Szamos, 1910. december (42. évfolyam, 268-292. szám)
1910-12-01 / 268. szám
1910. dec. 1.) 8C8 szám SZAMOS 3. oldal, nak fellépni, mint akik beletörődtek házas- társaik techlli meohtlijébe, beleegyeznek abba, hogy azok egymáséi legyenek, de ezzel szemben ők is elveszik egymást. A furfang beválik, a házasságtörök szépen megtérnek a nagy szerelemből, Juránénak már az is nehezére esik, hogy a reggelijével várjon Heimra, mindenik fél visszatér, sietve és bo dogan tér vissza házastársihoz. Heim boldogan siet keblére okos fa- leségének és a művészek ösmert íékkvilá gát feltárva elmagyarázza ennek, hogy őt a szereplés, a közönség és a hivatásával járó forgolódás viszi bele ezekbe az apró kalandokba, amelyek külömben teljesen terhére vannak. Már-már a függöny legördültót várjuk, mikor belibeg a művész imádója, ©•rendi Éva, szerelmet vall a zongorista nak, kehiére borul s miközben a függöny lehal&d, az imént megtért művészből kitör a férfi, a csélcssp, muszáj-nőcsábász és szájon csóko’ja babáját. Csudamódra furcsa házasságtörósi vígjáték. Egy szó, egy betjj pikantéria, sehol semmi csiklandősság, egy elejétől végig szűz házasságtörö darab. Ellenben tömve van szellemmel, öt eltel úgy, hogy a néző szinte sajnálja, hogy egy egy elmésebb mondásnál nem állhat meg nehány percig gondolkozni, hanem tovább kell kisérnie a darabot. Német darab, de ment minden német laposságtól, unalmas bölcselkedéstől és a közönség pompásan mulatott rajta. A szereplők közül elsősorban Zoidy Vilmáról és Vidor Józsefről kell megem lékelnünk. Mindketten olyan magas intelligenciával, finom könnyedséggel, utolérhetetlen természetességgel játszották meg szerepeiket, hogy a közönséget a szivénél, leikénél megragadva vitték bele a darab különös hangulatába. Nem sablonos dicséreti formula akar ez lenni társulatunknak két ilyen kiváló művészével szemben, és mikor ilyetén módon különösképpen kiemeljük őket, nem a kritika nagyképűsködése, fontoskodása visz rá bennünket, hanem az a vélemény, amelyet Zö'dy Vilmának és Vidornak játékáról a közönség köréből minden oldalról hallottunk, Horvát Lenke dr, Juráné szerepében játékával és kellemes besaédmodorával ismét közelebb jutott a közönség kedveléséhez. Kitünően adta viasza az érzelem- változások minden fázisát, amin a szerelmes, majd kiábrándult és aztán ismét férjébe szerelmes asszony keresztülment. Czakó Mici kicsiny szerepében izin- tén kedves volt. Elevenen, temperamentummal játszott. Szándékosan hagytuk a referáda vé gére Baghy Gyulát, aki a zongoraművész szerepét játszotta. Amit itt elmondunk, nem is az ő személyének vagy művészetének szól, hanem a hibás szereposztásnak. A hibás szeraposztás az oka annak, hogy a Heim Gusztáv alakja sehogysem volt összhangban a darab hangulatával és a többi szereplővel, aminek nem Baghy az oka, hanem az, hogy ez a szerep egyáltalában nem felel meg az ö drámai egyéniségének. Az ö érdekében cselekednék az igazgató, ha nem kényszerítené többé ennek a szerepnek az eljátszására. HÍRROVAT. Áz újságról és olvasóiról. Irta: Bodnár Gáspár. Ki az a halandó már ma, a ki újságot nem olvas? Avagy olvastat. Fehér holló bizonyosan több van, mint hirlapolvasást nem üzö ember. Kevesen akadnak azonban, a kik szeretik megfigyelni is, hogy és mi módon olvassák — főleg nálunk — az emberek az újságokat. Pedig -- higyjük el — az újságolvasásnak is meg van — a lélektana. * * * Lélektani következmény például az a jelenség, hogy az újságban minden emberfia eat a rovatot ragadja üstökön, a mi érdekéhez legközelebb van. Az az, a mi tudatában nralkedó képzet. A város, a falu mozgó-postásai, nem csak asszonyok, de bizony hogy férfiak is nagy hivatással űzik az ősi, Éváról örökölt mesterséget: — tüstént ?, f Srfi híveket, a szenzációs botrányokat falják. Számukra nincs jó újság, osak amelyikben mentöl több pikáns, idegrázó, hajmeresztő hírek vannak. Ha ilyeneket nem t&láinak: az a lap ür8s, lapos, álmos — és mindenekfölött nem modern. (Az nem baj, ha valamelyik újság kiválóan hizlalja a hírlapi kacsákat. Miér’, mer’ azért, hogy — szerintük — nem mozog a falevél, ha a szél nem fújja.) * * * És meg kell adni, hogy a magyar közönséget a szenzációs, botrányokat kereső újságokra a mi hírlapjaink, még inkább újságkiadóink pompásan ránevelték. A szó legteljesebb értelmében naiv, hiszékeny gyermekké tették a mi közönségünket. A magyar ember nem hisz a mesékben. Gyönyörködik benne. A hírlapi kaosákban, a nyomtatott betűnek bámulatos módon hitelt ad. É* izgatja idegeit. Egykor, nem is régen ideális határokat szabott a becsületes magyar lélek a hirlapirás szabadságának. Hova jutott ez az idealizmus ? D&ák Ferenc a haza bölcse az ő puritán leikével kardinális szabályul állította fel ez újságírásban, hogy „írjatok mindenről. De hazudni nem szabad.