Szamos, 1911. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1911-01-19 / 15. szám
4. oldal. SZAMOS (1911. jaa. 19.) 15. agám ból husmódra pr&eparált rágadók, amely állandó inkognitóját esy förtelmesen vöröses sárga lével tartja fenn. Lé nélkül frikandó a neve, lével böf álá bréz. Minthogy pedig a fennt elsorolt anyagok csak frikandók, de nem romlandók, végigjátszák az étlap összes szere peit és a jégenkopogóját annak a vendégnek, ha másként meg nem eszi, hát két hét alatt okvetlen megkapja káposztától- telékuek vagy vagdalt pecsenyének. Ne haragudjanak a szatmári vendéglősök, nem vonatkozik ez specioll egy vendéglőre, nem is kizárólag a szatmári éttermekre, nem. De egy 12 esztendő óta vendéglői koszton soványodó ember keserűsége átlag hat évenként ki-kitör az emberből. Nem tudja azt senki, mit jelent 12 évi rabkoszt a vendéglőkben, csak az, aki már végigette. Nem ösmeri más azt a csöndes, savanyú undort, ami ebéd idején megüli az abnomában megőszült ember lelkét, csak az, aki evett már cipőtalpat brézlivel bécsi szelet álnév alatt, nem érti meg senki a szégény éttermi kosztos keserves panaszait, csak az, aki maga is megette már a böf álá brézt minden változatában. Nagyokat kong az öreg templom vastagszavu nagy harangja, eöédre kong. Az utca megtelik hazafelé siető emberekkel, akiket meleg húsleves, főtt marhahús, vastagétól vár a családi as?.tal nál. Minden becsületes ember siet, csak egyfajta megy egykedvűen, lassan, vágy nélkül : az éttermi kosztos. Öt megvárja a barna leves, a frikandó nem lesz puhább, ha másnap kapj« sem, a vastagétele meg vastag marad Ítéletnapig is. Nem ok nélkül, nem apropos hijján irom ezt a pár sort, amiért holnap ex^ra- legyeket fogdosnak majd a levesembe. Az apropos-t egy közismert s;<ó, egy eledel neve adta meg hozzá, amit ma az utcán jártamban kaptam el. Beszélgető emberek mentek el mellettem s valaki azt mondta közülök, éppen mikor elhaladtunk egymás mellett, hogy : puliszka. Puliszka 1 Tejes puliszka ! Tizenkét évig kell vendéglőben élni, hogy az ember méltányolni tudja ezt a szót: puliszka. Frikandóval, marhastoff«rddal, böf álá brézzel kell a csömörig jóllakva lennie annak, aki érzékenykedni, olvadozni akar e szó hallatára: puliszka. Én — őszintén megvallva — nem szeretem a puliszkát, de mikor a vendéglői étlap műsorára gondolok, ódát szeretnék Írni a puliszkához. Ódát, szépet, ragasztósat nem a málóliszt keverékhez, hanem ahhoz a barátságos, meleg, családi hangulathoz, ami felém dől, felém párolog ebből a szóból, hogy : puliszka. Van abban valami eddig nem érzett csábitó hangulat, mikor az ember tzt mondja, hogy: puliszka. Van abban egy kicsi, meleg szobában fehér abroszszal leteritetb asztal, van abban egy meleg tekintetű, szerető fele- ség, gyermekek vannak benne, egy egész házi áldás van benne, mikor azt mondja fi frikandón savanyodott ember : puliszka. És csak akkor érzi a legény ember, az agglegényember, az éttermi ember, hogy mi az : kivert kutyának lenni, meleg otthonnal nem bírni, mikor ezt a szót hallja : puliszka. Vendéglői étlap francia-angol műsora nem ismeri ezt az ételt, nem ad helyt a puliszkának. Hogy ehhez jusson az ember, hogy puliszkát egyék, azért sokkal nagyobb árt kell fizetni, mint a legdrágább abonomá- ért : meg kell nősülni. És ón — aki nem szerettem soha a puliszkát — olthatatlan vágygyal, farkas étvágygyal, mohósággal vágyom, hogy teleszájjal ehessem, nyelhessem a derék, a beosületes, a családias