Szamos, 1910. december (42. évfolyam, 268-292. szám)

1910-12-30 / 291. szám

4. oldal. SZAMOS (1910. dec. BO.) 291-ik szám. oldalról szerzett információiak szerint ezek a tudósítások túlzottak s a fogadás után lefolyt beszélgetés során semmiféle élesebb hang nem hangzott el, sőt a küldöttség tagjai, mint maguk kijelentik, megelége­déssel távoztak a minisztertől. Hogyan áll a vízvezeték és csatornázás ügye? Dr. Vajay Károly polgármester, aki a napokban Budapesten járt, hogy a bikszádi h. é. vasút igazgatósági ülésén részt ve­gyen, ez alkalommal megsürgette a szat­mári vízvezeték és csatornázás ügyét is a földmivelósi és belügyi minisztériumokban. Tudvalevő, hogy az építési terveket a föld- mivelési, a költségelőirányzatot pedig a bel­ügyminisztérium approbálja Azóta, mint értesülünk, a földmirelós- ügyi kormány döntött a tervek dolgában, még pedig, amiben senki sem kóte kedett, kedvezően Nem támasztott ellenük semmi­féle kifogást, de nem is támaszthatott, hisz a terveket éppen a földmive'ési miniszté­rium szakközégei készítették. Az akták most mind együtt vannak a belügyminisztériumban, ahol a gyors dön­tésnek többé nincsen akadálya. Az ügy csupán vagyonfelügyeleti szempontból bí­rálandó el, mert az építésre felveendő há­rom milliós kölcsön ügye már nem képez nehézséget, Addig is, mig a belügyminiszteri dön­tés húzódik, a tanács annyiban folytatja a vízvezeték és csatorná ás előmunkálatait, hogy a januári közgyűlés elé javaslatot kíván terjeszteni a vízvezetéki igazgatói állás betöltése iránt. A tanács ilyen állandóan alkalmazott szakember nélkül alig, vagy csak nehézke­sen mozoghat. A vízvezetéki igazgatónak egyébként már most elég teendője volna, amit senki más el nem végezhet, mint szakértő ember: meg kell ugyanis állapí­tani a Szamos mentén fúrandó kutak és az egész vizmütelep helyét, hogy aztán, ha a belügyminiszteri“döntés megvan, a munka megkezdésének semmi se álljon útjában. Ami magát a vízvezetéket illeti, ugyan- zsak a közgyűlésnek kell mielőbb határoznia a fölött, vajon az építésnél teljesen önálló művezetést kiván-e, vagy csupán korlátol­tat? A kettő közt jelentékeny költségbeli differencia nincs: mindegyik rendszernek megvannak a maga előnyei, a város közön sége szabadon mérlegelheti, hogy mégis melyik részen mutatkozik több előny, aztán választhat. Ugyancsak a képviselő testület lesz hivatva nemsokára dönteni a föiött is, hogy a hárommillióba kerülő óriási épít­kezés munkálatai nyilvános pályázat utján adassanak-e ki, vagy pedig egy elismert vizópitészeti szaktekintólylyel történjék egye­nes mogállapodás. Az egyik ilyen szakember véleménye •zerint attól kezdve, hogy az első csákány­vágás megtörténik, két esztendő alatt a vizmü közönség rendelkezésére fog állani. Kezdődik a népszámlálás. A polgármester a biztosokhoz. Holnap megindul a népszámlálás rövid, de nagyjelentőségű és kétségkívül nehéz munkája. A minap már beszámoltunk arról, hogy Szatmáron e munkának előkészüfetei körül minő érthetetlen ellenszenvre talált a hatóság a tanítók részéről, a kiket egy­általán nem buzdít a feladat elvégzésére sem ambíció, sem az aránylag fényes napidij. A tanítók sokáig sehogy se akartak népszámlálási biztosok gyanánt szerepelni, először kényelmi szempontokból, mert hát nem tagadható, hogy a munka kiásó fárad­ságos ó« nagy felelősséggel is jár. Másod­sorban a miatt húzódoztak, mert a nép­számlálással az alsóbb néposztályok nin­csenek tisztában, uj adókivetést sejtenek mögötte és e miatt a biztosokat barátság­talanul fogadják. Az utóbbi napokban a felszólított ta­nítók közül sokan részint felmentésüket kérték a közreműködés alul, részint orvosi bizonyítványokat küldtek a városházára, hogy váratlan betegség a szobához köti őket. Sürgős családi ügyek, nagynénik haldoklása stb. nagy változatosságban sze­repelt a felmentés iránti kérelem indokai közt. Tegnapig aztán mégis sikerült a ta­nácsnak összetoborzani ama népszámlálási biztosokat, akik Szatmár város területén fognak működni. Összesen huszonkilencen vannak. Dr. Vajay Károly polgármester tegnap délután összehivatta őket a városházára és mintán behatóan kifejtette előttük megbí­zatásuk nagy jelentőségét, a lelkűkre be­szélt, hogy ne tekintsenek most már sem­mire, hanem teljesítsék buzgón és lelki­ismeretesen azt, amit tőlük