr; iutették az emberiséget. S a cammogásra türelmet adott a végső cél nagyszerű sejtése, s a rohanáshoz erőt adott a végső célok hatalmas varázsa. Ám az emberiség az egymásra rohant fölfogások, teóriák, világnézletek és végletes eszmék bábeli zűrzavarában elvesztette céljait. Nem tudja senki, hogy mit akar, ami azt jelenti, hogy semmit nem akar. A régi világból, melyben ott álltak a célok, az emberiség rendező pályaudvarai, és szolgálatukban a tér és az idő, az ut
