Szamos, 1910. november (42. évfolyam, 243-267. szám)
1910-11-08 / 248. szám
2-ik oldal. SZAMOS (1910. nov. 8.) 248. szára HÍRROVAT. 1 dal- és zsneegyesfllet Erkel* ünnepélye. Fényes és úgy külsőségeiben, mint belső tartalmában előkelő volt az az ünnepség, amelyet Csaba Adorján főispán és dr. Vajay Károly kir. tan., polgármester védnöksége alatt a szatmárnémetii dal- és zeneegyesület rendezett vasárnap este a színházban Erkel Ferenc születésének szá zadik évfordulója alkalmából. Az ünnepély két felette kiváló pro- grammpontjáról városunk egy előkelő zenekedvelője irta meg a referádát a következőkben : A filharmonikus zenének, az orchesz- ter muzsikának egy olyan megnyilvánulásában volt részünk a vasárnapi színházi estén, amely a magyar zene megalapítójának s Magyarország zenetörténelmének legkimagaslóbb alakja, Erkel Ferenc emlékének volt szentelve s ez este oly kellemes meglepetést keltett fel bennünk, mert hiszen fogalmunk sem volt arról, hogy mi városunknak zenei fejlödöttsógé ben ennyire vagyunk. Csodálkozást keltett nálunk o zene estélynek rendezése, csodálkozást keltett nálunk: honnan vette a rendezőség azt a sok jó és kitűnő muzsikust, akik a karmesteri páloa vezénylő intésére a zenei disciplinának oly erős átbatottságával, zenei egyéniségüknek kellő alárendelésék vei, a zenei tudás teljes átórzósével s a lelkesedésnek a karmester temperamentumos és kitűnő vezetése által felélesztett érzésében nemcsak azt adták, amit legjobb tudásuk és akaratuk szerint akarta adni, hanem az orchestralis zene absolut igényeinek magas fokában adtak arról tanúságot, hogy a zene, a kedélyvilágban úgy tudja áthatni az emberi leiket, amely az élet nemességeinek magasabb szférájába vezeti, még a zenében analfabétát is. A szépen sikerült hangversenynek első számát Erkel Ferencnek örökbecsű s minden magyar ember szivében oly érzékeny húrokat megpendítő Hunyady László operájának nyitánya képezte. Állott pedig a teljes számú zenekar jórészben a magunk műkedvelő muzsikusaiból, talán a színházi zenekarnak egy pár jó hegedűse és a műkedvelő körökben nem szokásos fúvó és tézhangszerek kezelőiből. Amikor a fiatal karmester karcsú alakja a pódiumon megjelent és zeneiskolánk musikális igazgatója a karmesteri pálcát kezébe vette, megnyerte közönségét azonnal karmesteri allűrjének diszkrét és szolid, minden humbugtól mentes egyszerű ségével. A zenei tudásnak, zenekari vezetésnek egy olyan képviselőjét látjuk benne, akire zeneiskolánkat és gyermekeinknek zenében vaió kioktatását bátran bízhatjuk reá. Mert aki a zenekari vezetésnek, a dirigens minuciózus eljárásának annyi jelét adta, mint ő a karmesteri székben, aki a zenekari vezetés oly nehéz és sokféle nüanszait egy műkedvelői zenekarnál annyira érvényre tudta emelni, arról meg kell lennünk győződve, hogy nem lehet egyedül csak zenészeti tanító, hanem a zene gyakorlati bírásán kívül a zene elméletének, a zenei tudásnak, a zene gyakorlati alkalmazásának oly konzervatorius tanulmányában kellett részesülni, mely csak nagy mesterektől, nagy zenészektől és művészektől tulajdonítható el. A Hunyady László operának nyitányában élvezettel hallgattuk a kitünőleg alkalmazott celló érvényesülését, az első hegedűsöknek szép, tiszta, határozott vo- násu játékát, a fuvola nehéz szólamát oly kitünőleg játszó — azt hisszük — pro fesszionátus muzsikusnak kimagasló játékát, mely különösen az egész Orchester által nyomott variaeionalis phioriturában érvényesült legkiválóbban, végre az oboának nehány ütemből