Szamos, 1910. november (42. évfolyam, 243-267. szám)
1910-11-23 / 261. szám
aliÍi svíiiyam, ____________ ____Szatiar, 1910. boy. M 23„ sze da._____________________261. s^m, in DccttttaXiiaa roumu ÉA&níMJt. IfrííflMÉálff fef* £ftp.»Ife az ®s idényre megrendelt valódi finom selievraux és box bőrből készült legújabb divatu fekete és barna szinii úri-, női- és gyernas’x csip) c Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjntányosabb árban telnek. — Az apróhirdetések között minden ró 4 fíűá» Nyilttér sora 20 Wtér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-uícza 9. szám. GO Tslefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K, V» évre 6 K, */« évre 3 K, i hóra t K fidékre:.. 16.,,. , 8............ 4„ „ „ 150 Eg y széni ára 4 fillér. jogát adja meg nekünk. A bírói esküről azt mondja, hogy az törvényesen rendezve nincs. Utal arra, hogy a szabadkőműves bírák olyan fogadalmat tesznek, amely a hivatalos esküvel ellentétben áll. A szabadkőművesség ma titkos társulat, amely nagyobb részben kozmop# itikus, amelynek biró nem lehet tagja. Plósz Sándor előadó Váradinak meg. jegyzi, hogy az értékhatár felemelése nem befolyásolja a Kúria hatásköré'. Az egyes bírói rendszer felé kell hajlani, hogy ne kelljen mlsok bírót kinevezni. Az árvák- ró. való gondoskodás közigazgatási kérdés. A birói felelősséget illetőleg Polouyiuak megjegyzi, hogy a birói szervezetről a törvény megállapítja, hogy a biró mely társulatoknak iehet tagja (Helyeslés,) A címet a Ház elfogadja. Haller István az eiső szakaszhoz és az értékhatár felemelése ellen szól. Ebben az értelemben javaslatot nyújt be. Simonyi-Semadam Sándor is az érték határ felemelése ellen foglal állást Hosszú, határozottan obstrukoiós beszédet mond s vágül hozzájárul Haller indítványához. Elnök az ülést öt percre felfüggeszti. a polgári perrendtartás részletes tárgyalása. Várady Zsigmond a címnél szólal föl és Pop Csicsó beszédével polemizál. Nem a Ház sérti Deák és Eötvös szellemét, de Pop-Csiosó. Deák álláspontját egyáltalában nem értette meg a román nemzetiségi képviselő. Elnök: A címnél a Ház gyakorla'a szerint lehet, reflektálni az általános vita ban elhangzott egyes beszédekre, de nem szabad újabb általános vitát kezdeni. Várad / Zsigmond: Kéri, hogy beszédét befejezhesse (Halljuk !) Határozot'au ellenzi az ügyvédség szabad gyakorlatának korlátozását, a numerus classust. Majd az értékhatározatok megállapítására tér át és azt magyarázz», hogy az értékhatár fölemelés’ következtében az alsó bíróságok munkáj a annyira szaporodik, hogy a csőd fenyegeti őket. Ajánlja az árvaügyeknek a közigazgatás hatásköréből a járásbíróságokhoz átutalását. Elnök : Innét figyelmezteti, hogy ne kezdjen uj általános vit.t. Várady Zsigmond : A szabályokat illetőleg félre voltam vezetve s ezért befejezem beszédemet, Polónyi Géza konstatálja, hogy az igazságügy miniszter--is az előadó Horvátországot illetőleg ellentétben vannak, mert mig az igazságügyminiszter elismeri, hogy van beleszólásunk a törvénykezésbe, addig az előadó csak a törvények kihirdetésének A képviselőijáz ülése. Megkezdték a részletes vitát. Bpe*;, nov. 22. A képviselőhöz ma megkezdte a polgári perrendtartás részletes vitáját. Bár minden valószínűség szerint már mi sor kerül a veszedelmet rejtő 29.. 