Szamos, 1911. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1911-01-17 / 13. szám
XLIII. wlo'Bin. _______________________Szatmáf, 19-1, január Hn 17„ kedd.___________________ 13 -.ifin, PO LITIKAI NAPILAP. Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K, ‘/a évre 6 K, x/4 évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre: „ „ 16 „ „ „ 8 „ „ „ 4..........150 Eg y szám ára 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-utcza 9. szám. m Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjutányosabb árban közöltéinek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér. Nyilttér sora 20 fillér. A bankvitához. Kossuth Ferenc nyilatkozatából a bankjavaslat tárgyalásának mindjárt kezdetén nyilvánvalóvá lett, hogy a javaslat ellen a Kossuth-párt és a Justh- párt egyesül s ha később személyi okok nem akadályozzák, valószínű, hogy az említett ellenzéki pártok egyéb kérdésekre nézve is egyesülni fognak. A tárgyalás kezdetén elhangzott beszédek s különösen Kossuth Ferencnek azon indítványa folytán: mondja ki a Ház, hogy a bank szabadalom meghosszabbításáról ’ szóló törvényjavaslatot nem fogadja el, hanem utasítja a kormányt, hogy az önálló magyar jegybank megvalósítását célzó javaslatokat terjeszszen a Ház elé, — kétségtelen, hogy a bankvita nem annyira a beterjesztett javaslatba foglaltak felett, hanem a közös bank megszületése s az önálló bank felállítása körül fog forogni. Ami az ellenzéki pártok egyesülését illeti, ennek következményei elé nyugodtan tekinthet a munkapárt és a kormány, mert ha az egyesülő két ellenzéki párthoz még mindazok is csatlakoznak, akik jelenben a kormányt támogató nemzeti munkapárton kívül vannak, a javaslatot előterjesztő kormányt támogató munkapárt olyan többséggel rendelkezik, amely kétségtelenül biztosítja a javaslat elfogadását, ez a párt a “közelebbi községi választások Emmanueile sikere. — Harminckétéves voltam — boszélte Molatze — mikor a főnökömet a Spanyol- Német bankban egyszerre elvitte az apop- lexiája. Elóg fontos eseménye volt ez az ón életemnek, ami pedig a karriéremet illeti, a legfontosabb esemény valamennyi között. Csakugyan, ha én foglalhatom el a jámbornak a helyét, egyszerre bejutok a cégben a nagyfejüek közó és ak r a legmagasabb polcokról álmodozhatom. Ha meg nem nyerhetem el, az én kis marsall-bo- tom mindössze 4000 frankot hoz, mert a mi bankunkban igen sok volt az alkalmazott és kevés a főnök; ha aztán egyszer üresedés támadt, inig valaki el nem foglalhatta, retenetes áskálódások folytak érte. — Senki sincs olyan ostoba, hogy főnökké ne lehessen — szokta mondani a vezérigazgatónk, Horiaux-Bonnard, aki mór tizennyolc éves korában elkezdte a verekedést. Kilátásaim különben elóg jók voltak: buzgóság, ügyesség, jó emlékezőtehetség, az ügyek alapos ismerete — ezek voltak a minősítésemben. Csakhogy ott volt konkurensnek Charles Brancart, akit éppen ilyen jól minősítettek. Köztünk egyedül a szeeredményéből, egyéb javaslatainak elfogadása folytán megnyilatkozó országos közhangulatból s közelebb a 200 milliós koronajáradéknak hetvenszeres túljegyzésében az ország mostani politikai irányzata iránt mondhatni világszerte mutatkozó bizalomból oly erkölcsi erőt merit, amely kétségtelenné teszi, hogy a párt összetartása lazulni nem fog, nagy többségének minden jelenség szerint csak erősbödő összetartása pedig, a kormány javaslatainak törvényre emelkedését biztositandja. Átalában az, hogy az ellenzék külön árnyalatai egyesülnek, parlamentünk életében ezuttO lényeges hatással nem lesz, és pedig nemcsak azért, mert számbeli túlsúlyra az ellenzéknek kilátása egyáltalán uem lehet, hanem azért sem, mert az egyesülő pártok ismert múltja, alakulásuknak története után, az egyesült párt nern számíthat oly egységes vezetésre, amely