Szamos, 1910. december (42. évfolyam, 268-292. szám)
1910-12-28 / 289. szám
XIII. a>tn'y»m. ________________________________Szatmár, 19:C. in. W 28., szeida.________________________________289 *.^m, PB HTmAI SAPlIilP. Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K. >/i évre 6 K, */« évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre :.. .. 16 „ 8.......... 4.........150 Eg y szám ára 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rákóozi-utcza 9. szám. m Telefonszém: 107. Mindennemű dijak Szatméron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Hirdetések : Készpénzfizetés mellett, a legjutányosabb árban közöltéinek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér. Nyilttér sora 20 fillér. Az életveszélyes kritikus. (—ss.) Mai számunk a szatmári járásbíróság egy Ítéletét közli, a nely egy napi fogházzal és tiz korona pénz- büntetéssel sújt egy „színházi kritikust“, aki a színtársulat egyik érdemes tagja elleni mérgét neveletlen hangú leválben öntötte ki. Magával a kritikus úrral e helyen bővebben foglalkozni tiltja a közönség iránti tiszteletünk: lapunk más helyén olvashatni levelét, amely hü fotográfiát ad róla. Itt inkább a vidéki sajtónak egy régi hibáját tesszük szóvá: azt, hogy nem válogatja meg dilettáns munkatársait, szívesen fogad boldogboldogtalant, aki ingyenes közreműködésre ajánlkozik. Különösen a színházi kritika rovata az, amely az ilyen önkéntes újságírókat izgatja, kapcsolatban természetesen a színházi szabadjegy- gyel. A földszinten, jó helyen, ingyen ülni, fontoskodó ábrázattal, homlokot ráncolni és úgy tekinteni végig a szin pádon és nézőtéren egyaránt, mint Jupiter az Olimpusról: ez tényleg sok embert elszédit. A hatalommal való A hörcsög. Irta: Rákosi Viktor. Debrecenbe érkeztem vasúton. Az állomáson több rendbeli podgyászszal fiákkerre ültem. Az atyafinak jó lovai voltak és sebes vágtatva robogott a Piac-utcán a fogadó felé. Mikor odaérkeztünk, átadtam neki nyolcvan krajcárt, intettem a portásnak, hogy szedjék le podgyászomat és be akartam menni. Abban a pillanatban, mint hogyha az égből pottyant volna le, egy különös kis ember termett előttem. Alacsony és púpos, a bőre sárgászöld, mint az epés természetű embereknek, a szeme kancsal s e mellett, mint a macskáé, zöldes fényben ragyogva, gyűlölettel tekintett rám, hogy szinte összerezzentem. Valóságos Kvazimódó. A koe»is volt az, a ki a bakkról ugrott elém. Rekedt hangon igy szólt, nem is szólt, hanem a méregtől elfulladva hörgött. — Persze, azt hiszi, hogy engem ezzel kifizetett. Rab Jánosnak csak úgy odavetik, visszaélés hajlandósága úgyis benne mindenkiben és nagy önfegyelem kell hozzá, hogy az ember elnyomja magában ezt a hajlandóságot és m nden körülmények közt tárgyilagos maradjon. A színházi kritikus is annyiban hatalom, hogy a nyilvánosság előtt dicsérhet és kifogásolhat, a közönség pedig ahhoz van szokva, hogy többnyire a kritikák szerint igazodik. Azt kellene hinni, hogy az újságok ezt a fontos és felelősségteljes munkakört érett itéletü, higgadt temp^ra- mentumu férfiakra bízzák, ha ezek nem hivatásos hírlapírók is egyúttal. Hát egy városban, ahol színtársulat játszik, ne találkoznék derék és müveit ember, aki a szinházi kritikát elvállalná ? Es a jelen esetben is: Nagykárolyban éppen azt a embert kellek a szinházi rovatra rászabadítani, akirő kétségtelen, hogy