Szamos, 1911. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1911-01-21 / 17. szám
XLII1. ávfotyaro. Szatmár, 1911, január íi4 21„ szombat. 17. c^si. Hifljetés^k: Készpénzfizetés mellett, a legjutányosajsfe árban közöltéinek. — Az apróhirdetések között műdén szó 4 fillér. Nyilttér sora 20 fiitér. * $ jfc/l j isszabbitása rOOHRAl IAPLLAF Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K. '/j évre 6 K. V« évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre:.. 16 ............ 8 „ „ .. 4...........1*50 Eg y szám ára 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rákóczi-utcza 9. szám. m Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. A parlament tekintélye. Az országgyűlés újra olyan sajnálatos események színhelye, mint amilyenek a közelmúltban zavarták meg tanácskozásainak békés rendjét. Ismét előkerültek azok az ominózus, húsz aláírással ellátott, zárt ülést kérő ivek, amelyek a komoly vitái minden igaz ok és haszon nélkül megszakítják, az időt fölöslegesen fecsérlik, a pártokat egymás ellen ingerük, ismét, szenvedélyes, sértő kifejezések röpködtek a levegőbe, nyílt ülésben is, és támadt nyomukban lovagias ügyeknek egész sorozata. A nemzetnek a törvényhozás nagy íeladatával megbízott képviselői higgadt érvelés helyett, amelylyel egymást a leghelyesebb állásfoglalás számára megnyerni igyekeznének, személyeskednek, egyéni méltóságában és érintetlenségében támadják meg egymást, művelt emberhez egyáltalán nem illő kitak dásokra ragadtatják magukat. Mondani sem kell, hogy a parlamenti erkölcsökntk ezért az újból mutatkozó eldurvulásáért nem az egész képviselőház felelős, hanem csupán a megütközést keltő jelenetek aktiv hősei, a zárt ülések erőszakolói. Ezek pedig az ellenzék, különösön a Justh-part soraiból kerülnek ki. Ezt a pártot minden időben sajátságosán és éppen nem előnyösen jellemezte nyugodt önmérsékletnek csaknem teljes hiánya s ehelyett oly íoku szenvedelmesség, amely még a tettlegességtől sem riadt vissza. | Az obstrukció, a legcsendesebb alakjától a legkevésbé csendesig, s a heveskedés, a szóbeli sértésektől, a tintatartóval való dobálásig, nagy szerepet játszott ennek a pártnak a történetében, mely most ismét hűnek mutatkozik ezekhez a tradíciókhoz. Pedig mar a politizálásnak ezt a módját igazán abbahagyhatná az ellenzék. Okulhatott volna saját tapasztalatain ; hisz ez a magatartás, ez az erőszakoskodás okozta bukását a függetlenségi többségnek, a koalíciónak, ez vonta maga mán kényszerítő erővel az országgyűlés legutóbbi feloszlatását; a képviselői hivatás betöltésének ezt a visszás módját bírálta meg s Ítélte el oly súlyosan a nemzet a választásokon, amikor oly határozottan elfordult a zavarcsinálóktól és oly lelkesen sorakozott a rend, a béke, a munka híveinek a táborába. A nemzet döntő Ítélete után alig lehet megérteni ezt a lázongást a parlamentarizmus ellen. Különösen feltűnővé teszi a dolgot az, hogy a képviselőházban most egy szakszerű, gazdasági, kiválóképen tárgyilagos kezelést igénylő kérdésnek, a bankkérdésnek a tárgyalása folyik, folyik pedig szokatlanul széles mederben, a szólásszabadságnak legteljesebb mértékben való érvényesülésével Habár a törvényhozás két tényezője, a király és a nemzet, a trónbeszédben és a Ház feliratában félreérthetetlenül kijelentette tiszta és világos, tökéletesen egyező akaratát a bank szabadalmának iránt s habar ennélfogvá az ellenzék bizvást a maga külön álláspontjának az egyszerű jelzésére szorítkozhatnék, mert ennél többet amúgy sem érhet el: a kormány és a többség mégis lehetővé tette a kérdés legrészletesebb, legbehatóbb megvitatását s nemcsak időt enged erre az ellenzéknek, hanem alkalmat is nyújt azzal, hogy a nemzeti munkapárt leghivatottabb tagjait küldi szakszerű fejtegetésekkel a vitába, amelynek tehát a baloldal könnyen hozzájárulhatna magas színvonalúvá, tartalomban értékessé tételéhez. Sajnos, azonban az ellenzek nemcsak ezt nem