30., 81. és 32 § ra, a képviselők érdeklődése nem volt valami nagy, a karzatok pedig egészen üresek maradtak Csak az agrár-kouzerva- tivek vonultak fel nagyobb számtan s úgy az ülés előtt, mint annak folyama alatt ismételten voltak különböző tanácskozások, amelyek mind a készülő kompromissíumra vonatkoztak. Barzeviczy Albert elnök uegyedtizen- egy órakor megnyitja az ülést. Elnök bemutatja a nagyváradi kereskedelmi és iparkamara elnökének kérvényét a polgári perrendtartás 31. § a tárgyában. Bejelenti, hogy az állami számvevőszék megüresedett elnöki állására a képviselőház jövő keddi, e hó 29-iki ülésén fog megtörténni a jelölés. Hegedűs Lóránt előadó beterjeszti a pénzügyi bizottság jelentését az indamni- tási javas'atról. Napirend szerint következik A I/^^AArnmii kézimunka vásár megkezdő- f| M fi l D kézimunka karácsonyi dött mélyen leszámított árak ~~ üzletében. megremegett. Gyöngének érezte magát az istenekkel állni szemtől-szembe. Egyre világosabb lett. Csak most látta Andron, hogy hajnalodik. Csodálkozott, hogy az istenek nem jöttek. Rémes volt a csúcs, amint a szürkeségben a bozótok alakot öltöttek. De Andron már nem félt. Nappal bejárta az ormot, kereste az istenek nyomait. Éjjelre ismét félve húzódott meg. így ólt n pról-napra. Már egy hetet töltött fenn, de az isteneknek nem akadt nyomára. A falubeliek csodálkoztak, hogy Andron nincs a faluban. Ha imádkoztak a lejtőn, látták a fennjárót, valamelyik istennek hitték. Csak később ismerték meg, hogy Andron. A hii* általános feltűnést keltett a nép közt. Andronhoz felmenni senki sem mert. Az istenek kiválasztottjának hit ók. Andron a faluban történtekről mit sem tudóit. Hitét kezdte veszteni az istenekben, hogy hiába keresi őket, nem találja . . . talán nincsenek is. hatalmas, őt, a hitvány rongyot, ha itt találja, szétmorz3olná. Ha a buján növő fákat vagy bokrokat megrezegtette a szellő, verejték ült arcára a félelemtől. Már bánta hogy feljött. Szeretett volna visszaindulni, de mozdulni sem mert. Szerette volna, ha jönne Apolló, az nem vetheti meg, az nem lehet kegyetlen ő adja a barátságos napot, a fényt. Azután ettől is félt. Csak ne jönne Apolló, gondolta, mert a fény, ami körülveszi a nap és fónyistent, az ő szemeit elhomályosítaná, nem volna ereje rá vetni tekintetét, lesütné zavarral, mint valami rossz lelkű gonosztevőt. Soká tűnődött, reszketve várta az isteneket, hogy lábaikhoz vesse magát. A tova tűnő percek órákká nőttek előtte. De az istenek nem jöttek. Százszor megbánta tettét. Egyszer a bokrok közt valami szürkés világosság szűrődött át. Az Andron szive Andron. Irta Medák Ilona. (Folyt, és vége.) Egy tavaszi nap ismét kiment a néppel a lejtőre. Buzgóbban imádkozott, mint rendesen. Mikor már mindenki lement a lejtőről, megindult a csúcs felé. Szokatlan élénkséggel hatolt a járatlan utakon előre. A lábai már alig bírták, csak a remény hajszolta. Reszketett a félelemtől és fáradságtól, mikor szétnézett a sötétedő lejtőn. Majd teljes sötétségben vánszorgott az istenek felé, beszélni velük . . . kegyelmet kérni. Az éj sötét leple takarta az orrrot, mikor felért. Behúzódott a bozótba, hogy elrejtse reszkető testét. Várt, hogy erre jönnek az istenek . . . Várta Zeust, az istenkirályt, a főistent. Egy sza vába kerül és őt, a nyomorultat boldoggá teszi. Azután megirtózott óhajától. Csak Zeus ne jönne, mert szigorú kérlelhetetlen,