“ A mai modern újságírók ezt a szabályt már régen penzióba tették. Egyike például igy ir: — Kacagás, mikép botolhatik meg egy olyan bölcs ember, mint Deák Ferenc ur. Aki azt kijelenti, hogy hazudni pedig nem szabad. Deák ur azt hiszi, hogy ő valami nagy bölcsességet mondott. A mi hiriapirásunknak éppen az a szabálya: — Hazudni lehet! Kell! Muszáj! Iszen, amelyik lap homlokára ma kiírják, bogy , . . „Igazmondó“ az a lap mihamarább becsukhatja a boltját. Annak nem lesz . . . nem lesz különösen hirdetése. De még — olvasója sem, * + « Tagadhatlan lélektani jelenség azon ban, hogy a közönség igen tekintélyes része megbízhatóság, hite.re érdemesség tekintetében már nagyon is észrevehetőig klaszifikálja újságainkat. Szinte rámutat .arra a hírlapra, amelyiknek van súlya, meggyőződése és hitele. Jönni fog idő, mikor a nagyon is szükséges visszahatás — megérkezik a maga erejével. * * A XIX, század nagyi a számunkra a jelszót, hogy: — A sajtó nagy hatalom. Bizony, ma már érezzük, hogy a sajtó ott tart, melyszerint első hatalom akar lenni. És úgy látszik az is. Megjósolta ezt már lc40 ben Montefiore Mózes főrabbi. — Ameddig — úgymond hitsorsosai- nak — a sajtót teljesen kezünkbe nem kerítjük, addig minden hiábavaló. Szapo rithatják a szuronyokat Csinálhattak ban kokat. A legjobb üzleteket. Hiábavaló. A mig a közvéleményt a sajtó igája a’á nem hajtjuk . . . világuralomból semmi sem lesz. Ez a jós rabbi igazán, hatalmas psi- chologus volt. Taláu a leghatalmasabbak egyike. * * Hát csudálkozhatunk-e, ha a pártok, a politikai pártok is a sajtó körül utazgatnak, És, a hova beteszik lábukat, ott mindjárt az ujságalapitásra gondolnak. Iszen, a pártok küzdelme, élete úgyszólván: az uralomra való jutás. És itt egy igen érdekes lélektani jelenségre bukkanunk. Az ellenzéknek természetes sajátsága, privilégiuma, hogy lenézi az uralkodópárt hírlapját. Mert az szolga. Úgy táncol, a mint gazdija . . . hegedül. És még a lap élhetésének jogosultságát is tagadásba híij!andó venni, Ezenközben nem veszi észre, hogy az ő lapjuk végeredményben szintén úgy táncol, amint a párt vezére hegedül. Sőt azontúl is. Esetek, események igazolják, hogy egyes ellenzéki lapok is egyesek vagy egyesnek hegedűje, érdeke után — járják a tojás táncot. !fj. Litteczky Endre, lapunk eddigi felelős szerkesztője a mai nappal a szerkesztőság szoros kötelékéből kilépett és csak mint belmunkatárs fog tovább működni. Köszönet. Lapunk mindazon barátainak és üzletfeleinek, akik 4 éves működésem alatt támogatni szívesek voltak, köszőnetemnek adok kifejezést és kérem további jóindulatukat. ifj. Tátteezky Endre, a „Szamos* napilap és a „Szabadsajtó“ könyvnyomda r, t. igazgatója. A „ Szamos “ uj szerkesztősége, a mai napon ment át lapunk az uj részvénytársaság tulajdonába s ez alkalommal megalakult az uj szerkesztőség is. A szerkesztőség élén, mint lapvezér, Jeney György nyug. kir. ítélőtáblái biró áll, a lap főszerkesztője Seress Imre, aki huszonöt éven át volt fővárosi hírlapíró s legutóbb a Pesti Hírlap munkatársa volt, felelős szerkesztő lapunk eddigi szerkesztője, Dénes Sándor maradt. Köszönetnyilvánítás. A helybeli kereskedőtestület azon tisztelt tagjai és ösmeröseink, kik felejthetetlen fiam, Som'yay Elemér elhunyta alkalmából rész vétüket szóval vagy Írásban kifejezni s a temetésén megjeleani szívesek voltak, fogadják a család nevében forró köszÖDe- temet. Szatmár-Nómsti, 1910. nov. 30. özv. Somlyay Antalné. Temetés. Juhász Józsefné Kerekes Juliánná temetése ma délelőtt 10 órakor lesz. Weisz Károlyné temetése. A megrenditésig megható, szivet megindító volt a szegény, korán elhunyt fiatal anyának utolsó szereplése az életben. A Kereskedelmi Banknak nemcsak az udvarát, de mindkét emeleti folyosóját is megtöltötte a közönség, amelynek minden egyes tagja őszintén, melegen osztozott a mélyen sújtott cs Iád gyászában. Haügos zokogás töltötte be a nagy palota udvarát, hangos zokogása annak a hatalmas részvétnek, amely dr. Wei-z Káiolynét utolsó útjára kisérte. Dr. Jordán Sándor főrabbi maga is könnyezve mondotta el megindító, meg ható gyászbeszédéi;, amelynek különösen ama részéről hangzott fel minden könnyező ember zokogása, mikor a szegény elköltő-