teszi, hanem újabb magaviseletében megismétli parlamenti életünknek azokat a szomorú incidenseit, amelyek miatt annyit pironkodtunk, annyi erkölcsi kárt szenvedtünk a küllőid előtt s amelyeket immár a múltban eltemetve, elfeledve szerettünk volna tudni. Miért teszi ezt az ellenzék? Nem tudjuk más magyarázatát lelni, mint azt, hogy a nagy garral előre és szenzációsnak hirdetett bankvita másnemű folytatásához nincs kellő képessége. Akinek komoly, sulylyal bíró szakszerű érrek állanak rendelkezésére, az, amikor ezek nyugodt kifejtésére bőséges alkalma van, nem téved a személyeskedés, a heveskedás, a rendbontás in- goványai közé. Aki sérteget és méltatlankodik, amikor az érveit keresik, arról joggal fel lehet tenni, hogy nincsenek komoly érvei. Az ellenzék teAz oroszlán. Három éve, amióta a felesége Josine, elhagyta, Prierre Grisel, aki a vendéglőben ebédelt, minden este sétált egyet, mielőtt hazatért volna. A zűrzavaros zenei hangok, a bandák csinadrattái az állatseregietek meg a cirkuszok orgonái és verklijei ma épp< n a vásár felé vonzották, amelyet minden őszszel megtartottak a kerületnek egyik mesz- szeeső terén. Rendesen kerülte a sokadalmakat azokat a helyeket, ahol Josinevel találkozhatott volna, de m a este úgy érezte magá', mintha már teljesen kigyógyult volna ós nem tartott többó tőle. Most uj szerelem gerjedezett benne. Alig volt még harmincesztendős, az élet még szép lehetett neki s a vTágnak osz“- ágában sem volt, hogy megálljon azért, mert egy hitvány asszonynak tetszett őt előbb szeretni, majd elhagyni. Elmerült a vásár ragyogásában, oda- odahallgatva a recsegő fonográfokra, amelyek minden kopott sátornak ott állottak az ajtajában, mint valami operett-rakióbanda kürtjei; megbámulva a cifra forgóhintát, vörö rojtos drapériáival es mór-csipkéjü tükreivel, a leányokat, akik a zépen festett tehénszarvak közt ültek s mint valami kar- cos bortól, szinte eibódulva a ragyogástól, zajtól, kacagástól. Az éjszaka langyos volt és csodálatosan tiszta. A csillagokat nem lehetett a villamos lángok miatt észrevenni, de mész sziről úgy látszott, mintha a kerek holdból ezüstösre festett épen ragyogó csillagsze- rnecskék volnának elszórva s az éjszaka egének mély hátteréből élesen vált ki egy birkózónak az alakja, amint fénnt állott bódéja előtt, a kecskelábakra rakott emelvényen kezében réztányért tartott és olyan volt, mint egy antik öklöző. Prierre Grisel nem hanta, hadd ragadja magával a vásár tomboló jókedve. A járókelők lökdösődtek, fiatal leányok kart- karba öltve, néha egészen elzárták előle a járót és ilyenkor mosolyogva állott meg a ragyogó szemek és kacagó arcok sora előtt. A lassan hullámzó tömeggel lassan a Campinelle- állatsereglethez érkezett. A ponyva-falakon afrikai környezetben afrikai díszítések közt az állatsereglet vadjai voltak kifestve. A festő nem nagyon buzgólkodott rajta, hogy a fauna találó legyen. Egy óriás kigyó egyptomi pálmafának csavarodott a törzsére és a királytigris éppen egy négerre esett, aki arab mosquóe küszöbén aludt. A szeliditö, vörös cigányruhában, keresztbefont karral a dobogón állott és várta a publi um jegyváltásait. Karcsú, szép és izmos volt, akár csak valamelyik óriás macskája. Vörös szoknyácskába bujtatott majom egy csengővel hadonázott és mellette, a közönségnek háttal, a szelidi- tőnő nézett valamit a pénztárszekrény felé hajolva. Majd visszafordult: Prierre Gnsel megdörzsölte a szemét . . . Josn e volt! Alig ismert rá, ez a három év egész mássá tette. Megerősödött derekán kék sza- tin-spencer volt és kerek combjain rózsaszínű nadrág feszült meg. Kezében korbácsot tartott es jobbjával egy kigyó nyakát simogatta amely dere«;a köré csavarodott, s amelyet olyan könnyedén viselt, mintha a súlyos, hideg adat valami lágy és meleg tollú boa lett volna . . . Prierre Grisel legelsőnek lépett be a ponyvasátorba. A kalitkák, amelyeket meglehetett szinte kézzel is érinteni, egy szüjj
