Szamos, 1910. december (42. évfolyam, 268-292. szám)
1910-12-25 / 288. szám
l-'lö. d*c 25.) 288. i*im. S S A M O t 9-ik cvl »t Csendkép. Gubás, nehéz hagymaszagu oláh atyafi állít be a községházára. Hangos „dö zoó hunéval“ köszönti a kövér segédjegyzőt, aztán hogy látja, hogy az mit sem válaszol megáll az ajtóba forgatja a piszoktól, zsírtól szinte kétszer olyan súlyosra hízott, amúgy is nehéz báránybör süvegét és nagy tisztelettel néz fel, hol a segódjegyzó urnák talán a reumától, talán a túlságosan nyugodalmas a disznótorokban bővelkedő élettől megdagadt arcára, hol a poros és megfakult aktákkal tele polcokra. Talán ha mind neki adnák azt a sok papirt akkor sem merne leülni és olyan furcsa gyámoltalan képpel vár, mintha csak egy szóra várna, hogy elfusson innen és meg se álljon hazáig. De ez a szó késik, a segédjegyző ur egy szegény légynek a halálvergődését nézi, amely késő novemberig kibírta huzni az iroda dohos levegőjét, — és igazán nem gondol semmivel, legkevósbbé a háta mögött álló szegény oláhhal. Olyan jól esik neki az a semmittevés, ez az abszolút nyugalom, szinte fájlalná megszakítani egy rongyos rédiáért. Az oláh türelmesen vár, a jegyző még nagyobb türelemmel hagyja hogy várjon, csak az egerek rágják türelmetlen gyorsasággal a kataszteri iv mintákat. Mintha az egész közigazgatásunk mizerialis lassúságát fejezné ki a kép. Végre is úgy látszik az oláhot hagyta el először a türelme, talán már megszokta a félelmetesnek tetsző szobát, talán tényleg nagyom nyomta a lelkét valami, mert nagyot és keserveset sóhajtott, olyan keserveset, amilyet csak egy bajba került szegény oláh sóhajthat, akinek a gubáján és a süvegén kívül csak a korcsmái adósága van és legfeljebb egy felesége, aki ha már nagyon rosszul meg a dolga néha napján eldöngethet. Igen, igen a felesége, lám ő neki még ebben sincsen szerencséje. És ahogy szegény feje rá gondolt nem tudta visszafojtani a sóhajtását; Isten őriz nem akarta ő zavarni a domnule notárt, hogy is merne ilyet tenni egy olyan szegény oláh, akit a pap is csak ajándékba esketett meg. De hát nem tehetett róla, ahogy ott állott a fülledt levegőjű kis szobában a sok néma papiros között, a nagy csendességben, visszafojtott lólekzettel, elemi erővel támadták meg az agyát, azt az amúgy is szűk határok közé szabott agyat, — amivel egy ilyen földhöz tapadt bocs- koros napszámos rendelkezik, — a keserű gondolatok. A Marica — igy hívták az asz szonyt — még alig két esztendeje, hogy megesküdött vele, sok cifra gyertyák között, a domnyule pópa mintha beszélt íb volna hozzájuk senki által nem értett idegen nyelven, ő ugyan nem hallott, nem látott a nagy bolgogságtól semmit. Csak mintha az ő Maricája lett volna lefestve a falon ölébe az Ur fiával, mintha a kis angyalok, akikkel valami sablonos mázoló boldogította a kis templom hívőit, mind, mind olyan fekete szemű rózsás képű gyerekek lettek volna, mint a Marica. Mert a Marica bizony szép lány volt, talán szebb is, mint azok a festett angyalkák . . . Nem, az még sem pogányság ilyet gondolni: elviszi a dráku a szegény oláh testét és lelkét is ha ilyet gondol. De azért szép volt. Kérem bár ne lett volna. Mire is jó egy ilyen ügy efogy ott nagy darab embernek egy ilyen kis cukor baba, hisz ehez ha hozzányúl összetörik, ha rászól elsírja magát. Pedig milyen szép fényes lesz a szeme a könytől, bizony Isten olyan mintha egészen elégne a belső tüztől. Most is ilyen kisirt szemmel hagyta otthon, pedig nem is verte meg, csak éppen rászólott, hogy az Isten áldja meg, de ő többet nem él vele, neki többet ne is süssön édes málékenyeret. Pedig a szivéből szakadt ki a szó, de nem tehetett egyebet, hiszen már nem volt maradása a faluban a sok pletykától, hogy igy a Marica, meg a Yaszilika a sovány Gri- gor fia, meg amúgy — már mint ahogy ezt a ráncos képű altu nénék beszélték a házak előtt a padkákon. De meg a Vaszi- lika is dicsekedett a korcsmába vele, hát biztosan van benne valami. Meg aztán