elődeit: a puliszkát. És ha betegesen mohóvá lett étvágyam elrontandó ma este ismét megeszem egy adag böft, keserű ábrándozással, elfacsarodott szívvel fogok rágoudólni az egyedül boldogító útra, a házasságra, amely elvezet a beuf a la braise tői a pu iszkáig. És most úgy érzem, hogy ha jönne egy nő, egy háziasán nevelt, jólfőzö nő, fakanállal a kezében, akinek egy zsák málóliszt az egész hozománya, most, úgy érzem, nem tudnék allentállaui a puliszka utáni vágynak . . . (*) Az ipariskola épületének átvétele. A keresk. miniszter megbízásából Orth Ambrus és Somló Emil tervező építészek, Lichtschein Lajos kir. főmérnök, Kótay igazgató közbenjöttóvel tegnap történt a faipari szakiskola palotájának ideiglenes átvétele Az átadási jegyzőkönyvben tervező építészek Révi Miklós és Gál Jenő építő vállalkozóknak teljes megelégedésüket fejezték ki. Képkiállitás. Az alig pár nap óta a városháza nagytermében megnyílt kép- kiállítás iránt, melyet Säffer műkereskedő rendezett, szokatlan órdeklödás nyilvánult, dacára, nogy az említett műkereskedő került minden hangzatos reklámot. A kiállított müvek közül már többet megvásárol tak és sokra folyik az a ku, Eí indította Säffert arra, hogy a kollekciót újabb nagyobbszabásu képekkel kiegészítse. A kiá'litás napouta reggel 9 -12 ig, d. u 2—6-ig van nyitva. Helyreigazítás. A tegnapi számunkban hirt adtunk arró , hogy uj péuzintóze tek vannak alakulóban. Az alapítók névsorába téves értesülés folytán dr. Ambrózy Sándor neve is belekerül, aki egyáltalán, amint utólag értesültünk, semmiféle pénzügyi műveletben nem vesz részt. Felszámoló r. t. A „Szatmári faipar és cemontárugyár r. t.“ tegnap délután tartotta évi közgyűlését, amelyen kimondották a részvénytársaság felszámolását. Fizetésképtelenség. Silberman Adolf nagykárolyi kereskedő fizetésképt 1 nsógét a budapesti hitelezői védegyletnél tegnap bejelentették. Nóegyiet kiadása 1910. december hónapban: havi segélyekre 187 kor., árvaházra 261 kor., rögtöni segély 44 kor., összesen 492 kor. Vasúti elgázolás. Súlyos baleset történt tegnap délelőtt a porcsalmai vasúti állomáson, amelynek áldozata, Igaz István kalauz halálos sérüléseket szenvedett. Igaz István a porcsalmai ál omásnál a vonat kalauzkocsijának ajtajában állott és az induláskor abból olyan szerencsétlenül esett ki, hogy fejét és jobb vállát teljesen összetörte. Halálos sérüléseivel még ugyanaz on vonattal behozták a helybeli közkórházba. Tüzeset. Tegnapelőtt éjjel Farkas M utóda Deák-téri vaskereskedésóben a kályhában maradt égő széntől tűz támadj A csendőr szerencsére hamar észrevette és igy az azonnal kivonult tűzoltóság elejét vette az esetleges nagyobb veszedelemnek s lokalizá!ta a tüzet, A kár igen csekély, mert csnpán egy íróasztal égett el. Barátságból. Pávai Irén, többször büntetett nagybányai illetőségű kaszirnő tegnap meglátogatta barátnőjét, Bojtor Flórát. Közben Bojtor magára hagyta Pávelt, aki felhasználva a kedvező alkalmat, ellopta annak öszzes ruhaneműit és tovább állóit. A csendőrség keresi. Elfogott kivándorlási hiéna * deb- reczeni csendőrség a napokban több kia- majtényi embert tartóztatott le a debre- czeni állomáson, akik útlevél nélkül akartak Amerikába vándorolni. A hiszékeny embereket egy Birtás György nevű budapesti pincér csábította a kivándorlásra 6a tőlük uagyobb összegű pénzt osalt ki azon a címen, hogy útlevél nélkül átsegíti őket az óceánon. Mivel nagyobb csoportban utaztak, már Debreczenben feltűntek a