Szamos, 1911. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1911-01-26 / 21. szám
XLIII. avfo’yam. Szatmár, i9i1. január M 26., csütörtök. POLITIRH IAPILAP. Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K.évre 6 K. l/4 évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre : „ „ Ki „ „ „ ü „ „ „ 4...........150 Egy szám ára 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rákóczi-utcza 9. szám. m Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Hirdetések: • Készpénzfizetés mellett, a legjutányosabb árban 'közöl-j»1* tétnek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér. Nyilttér sora 20 fillér. \ \ Mi lesz ? (—ss.) Immár harmadik hete tart a képviselőházi bonkvita, de nem jutott tovább, csak az úgynevezett „eiőcsatá- rozásig.“ Az ellenzéki szónokok, a bankkérdés lényegének halvány sejtelme nélkül beszélnek bele a világba; felfogásuk épp úgy, mint „szónoklataik“ tartalma részben fráris, részben tévedés, egészben pedig gyenge stílusgyakorlat. S mindezt az országnak be kell venni, mert az ellenzék azt hirdeti, hogy a vita „magas színvonalon“ mozog, de persze, csak az ő részéről. Szép színvonal, az igaz: az ülések végén egész marakodások történnek néha, csakhogy ne aznap beszéljen az utolsó szónok, hanem másnap és ezzel is lehessen nyerni egy félórát az ország ideiéből. Most pedig jön az örömteijes hir, hogy legközelebb felvonulnak már az ellenzéki nagy ágyuk is: Justh Gyula, Mezőssy, Déry, a koalíció volt parlamenti elnöke es két nyugalmazott államtitkára, akik, inig hata mon valánaii, a közös banknak szolgáltak minden erejükkel, igaz, hogy egyúttal elveik fenntartásával. Ha ez nem obstrukció, akkor az se igaz, hogy valaha koalició volt, pedig volt, ha el is vitte az ördög. A közvélemény szemébe Ju-thék nem tudnak annyi port hinteni, hogy ezt a nyilvánvaló obstrukciót ne láss . Felmerül azonban a kérdés, hogy az ilyen pailamenti szédelgés meddig tarthatja még magát Magyarországon ? Mi lesz, ha még sokáig igy lesz? Nem volna-e ideje felvetni a magyar képviselőin ízban egy modern házszabályreform tervét és ezt azonnal meg is valósítani ? Mért nem dolgozik a mi parlamentünk is úgy, ahogyan a nagy nemzetek parlamentjei dolgoznak: vezérszónokokkal, akik tolmácsolják pártjaik véleményét a szőnyegen levő javaslatokról, aztán következik a szavazás? Manapság a vegteien beszedáradamak úgy sincsen semmi értelme, hisz nincs az az ékesszólás, amelylyel például Justh Gyula (t. i. ha ékesen szólni képes volna) a maga álláspontjáról meg tudna győzni nem egy munkapárti képviselőt, de egy munkapárti betegápolót. Regente, amikor a magyar képviselőházban Kossuth Lajos, Deák Ferencz, Andrassy Gyula, Tisza Kálmán szólalt fel egyes kérdésekben, az ő álláspontjuk nem egyszer döntötte el a szavazás . De ma, amikor egyik pártnak sincs kilátása, hogy a másik pártban egyetlen embert is kapacitáson, tényleg üres szalmacséplés, ha heteken és hónapo kon keresztül azt hajtogatja az egyik oldal, hogy nem szabad megszavazni a közös bankot, a másik oldal pedig, hogy de bizony meg k 11 azt szavazni. Az ilyen vitatkozásoknak semmiféle eredményük nincs, miattuk igazán nem érdemes összejönni tanácskozásra negyven, szavazásra száz képviselőnek. A vak is latja, hogy az ilyen szóozönnek semmi más célja nincs, mint a kormánynak kellemetlenkedni, magyarán mondva: lopni a napot, az ország drága idejét, amely szÜKséges volna egész sereg függőben levő fontos ügy e.iutézésére. Az ellenzék mostani magatartása tehát kell, hogy megteremje nemsokára a maga hasznos gyümölcseit, amint hogy nincs semmi olyan rossz dolog, aminek ne volna valami jó oldala is. Csak dörögjenek a kicsiny és nagy ellenzéki agyuk, amelyeknek magiuk nincsen: egyszer majd elfogy a