a multkorában is látott egy selyem kendőt a ládába, neki pedig soha sem volt honnan olyan drága portékát venni. Ahogy ez eszébe jutott megkemé- nyitette a szivét és feltette magában, hogy ha idefordul a jegyző ur, megmondja neki mivégböl jött. Megkéri szépen, hogy ha összeadta őket a Maricával, hát most már válasza is el őket. A domnule pópához nem mert evvel menni, az leszidta, hogy hogy merészel ilyet gondolni is, de a se- gédjegyző urnák olyan jó képe van megteszi. Meg aztán nem is kívánja ő azt ingyen. De az a szegény légy csak nem akarta kilehelni a páráját és a hogy ott vergődött a jegyző urnák szomorú gondolatai támadtak az elmúlásról. Költői haj- I lamu ember volt és valahogy olyan nagyon I összhangba valónak látta a késő őszi napot, a vergődő legyet és a háta mögött sóhajtozó oláhot, szinte véteknek tartotta volna megzavarni a nagy csendet. Csak ült és nézte hol a legyet, hol az ablakon keresztül erőlködő napsugarat és a hogy nézte a nagy nyugalom úrrá lett a lelke felett. Az oláh úgy látta, hogy elaludt, ő azonban úgy érezte, Jhogy ö van csak ébren és egy képet néz, egy hires festőnek a képét, a melyen ő van lefestve, a meg- szólamlásig hűen »amint nézi a légy vergődését, a légynek mintha a szárnya rezgése is le volna festve és az oláh is ott van, a nagy lompos gubájával, süvegével és mindezeknél nagyobb keserűségével. Az oláh csak várta, hogy megszólítják és a gondolatok kergetőztek az agyában. Valahogy mintha körbe mentek volna a gondolatai, a Mariczától és vissza. És a hogy újból és újból feltámadt előtte a kép, a könnyes szemű madonna arcczal és már erősen bánta, hogy idejött. Hiszen talán nem is igaz amit beszélnek és a selyem kendőt lehet hogy az összekupor- gatott pénzéből vette. Ebbe a gondolatba amelyik olyan jól esett az ő elgyötröt lelkének valódi oláh makacssággal belekapaszkodott és most már ment volna kifelé, de restelte magát a jegyző ur előtt, hátha épen most fordul hátra. De másfelől hívta haza a Marica könyben ázó szeme, amelyik olyan mintha bizony Isten elégne a belső tüztől: és ennek nem birt ellentállni. Sunyin, alig halható csoszogással sompoly- gott ki az irodából, ügyelve, hogy az ajtó zárja valahogy megne csikorduljon. A segédjegyző ur* egy jó óra múlva ébredi fel, kereste az előbbi képet, a lelkében még benne volt az előbbi hangulat; de a kép nem volt sehol. A háta mögül hiányzott az oláh a nap is lement és előtte egy adóiven, holmi szivarhamu és egyéb lim-lom között egy döglött légy feküdt. A nyugalom most is meg volt de nem az előbbi jól eső nyugalom; ezt inkább borzalmasnak találta. Ránézett hát az órájára, látta, hogy (lejárt a hivatalos idő, nagyot nyújtózkodott és azon szent meggyőződésben, hogy az előbbi képet valószínűleg csak álmodta elment a rendes alsós partira a tanítóhoz. Gutman Lajos. ir íÍQiHfiflí cs‘ k‘r’ uclvar* szállító 1 aOLAJty VIRÁG-KERESKEDÉSE Budapest, Vili., Rákóczi-ut 8. Képes árjegyzéket kívánatra díjtalanul küld. BRÜSSEL: 1910 : GRAND PRIX. Dralle-féle a világító toronyban. Alkoholmentes virágcseppek. Egy atom elégséges. Gyöngyvirág, ibolya, rózsa, orgona, vistaria, (japán Glycine) Csalódásig természetes Mintája az összes alkoholmentes italoknak. Ár: Ibolya 5.—, Wistaria 4.50. — Á többi Älat 4.— Gasrg 0 alle, Hamburg Fabrik für Österreich- Ungarn Bodenbach a E. Védjegy: „Horgony A Liniment. Capsici comp, a Horgony-Pain-Expeller pótléka egy régjónak bizonyult háziszer, mely már sok év óta legjobb bedörzsölésnek bizonyult köszvénynél, osúznál és meghűléseknél. ....■■■■■■■* .... Fi gyelmeztetés. Silány hamisítványok miatt bevásárláskor óvatosak legyünk és csak olyan eredeti üveget fogadjunk el, mely a „Horgony“ védjegygyei és a Richter cégjegyzéssel ellátott dobozba van csomagolva. Ara üvegekben K—.80, K 1.40 és K 2.— és úgyszólván minden gyógyszertárban kapható. — Főraktár: Török József gyógyszerésznél, Budapest. Dl Richter gyógyszertára az „Arany oroszlánhoz“, Prágában, Elisabethstrasse 5 neu.