párt keliő fegyelmezettségét fenntarthatná. De megengedjük, hogy a most alkalmilag egyesült párt, jövőben minden kérdésben fegyelmezetten s egybehangzó meggyőződéssel összetart. De parlamentünk mostani tisztult légkörében nem tarthatunk attól, hogy az egyesülés által, mindenesetre gyarapodott erejével akadályozni kívánná azon törvényhozási intézményeket, melyek hazánk nyugalmas fejlődésére céloznak ; s e részben az, hogy az ellenzék egyesülve, számbelileg tekintélyesebb s nyomatérencse választhatott. Eleinte úgy lát-zott, mintha a protektoraink egyforma erősek volnának, hanem a temetés után, mintha valami iitkos erő működött volna közre, mert az aligazgató egész nyíltan á vetély- társam feló hajlott. Ez rám nézve a vereséget jelentette. Nem akartam magam is résztvenni benne. Kértem öt nap szabadságot, amit arra használtam fel, hogy Em- manuellevel a tengerparton toltsem el. Ez a kis Emmuska egy igen derék tizenhatesztendős lányka volt, aki megható ártatlansággal és vidámsággal kereskedett a bájaival. Én a grenéllei vásáron szereztem és úgy mentem fel hozzá — mert neki volt egy szobája is — egy huszfrankos fotel, két szék, egy ágy, meg holmi apróság benne. Még az a csodálatos varázs is meg volt benne, hogy nem tudott olvasni. En nagyon szerettem őt. így esett, hogy öt vittem el a tengerre és egész bizonyos voltam benne, hogy nagyon kellemesen fogom eltölteni azt a pár napot. Harmadnap, hogy ott tartózkodtunk, úgy alkonyattájt tértünk vissza egy tengerparti lugasból, ahol addig játszottunk, amint észrevettük, hogy a Grande Crabe előtt kosabb, azért sem ok az aggodalomra, mert nincs okunk kételkedni abban, hogy ellenzékünk túlzó szándékaiban is hazafias. Az, hogy az ellenzék a bank szabadalom meghosszabbítása s az ezzel kapcsolatos ügyek rendezése iránt beterjesztett törvényjavaslat tárgyalását az Önálló bank felállítása iránti kivonatának előterjesztésére használja fel, előrelátott dolog volt, s tekintve, hogy arra alapot a kiegyezési törvényünkből merit, nem is kilogásolható; hanem, hogy egészen időszerűé, azt egészen kétségessé teszi Kossuth Ferencnek, azon beszéde elején tett nyilatkozata is, hngy a bankügy és közgazdasági önállóságnak ügye össze van kapcsolva. Ha ez áll, bizonyára helyes az, hogy a közös bank szabadalma a a közös vámra vonatkozó szerződés lejártanak határidejéig, vagyis 1917. december 31-ig meghosszabbittassék, s nem kevésbé helyes az, hogy az ezzel kapcsolatos ügyek addig hazánk érdekeinek megfelelően rendeztessenek. T> A 1 • ujdonságok, frakk- üctll ingek, mellények KARDOSNÁL, Kazinezy-utca 4. Villamoségők kaphatók MEDGYESI SÁNDOR-nál Eötvös-utcza 2. szám. (Heinrich-ház.) automobil áll meg ; magas termetű őszes ur száll ki belőle — s összeszidta a soffőrt. Nekem egyszerre dobogni kezdett a szivem, megismertem a mi vezérigazgatónkat s ha mertem volna, úgy elszaladtam volna, mint egy zsiráf. De nem mertem, mert ott volt Emmanueile és a kö-etkező percben már késő volt. Huriaux-Bonnard megismert. Zöldes szinü szeme végig járt rajtam és nekem szinte megborzongott a hátam, aztán ugyanúgy végignézte Emmanuellet. Nekem ebbe a nézésbe beleizzadt a vállam, hanem az a gyerek meg sem zavarodott. — Nézd milyen csinos ur — mondta hangosan — nekem hisony jobban tetszik, mint akárhány fiatal uracska. Huriaux-Bonnard hirtelen elmosolyodott. Igaz, nagyon csinos, jól ápolt öreg ur volt, élénk szeme és kellemes arca; alázatos köszönésemet kalapemeléssel viszonozta, amin meglátszott, hogy inkább Em- manuetlenek. szóllott, aztán valamit mondott a soffőrnek és hozzám fordult. — Pihenünk ? — kérdezte tréfásan. — Hát persze — mondta vidáman a kis lány. — És milyen jó volt ma a viz I Olyan nyájasan és jókedvvel nézett rá, hogy ez szemmel látható ag mulattatta az öreg urat.