álló, szivünk legbelsőbb húrjait érintő sólóját ki kell emelnünk. Hogy a dinamikus hatásokat követelő 8 — legkivált a kivégzés éjjelének zivatara — ennyire is érvényesült a rézhangszerek majdnem teljes hiánya mel ett is, csakis a karmesternek kiváló tudása, gyakorlata és buzgóságának köszönhető. Nnnc veniolll Következett a mai hangverseny piece de resistance-a. Ben diner adta elő zenekari kísérettel. Weber örökbecsű f-moll zongoraversenyét. A három részből álló filharmonikus zenemű élénk tetszést keltett Szatmár zeneértő világának köreiben s valóban mi, akik az orchestralis zenéhez oly kevéssévagyunk szokva, oly ritkán van alkalmunk azt, különösen a hangversenyteremben hallani, mi, akik alig emlékszünk, hogy zongora- szólamot kisérő és klasszikus igényeket is kielégitő orchestralis zenét alkalmunk lett volna Szatmáron hallani, meglepetve, örömmel láttuk, hogy az ilynemű zene érvényesülésére itt nálunk minden tényező megvan. S nem kétkedem benne, hogy Bendiner Szatmáron egyáltalában ki nem elégíthető ambíciója és Szatmáron — saj nos — nem is honorálható igénye nem fogja őt azon áldozathozatalban megakadályozni, hogy kitűnő zenetársával, Hermann Lászlóval a concert idény során meghalljuk tőle és ambiciózus zenekarától a Men- delssohn-féie conoertet is, a vasárnapihoz hasonló instrumentációban. Áttérve Bendinernek zenei valóságára, ismétlésekbe kellene bocsátkoznunk, ha ö neki zenei tudásáról, művészetéről, előadói képességeiről az országos és külföldi kritikák után ismétlésekbe akarnánk bocsátkozni. De amint Bendiner a kezét ráteszi a klaviatúrára, az a bizonyos lágy „Anschlag“, amelyet megtanulni, elsajátítani nem lehet, mert az egyedül csakis a jó Isten adománya és ajándéka, amint ő a klaviatúrát kezeli, az a bizonyos nyomás a billentyűkön, amely mindig azt veszi ki a zongorából, amit a művész akar, az a művészi nyugalom, amely egész játékát jellemzi s amely a művészet által diktált nüancirozását az előadott műnek oly mértékben tartja a művész hatalmában, hogy a 'egdinamikusabbjhatásokat koncentráló erős fortissimimokból a művész legfinomabb érzelmeit kifejező művészi pia- nissimokba minden zökkenés nélkül, úgyszólván a vízesésnél lezuhogó víztömeg nehány ölnyire simán elterülő módja szerint látjuk a művészi utóiórhetetetlenséget érvényesíteni. Nem beszélünk a művésznek legkitűnőbb és legszigorúbb kritikája, lapjainkban is oly sokszor hangoztatott kiváló technikai készültségéről, de amint a szivünkbe markolnak a téma érvényesítésére, nem a pedál, hanem a kéz, az ujj hatalma által oly sokáig utánhangzó hangjai a kalapácsnak, amint felvidítják szivünket a drága gyöngysorhoz hasonló „Läufer“-ei, amint balkeze alatt, mint egy újkori Drei- sohock, dinamikusan hozza ki a kontra- punkt megnyugtató alapjait és a harmónia feltétlen művésziesen megoldó akkordjait, örömmel gondolunk arra, hogy van Szatmáron — bár aggódva az ó hosszas ittléteiének képzelhetetlenségén — van Szatmáron egy olyan művészünk, aki zenéjének kantilénájával, művészetének nagyságával, azzal a művészi nyugalommal beosztott számításán, mely művészi előadásában sohasem hagyja el s mely egész előadása alatt a legnagyobb számítással idézi elő azt, hogy soha el nem téveszti a fokozatos hatásokat érvényesíteni zenei tudásában s ahol művészi értékének, kiváló technikájának, gyönyörű előadási képességeinek jogos igényeivel szemben neki oly keveset adhatunk, mégis erős zenei egyéniségének oly kiváló hatásait fogja fiatal zenekedvelőinknek itthagyni, mely