csendörségnek és kérdőre vonták őket. Itt aztán bevallották, hogy Birtás beszélte rá őket a kivándorlásra, aki szintén velük volt s csak az állomásnál tűnt el. A csendőrség még aznap kinyomozta Birtást is és mindnyájukat átszállították a helybeli ügyészség fogházába. Születés, halál házasság. A szatmár- németii I. kerületi anyakönyvi hivatalban január 18-án a kővetkező bejegyzések történtek: Születtek : Schimp Sándor, Farkas József, Belényesi Sándor, Meghaltak : Szilágyi Ferencz, Bogdán Miklós, Muncsáu József, Klein Bertalan. Házasságkötés nem történt. „A vér az ólet, a vér az erő, a vér a kenyér“ mondja a költő s valóban nincs is benne túlzás. A tökéletes egészség előlfeltótele az egészséges vér, ennek beteges elváltozása az egész szervezetre kihat s nem egy, de száz betegségnek válik kutforrásává. A vérnek föladata: a testet mindazon anyagokkal ellátni, melyekre szüksége van; a már hasznavehetetlen és káros anyagokat a vesék és pórusok utján a testből eltávolitani, vagy másrészt a májhoz juttatni, ahol epévé átdolgozva — az emésztés munkájában újból részt vesznek. Hogy vérünk e feladatának megfelelhessen, ereinkben zavartalanul keringhessen, egész pontosan meghatározott vegyi összetételűnek kell lennie. Ha hiányzik belőle a vas, úgy nem képes a tüdő utján szénsavat fölvenni már pedig enélkül testünk a neki nyújtott tápanyagokat nem tudja értékesíteni s igy ezek vagy mint zsir rakódnak le, vagy pedig olyan vegyi változáson mennek át, hogy mint hasznavehetetlenek a testből kiválasztatni. Magnésiára, mészre, foszforsavra s még egy egész sor más ásványi sókra a helyes összetételű vérnek épugy szüksége van, mint vastartalomra. Ha ezek hiányzanak belőle, úgy azt szervezetünk a maga egészében megsínyli s a helytelen vérösszetétel a legkülönfélébb betegségek egész sorának válikcsirájává. Ilyen, helytelen vérösszetételen nyugvó betegségek többek között: a csúz, köszvény, cukorbetegség, tulhizottság, az u. n. vérszegénység, a legtöbb bőrbetegség, epe, máj és szívbaj, vese ős vizibetegsóg csontszu, hämorr- hoidák, nehéz légzés, főfájás, hideg végtagok, a katharrushoz való hajlam, a légző és emésztő szervek gyulladása és számos más betegség. Mióta a tudomány a helyes vérösszetétel szerepével tisztában van, szakadatlan kísérletek történtek vértisztitó szerek előállítása céljából. Különösen a hugy és hashajtó szerekkel próbálkoztak s ezért sokan vértisztitó szer alatt valami hashajtó szer félét értenek. Ez a fölfogás alapjában véve téves. Első sorban a hashajtó szerek nem hatnak minden további nélkül vértisztitólag, másodsorban meg a vér maga-magától is megtisztul mindama anyagoktól, melyek nem belevalók, ha birtokában van azoknak az anyagoknak, amelyek hiányzanak belőle, de a melyekre okvetlenül szüksége van, hogy az elhasznált s igy már káros anyagmaraüvá- nyokat kiküszöbölhesse. E ténynek fölismerését nyomon követte a dr. Schröder-féle, ma már közismert „Renascin“ (törv. védve) vértápsónak előállítása s alig pár hét alatt már százával érkeztek a dr. med. Schröder céghez az elismerő levelek, amelyek ma már pár ezerre szaporodtak fel. Térszüke miatt csak úgy találomra veszünk ki kettőt: Olyan beteg voltam, hogy már-már azt hittem, végem közeledik. A legborzasztóbb bajokkal, különösen a gyomron rossz emésztésével küzködtem. Orvosaim mindenféle szereket adtak, segíteni nem tudtak. Állandó jobb és baloldali égősek kínoztak, gyomor-j égés, szelek, hányinger, székszorulás, fulladás!