nem az intelligenciához tar tozik? Ennek igazán nem lett volna szabad megtörtén ü Nagykárolyban. Nagykárolyban, ahol van megyehaza, pénzügyigazgatóság és a többi és amely most még törvényszéket is akar . . . A sajtó az ilyen eseteket joggal- ^ mint a kutya ak a koncot. Mintha nem is megszolgált bér, hanem alamizsna volna. Elbámulva néztem rá az érthetetlen szavak hallatára. El nem tudtam képzelni, hogy mi baja ? — Mit akar édes barátom? A törvényes béremet akarom. Ketten ültünk a kocsiban, azonk vül van egy nagy kosár, egy nagy koffer és egy kis koffer. Mindezekért kapok még harminc krajcárt. — Tessék. Azért nem kell leharapni az orromat. Mindig szívesen megfizettem, ami dukál. Különösen, ha valakinek ilyen jó lovai vannak, mint magának és ilyen jó kocsis, mint maga. Markába nyomtam a harminc krajcárt, mire a kocsis elfordult tőlem és maga segített a bakkról a pakkomat leszedni. Én ott állam mellette és újra megszólaltam: — Látom a lovai is szépek, polgártárs, a kocsiját is jó karban tartja, azonkívül maga is rendesen tisztán van öltözve, sőt frissen meg is van borotválva. Szóval fájlalhatja: fájlalhatjuk mi is, bár nem Szatmáron, hanem Nagykárolyban termett a szóban forgó életveszélyes kritikus. Ma, mikor a derék magyar hirlapirói kar évtizedekig tartó becsületes munkával úgyszólván kiküzdötte magának a közönség tiszteletét, a lapkiadóknak féltékeny gonddal kellene őrködni, hogy ez a tisztelet csorbát ne szenvedjen. A főrendiház ülése. Budapest, dec. 27. A főrendiház holnap dólelőit tizenegy órakor teljes ülést tart. Az ülés napirendje tiieukét pontból áll. A első az elnöki előterjesztések, a második a mentelmi bizottság jelentései, a harmadik a bírák berendeléséről szóló javaslat, a negyedik és ötödik pout a két monopóiiumjavaslat, a 6., 7. pont két vicinális vasút jivasiata a 8 a munkásbal- esetbiztosiUsroi Olaszországgal kötütr, viszonossági szerződés becikkelyezése, a 9. a fehérfoizfor eltiltásáról szóló javaslat, a 10., 11. pont kóc miniszteri jelenté*, a 12. pont a jegyzőkönyv hitelesítése. Minthogy fölszólalásra nem igen van tiszta, ügyes ember s jó gazda. Tudja mit ? Legyen itt délután háromkor, majd kivisz a nagyerdőre. (Valami különös érdeklődés támadt bennem iránta.) A kocsis maga nem szólt semmit, mintha nem talált volna szavakat a feleletre. Csak megemelte a süvegét és intett, hogy itt lesz. Az arcáról a gonosz kifejezés eltűnt. Már ne a volt olyan zöld, már nem is kancsalitott annyira és a mérges lobogás is eltűnt a szeméből. Fölugrott a bakkra és elhajtatott. Ekkor ciett elő a fogadó tulajdonosa, hallván, hogy afférom van a kocsissal. Hjah a Rab János ? — mondá a vendéglős — annak mindenkivel van baja. Olyan az, mint a farkaskölyök. Egész élete csupa verekedés. De nem úgy szokott verekedni, mint a magyar emberek Soha se üt, nem szúr, hanem harap mint a macska. Veszedelmes egy állat. Csodálom, hogy a rendőrség még nem vonta el tőle az engedélyt. Általános szenzációt keltenek Unger Ármin kirakatai. RŐth Simon nagy Választó kucipóra k: tárát Bjáailjuk s t. VtVdl(öz5nsígn<k, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. ^Bfl tözvetlen a „Pannónia" szálloda mellett. — ^ataár és íídáke legnagyobb azip5raiúra. az ®sz* ®s ^li idényre megrendelt valódi finom schevraux és box bőrből készült legifjabb divatu fekete és barna színű úri-, női- és gyermek-czipők