egy generáción keresztül fogja éreztetni hatását városunkra. Ab ünnepély többi réseéről a mi referádánk a következő: Ab ünnepély műsorán ezután Erkel Ferencz „Hunyadi László“ o. operájának esküjelenete következett. A színtársulat elismerésreméltó buzgalmat fejtett ki ae operarészlet sikere érdekében. Különösen jó volt a kórus, a magánszereplők közül pedig Dénes EUa (Szilágyi Erzsébet), Burányi Ferencz (V. László) és H. Bállá Mariska (Gara Mária) tűntek ki. Az egyesült dalárdák Veres Lajos karmester rutinos és körültekintő vezetése alatt hatásosan énekelték Erkel Ferencz „Takarodó“ját. Az ünnepélyt a „Hymnus“ előadása zárta be. A 250 énekesből álló karban a ref. tanitóuőképző növendékei, a ref. főgimnázium ifjúsága, az egyesült dalárdák vettek részt. Az ónekesesek nagy száma magában is impozáns látványt nyújtott, akik Erkel Ferencinek ez alkalomra készült szobra körül festői csoportban 7oltak felállítva. A közönség állva hallgatta a Hymnust és a legkellemesebb benyomásokkal eltelve hagyta el a szinházat. OGQ Kótai Mariska temetése. Az élete virágában elhunyt fiatal asszony Kótai Mariska hült tetemét ma délelőtt 10 órakor helyezik a szatmári ref. temetőben örök nyugalomra. Gyakorló tanárjelöltek. A valláséi közoktatásügyi miniszter Pfisztar József és Vereby Antal szakvizsgálatot tett tanárjelölteket a szatmári kir. kath. főgimnáziumhoz gyakorló tanárjelöltekké nevezte ki. Függetlenségi gyűlés. A szatmári függetlenségi párt vasárnap délelőtt 11 órakor népes gyűlést tartott saját helyi ségeiben. A nagy számban megjelenteket Dr. Kelemen Samu orsz. képviselő üdvözölte. Mindenekelőtt meleg szavakkal emlékezett meg a pártnak elhunyt elnökéről, Csomay Imréről, akit szinte belső családi kötelék fűzött a függetlenségi párthoz. Jelezte, hogy a függetlenségi párt testületileg vonult ki a temetésre gyászfátyollal bevont zászló alatt, koszorút helyezett, az elhunyt elnök emlékezetét a párt jegyzőkönyvben örökítse meg és ennek egyik példányát jutassa el a gyászoló családhoz. Az indítványt egyhangú helyesléssel elfogadták. A megürült elnöki állás tekintetében a párt úgy határozott, hogy a tiszteletbeli elnökön kívül, akinek állását nem érinti, három (ágból álló elnökséget alakit, hogy ekként az elnöki teendők terhét kellőképen megossza. Á párt a három állásra egyhangúlag és nagy lelkesedéssel Biky Károlyt, Kolozsváry Károlyt és Thurner Albertet választotta meg. Első gondolatunk — mondotta Kelemen Samu képviselő — Biky Károly kellett hogy legyen, akinek kimagasló egyénisége, a párt körül szerzett kiváló érdemei őt e díszes állásra első helyen jelölik. De gondolnunk kellett arra, hogy élesebb politikai harcok ideje is bövetkezhetik és ezekben nem nélkülözheti a párt azt a kiváló szervező erőt, melynek a képviselő választásnál Kolozsváry Károly adta tanú- jeléc, Thurner Albert szónoki képessége és agilitása pedig teljessé teszi az elnökség sikeres működésének előfeltételei^ Ezenkívül Duszik Lajos és Dr. Glatz Józsefet a párt igazgatókká választotta meg, hogy e kiváló munkaerők az elnökséggel együttesen alkossák a pártnak a sorosabb értelemben vett direktóriumát. A párt elhatározta, hogy a választást a megválasztottaknak alkalmas módon hozza tudomására, Ezután a községi képviselőválasztás ügye került szóba. Itt Kelemen Samu nagyszabású beszédet tartott, mely teljesen felvillanyozta a hallgatóságot. A beszédet, mely részletesen kiterjeszkedve a községi politika követelményeire fontosságánál és közérdekű voltánál fogva leg-