puskapor is, amint elfogyott a nagyidat cigányokn k. Szükséges, hogy az ország torkig legyen a haszontalan lövöldözéssel és a helyzet teljesen megérjen a modern parlamenti reformra, amely oiyan szükséges már ennek az országnak, mint egy falat kenyér. A képviselőfjáz ülése. — Saját tudósítónktól. — Bpest, jan. 25. Elnök Kabos Ferencz. Napirenden van a bankszabadalom, Nadányi Gyula: Hosszasan bírálja a javaz atot, melyet nenr. fogad el. Utoljára. — Az Armeuse a-szony és Chanmette regénye kétségkivii nagyon hirtelen fejeződött be, -- kezdte Montan és elhallgatott, mert szerette kéretni magát akkor, mikor különben is szívesen beszélt volna. — Ti azonban nem ismeritek ennek a nagy, tüzes szerelemnek utolsó föllobi anását, amelynek én tanúja voltam. — Hogyan ? — Mikor? — ostromolták kíváncsian. — Azt hiszem, valamennyien emlékeztek arra, ahogyan ez a két ember egymás kajaiba doota magát. Az asszony harmincéves volt, csodaszép, pompás ízlésű, előkelő, finom, halk beszédű. Ahogyan eldobott. magától jó hirt, társaságot rokont, jó ismerőst a hímjéért, az imponált. A férfi a lábaihoz tette cserébe a terveit, a zsenialitását és munkakedvét. Nagyon he vesek voltak. Előre tudtam, hogy hamar belefáradnak a csókba. így is történt és ők azt hitték kihamvadtak. Chaumelto két- ségbeesetteu utazó t el Afrikába, — amint ö mondta, — azért, hogy az oroszlánokkal tépease szót magát, hogy soha tebbé ne lássa e>t a bűn >s Parist. Mégis visszajött. Hisz ti is ott voltatok azon az ünnepélyen, amikor egész Pá- ris díszbe öltözött világhírű fiának ünneplésére. Hallottad a miniszteri üdvözlő be szódét és láttad a becsületrend csillagát széles mel én sziporkázni. Az oroszlánva dászból tudós, szenvedélyes kutató lett, aki a hetükkel akarta megölni, e'kabitani lelke szerelmes sóvárgását. Tizenöt esztendeig kibirta, akkor hazatért, mert haza kell tt jönnie. Én is ott voltam a tömegben. Valahogy sikerült a közelébe férkőznöm. Ezren és ezren álltak körülöttünk. Rám ismert. Felém ny jtolta megbámult kezét. — Te vagy az? — kérdez e. — Én vagyok. Tekintetünk egymásba mólyedt és én kiolvastam szeméből a néma kérdést, amely ezerfélét, kérdezett az asszonyról Arról az asszonyról, akiről elutazása előtt való este igy nyilatkozott : — Megölt, de megérte. Százszor, ezerszer megérte . . . — Láttam soks-or, — feleltem, de nem folytathattam tovább, idegenek férkőztek közibén k. Pedig hazudtam. Egyetlenegyszer találkoztam Armöuse asszonynyal, barátim elutazása óta. Armeuse asszonyt, attól a naptól kezdve elvesztette társasága. Bezárkózott kastélyába és visszasírta a történteket. Céltalanul mentem tovább, midőn néhány lépésnyire magamtól csodásán tökéletes termetű asszonyt pillantottam meg. Nem tudtam tőle elszakítani tekintetem. De hisz én is iemertem ezt a a nőt. Ki lehet ? Ki lehet ? Ezek a szemek, ez a homlok, ez a tökéletes, befejezett szépség, ez a mozdőlatlanság ... Ah ... igen . . . Mellé 1 plem. — Ön itt. Armeuse asszony ? Valóban tin sz? — Eri vagyok. Nézzen rám. Chaumettsre mutatott, akinek karcsú, szép. magás alakja úgy kivált a többiek közül, ahogy a büszke fenyő uralkodik a hajlongó füzeken. — Ugy-e, milyen ifjú, milyen büszke maradt. Milyen nagy emberré lett. — Igen, asszonyom és ez az ön érdeme. Kizárólag önért tett mindent, hogy rákényszerítse a szerele-ere. Most is önre gondol. Még nincs három perce, hogy önről beszéli ünk Jöjjön, odakisérem. mVKW m T TDir.7RT ímrrwv VALLALNAK: Tervrajzok és költségve- LfinJYill Ep Mllv/LIlI EiiÍLüLEIÍ tések készítését; gazdasági épületek, földépitési irodája Szatmár, Hunyadi-u. 24 szintes és emeletes épületek felépítését a legjobb Költség számítást díjtalan készltnek. beosztás és ízléses modern kivitel ben, úgy helyben, mint vidéken.