a törvény kíván. Egyúttal megadta nekik a rószlétes utasításokat és kiosztotta köztük a biztosi jelvényt, amelyet láthatóan tartoznak vi- solni, valamint az Írásbeli meghatalmazást. A biztosok megígérték, hogy egész odaadással fognak hozzá az összeíráshoz, mi pedig kérjük a közönséget, hogy- támo gaasa őket a legnagyobb sziveaséggel. Kis krónika. A képiveit beteg. Azt a szabályt, hogy „nincs szabály kivétel nélkül*, legjobban megerőaiteite a mindnyájunk fájdalmára nemrég elhunyt, dr. Török ír ván. Szabály ugyanis a*, hogy minden jó orvos goromba. Dr. Török István azonban, bár a tudományával professzor is lehetett vo ne., egyúttal a iegszeretetreméltóbb férfiú volt. Egyszer olyan páciens jelentkezett nála, akinek mindene fájt. Fiatalember volt. Dr. Török megvizsgálta alaposan és kérdezte : — Ugy-e, ön már állt gyógykezelő alatt. — Igen. — Kt kezelte ? — Éa magöto, orvosi könyvek után, — És mit rendelt magának ? — Azt, hogy ne egyem húst, mert azzal is tovább élek. — Hát még ? — Hogy ííb igyam szeszes italt, mert sEsssl :» tovább élek. — Tovább. — Hogy ne dohán;, ózzam. — Hogy tovább éljen? — ügy van, Végül a szerelemből csak keveset élvezzek, hasonló okból. — Jó. De most mondja ', kedves ba­rátom, minek akar maga sokáig élni, ha s* pcsesenyőt nem érzik, se bort nemiszik, se nem szivarozik, se nem szerelmeskedik ? A fiatalember nagyot nézett. Kény­telen volt felelni: — Ezt ón is szeretném tudni. — No lássa. Most menjen isten híré­vel. Egyék, igyék, szivarozzon és szerel­meskedjen. Ez kell magának, nem orvos, vagy orvosi könyv. A páciens egy hónap múlva újra tisz­telgett dr. Töröknél, ügy virított, az egész­ségtől, mint a rózsaszál. A kitűnő cseléd. B.-né asszony, habár gazdag az ura ée katszobás lakást tart a Rákóczi-utoá­baD, nagyon takarékos. Mint mondani ssok ák : a fogáboa ver minden garast. Pedig szép fogai vannak és bőven garasai. Nemrég aat hallotta egy barátnőjé­től, hogy a görög kathoükusok nagyon szigorúan betartják a böjtöt, pedig valami saáa böjti napjuk vau minden esztendő­ben. B. né, akit éppen otthagyott a szoba­lánya, kapott az alkalmon és a cseléd- szer» önéi olyan uj saobalányt kórt, aki görög kaiholikus vallásu. Ilyen aaonban éppen akkor nem ta­lálkozott, de B.-né inkább várt saobaleány nélkül, annál is inkább, mert ezáltal is ■póroi hatott. Egy hét múlva aztán vitt neki a helyaaerxö egy leányt és szólt. — Itt ven az, akit a nagysága keres. — Tehát görög kelholikus? — Nem as, sőt inkább kálomista. Ásonbau úgy hosEészofcott eddigi helyén a koplaláshoz, hogy három görögka'holikust is kiböjtöl. Parsat* a leány felfogadtatott. B.-né meg van velő elégedve, csak arra akarja még rábirni, hogy térjen & görögkatholikus vallásra, akkor még kitünőbb cseléd lesz belőle. A szatmári sár. Egy külföldi ember, aki pár nap óta Szatmáron tartózkodik, ezeket mondta ne künk: — Kérem, én is bejártam kétszer a világot, mint a Kornevilli harangok márkija, de olyan fürge és hidegvérű népet, mint Szatmáron, nem láttam sehol. Ma például a Kazinczy-utcába vetődve elbámuit»m, hogy a kocsiuton félméter magas sár vau és ezen az emberek olyan ügyesen gázolnak keresztül és olyan nyu­galommal, hogy bármely cirkuszban pro­dukálhatnák magúkat. N*m mérgelődnek, «nem káromkodnak, hanem a járdára ér­kezve, szó nélkül mennek tovább a dol­guk uíáu. Egyetlenegy nem akadt, aki a sárba belefulladt volna, sőt mindegyik ki­vergődött belőle 5—10 perc alatt. Meg­kérdeztem az egyiket, amint éppen & jár­dára mászott négykézláb: — Mondja, barátom, mindig ekkora sár van ebben az utcában ? — Nem mindig, — felelt az illető nyu­godtan.— Néha vau egy méter magas is, de akkor a falót elkaparják, mert félm éter a randa* sármagasság, ehhez vagyunk hozzá­szokva. A külföldi ember még est jegyezte meg : — Csak azt erodálom, hogy Szat- márou mért költenek pénzt az utoák tisz­títására, mikor a sárral mudanki meg van elégedve ? Színház. Heti műsor: Pénteken „Gül-Baba“ (a rózsák atyja) Operette (A. bérlet) Szombaton, Szilveszter estén, dél­után 6 órai kezdettel „Gyermek-kabaré. (Bérletszünet.) politikai napilap előfizetési felhívása. Január hó I-től uj előfizetést nyi­tunk a Szamos-ra, a mely Szatmár, Ugocsa, Mármaros, Szabolcs, Ung és Bereg vármegyék egyetlen napilapja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom