Szamos, 1910. november (42. évfolyam, 243-267. szám)
1910-11-12 / 252. szám
0 252. szara. Szatmáf, 1910. My. h<i 12., szombat. Előfizetés dij : lörtyben: 1 évre 12 K. l/i évr» 6 K, */« évre 3 K, 1 hóra 1 K VWékr*: „ „ 16 ff „ „ 4 ...........150 Ey y mmim ára 4 filWtr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-uícza 9 szánt, m Talsfonszim: 107. Mindennemű dijak Seat mérőn, a isp kiactóhi raUMfban fireteníWÍS Hirdetések: K é*?.}win»fí*e!és mt-IM!, * lejjntéBfosaWj érh*n k»«*4 leinek. — ffr apróhirdrl^s^k luSsOrt *r. i !«!•«> t*é 4 fiUAr. fe-yiRí«? sor« 19 feliér. Magyar gyógymódok. Igazin megnyugtató, hogy a 12-ik órában mindig megjelenik minden országos bajnak a széruma valamilyen szabaditó a hogy közismert kifejezéssel éljünk, honmentő eszme alakjában. Pedig országos bajok hiányáról ugyancsak nem panasz kodhatnnk. Ennek az országnak testén annyi betegség rágódik, hogy kétségbe kellene esnünk, nem tudnók, hogy ama bizonyos tizenkettedik órában feltétlenül előáll a diadalmas feltaláló és felkínálja honmentő szérumát. Ingyen és hazaszeretetből. Titkos laboratóriumokban a legna gyobb csendben folyik a munka. Süstörög- nek, forrnak a boszorkányos vegyszerek, kavarognak, száilanak csodálatos füstök és a tizenkettedik órában csalhatatlan pontossággal előáll a honmentő keverék, mely egy országos nyavalyának bielos csoda szere. Reklámozói is akadnak rögtön. Nyögünk a drágaság alatt? Igaz. Az aviatikának legkitűnőbb magasságmérői is tehetetlenül állanak már azokkal a magasra emelt árakkal szembeD, amelyek itt minden akadály nélkül a fejünk fölé nőttek. De csak a tizenkettedik órát keli megvárnunk s akkor a laboratórium vegyésze, aki közönségesen a drágasági ankét elnöke, vagy alelnöke, bizonyosan előáll és szépen megmagyarázza, hogy mik az okai a drága betegségnek és ajánlani fog egy szert, egy csalhatatlan szert, melyhez hasonlót mintha már hallottunk volna, egy egyszerű és semmibe sem kerülő orvosságot, hogy ne vásároljunk drága dolgokat. Amilyen például a legújabb fónyüzési cikk, a tej. Sőt, ha egy kicsit világtörténelmi jártasságú lesz az illető és ismeri egy francia királynő mondását a kenyérről és kalácsról, talán igy fogja variálni : A tej drága, hát igyanak kávét! Fáj a fejünk a kis fizetés miatt? Igaz. Soha olyan mozgolódás nem nyugtalanította az országot, mint a mai minden rendű és rangú fizetésrendezési törtetés. De osak a tizenkettedik óráig elszomorító ez a mozgalom. Elszomorítónak nem azért mondjuk, mintha nem éreznénk vele, hanem, mert még egyáltalán szükség van ilyen mozgalomra, A tizenkettedik órában azonban megint osak előáll az országos bajok titkos laboratóriumának vegyésze, aki közönségesen a fizetési ankét elnöke, vagy alelnöke és szívhez szólóan meg fogja magyarázni, hogy mik a fieetésrendezet- lenség diluviális okai és akadémiai értekezésének a végén ajánl a szegény kérelmezőnek majd egy szert, egy egyszerű, semmibe sem kerülő orvosságot, amelyhez hasonlót mintha olvastunk volna is már valahol, hogy csak maradjanak türelemmel és ha a fizetésükre nem is, de hazafias lelkűkre hasson emelőleg az a tudat, hogy a leggyönyörűbb kulturmunkát végzik. így megy ez minden bajban, a társadalom minden szenvedé.ében. Gyógymód, szérum, mentőorvosok csak kerülnek, de a gyógyulás nem akar bekövetkezni. Szatmáron most rohamosan felszökött mindennek az árt, Tej, hús méregdrága. — Vajjou a városházán gondolnak e a fenyegető bajra és akarnak-e, vagy tudnak e tenni valamit a lakosságért ? Avagy ez a gyógymód is csak szóbeszéd, olyan lesz, amelyben nincsen köszönet ? ! Legolcsóbban vásárolhatunk üveg, porcellán lámpaárut, ajándéktárgyakat Scwartz Andornál, a vasúti bazárban, Attila-utca 2/b. (Molnár-ház.) Közigazgatási bizottsági ülés. Szatmárvármegye közigazgatási bizottsága f. hó 11-én d. e, 10 órakor ülést tartott Csaba Adorján elnöklete alatt. Az alispáni jelentés szerint a tasuád- érendréd-rés «egei törvényhatósági közút építési munkálatai befejeztettek, a felülvizsgálatot és a helyszíni bejárást a miniszter folyó hó 10 éra rendelte el. Külföldi útlevele« kért az elmúlt hónapban 186, nyert 120, visszatért 10 egyén. A kereskedő emügyi miniszter leiratát, melyben értesíti a közigazgatási bizottságot, hogy a nagykárolyi vasúti állomás újjáépítési munkálatait költségelőirányzat hiányában osak 1912-ben eszközölheti, valamint a törvényhatósági utak kiépítéséhez szükséges kőanyag elszállításának elrendelésére vonatkozó leiratot is tudomásul vették. 1316 tanköteles iskolakerülő. Bodnár György kir. tanfelügyelő jelenti, hogy az államsegélyéé, de nem magyar tannyelvű iskolákban a könyvek és a tanterv használatára szóló utasítást kiadta különösen nyomatékosan hangsúlyozván, hogy az attól való eltérés fegyelmi vétségnek fog tekintetni. Gondoskodni fog ezen iskolákban a magyar nyelv tanításáról és a szigorú ellenőrzésről. Sajnálattal emlékezik meg arról, hogy még mindig vannak isko ák, ahol a tanítás azonnali megszüntetése iránt azért nem intézkedhetik, mert a szegénység állja útját az uj építkezéseknek. Tizenöt községben egyáltalán nincs oktatás, mert az iskolákat sem az egyház, sem a község nem képes fenntartani. Az állami iskolákat 7560 fiú és 7431 leány, összesen 14991 tanköteles látogatja, mig túlzsúfoltság, szegénység és a közig, hatóság erélytelensége miatt 1316 tanköteles iskoíakerülő. Gyökeresen állami iskolát állított fel, Szamosborhidon 3900 kor. államsegélyt eszközölt bi, Kő- várho9szufaluban állami óvoda szervezésére kapott engedélyt, Nagybányán két óvodát !étesitett, Szamoskóródra állami isfeo'a felállítása engedélyeztetett. Jelenti végül, hogy analfabéták részére tanfolyaIdegviíág. Irta: Kóbor Tamás. (Folytatás és vége.) Tehát a jelenlegi tünetek: elviselhetetlen vándorló fájdalmak, miknek lő- fészke a hátgerinc közepetája Ingerlékenységgel váltakozó búskomorság, az emlékezőtehetség teljes hiányossága, aztán mintha hideg sapka nyomná a fejem búbját. A hátamon, a karjaimon mintha hangyák másznának, a lábszáraimban pedig amolyan permetező érzésein van, mintha a vérem számtalan cérnaszálon csurogna a lábamba. Amellett, ha ülök, azt hiszem, mintha a lábszáram csontja üres volna s eltörne a testem súlya alatt. Éjszaka pedig, alig hogy behunyom a szememet, egerek futkosnak a paplanomon. Minden összevág, magam is igy olvastam nem egy orvosi könyvben. Még az orvosnak sem voltak ezek a tü- ■etek ismeretlenek. — Kimerültség, tisztára csak kimerültség, — mondja, a füzetet vidáman összecsapva, Calmus dr. hát csak föl a fejjel, hat hét múlva olyan egészséges lesz, hogy az ellenfél ügyvédje sirni fog. És nem csinálunk seiMiit. Egy kis villamozás, attól elszaladnak az egerek, egy kis langyos fürdő, enyhe masszázszsal, ettől megszűnik a sapkanyomás és a hangyamás «ás, meg a vérbizsergés a lábszárakban, aztán néhány vidám társ a szebbik nemből, ettől visszatér a memóriája. Erre a fordulatra a doktor ur fölugrik, mert én hátraestem. Igazán nevetséges. A vidám társnők emlegetésére itt állt előttem. Abb n a kivágott fekete bársonyruhában, a gyémántdiadémmal a hajában, amikor villogó szemmel egyet kacsint, a legyezővel rám üt és azt mondta: — Előbb kellett volna ismernie engem, kedves barátom, most már későn nevez gonosznak, lelketlennek. Hát igen, megcsaltam magát is és megcsalom két hónap múlva azt is, akivel magát most csaltam meg. Aztán ráemelem a kezemet s rásujtok a fehér vállra, aztán a térdén állva látom, amint rémülten rám néz és a kezét könyörögve összeteszi: — Ne'jjüss! Aztán az ölembe ül és vadul csókol. — Megütöttél! Pedig úgy szeretlek, mint asszony férfit nem szeretett soha. S te elhitted nekem, hogy megtudnálak csalni ? Én ? Téged ? Akit jobban imádok az istenemnél. Hát tehetek róla, hogy utánam járnak? Hiába járnak utánam. S akit annyira szeretek, az elhitte rólam, hogy . . . ő . . . Keservesen zokog. S én a térdemen állva fogom át derekát és keservesen sírva kérek tőle bocsánatot.- - Egy kis szédülés, egy kicsi kis szédülés, — mosolyog a doktor — ez a vérszegénységtől ered. Sokat fogunk enni. És szeretjük a tejecskét ? Bizony, sok fejecskét fogunk inni. Most már rémülten nézhettem erre az emberre, aki tejecskével akarja ezt az asz- szonyt kiölni belőlem, aki most azért költözött belém, karvalykarmaival a szivem rostjaiba kapaszkodva, mivel nem engedte végigálmodnom az egész víziót. Most tudom, hogy hetekig ismét rabja leszek, mert térden állva bocsánatot kértem tőle. S most ettől az asszonytól szakadtam el, ezt vesztettem el örökre, nem azt a másikat, aki leejtve utolsó álarcát, rám szólt: — Kifacsartalak mit akarsz még? Eredj meghalni, ha nem tudsz nélkülem élni. Aki engem magáénak akar, az legyen férfi, hogy én jajgassak a karjai között, ne pedig nyávogjon, ha az ölébe ülök.
