Szamos, 1910. november (42. évfolyam, 243-267. szám)

1910-11-06 / 247. szám

legolcsóbb, legjobb és legszárazabb

Szatmári Faipar és Cementárugyár

Telefon 208. Részvénytársaságnál Telefon 208.

(Kósa-telepen, Szentvér állomás mellett.) *

Rendelt fát saját igáinkkal, felügyelet mellett küldjük házhoz.

jából — - vigyorgott a derék kisértet. — Bontsd föl és élj boldogul.

— Nem viszed mindjárt vissza? — támadtam rá töporzékolva. — Még csakugyan nyakamra hozod a rendőrséget!

A szellem riadva menekült előlem, bizonyosan szörnyen bámulva magavisele- temen. Persze, egykori gazdája, Aladin, sohse kérdezte, honnan hozza a pénzt, csak belemarkolt. Meglepetésében a pénzeslevelet is ott felejtette. Szepegve vittem a főpostára, attól tartva, hogy lopás gyanúja miatt letartóztatnak. A szellemre persze nem mertem hivatkozni, — ki hitte volna el ezt a mesét ? Azt mondtam, hogy találtam a pénzeslevelet. A postatiszt arca nem azt a gondolatot árulta el, hogy ime, egy becsületes megtaláló; hanem azt, hogy ime, egy gyáva gazember, aki nem meri a lopott levelet felbontani . . .

Én azonban Örvendtem, csakhogy a csávából kimenekültem,- amibe a szellem kevert. Gondoltam magamban: én ugyan soha többé kezembe nem veszem a csodalámpát. De hát később még is eszembe jutott: hátha más módon hasznát vehet- ném az én szolgálattevő szellemeim tudományának ? Próba, szerencse. Megdörzsöltem a repedt üveglapot. Ismét hallatszott a kísérteties szélzugás. A hórihorgas tul- világi kamasz megjelent.

— Mit parancsolsz, uram és parancsolom ? Építsek neked egy éjszaka alatt tündérpalotát, mint hajdani gazdámnak, Aladinnak ?

— Ahoz telek is kellene, barátom. Az pedig nekem nincsen. Manap már nem épit az ember, ahová épen akar. Azután meg építkezési engedély is szükséges. S ha a szellemek a palotát föl is építenék egy éjszaka alatt: abba, mig a városi tanácstól megkapnátok az építkezési engedélyt, beletelne legalább egy hónap.

— Hát mi másban lehetünk szolgálatodra ?

— Mindjárt megmondom. Holnap kezdődik az őszi meeting. Mondd meg nekem, melyik paripa ér leghamarább a birói páholy elé ?

— Bizonyosan az, amelyik legjobban szalad.

— Azt Aladin csodalámpája nélkül is tudom. De melyik . lesz ez a diadalmas ? Mondj nekem egy pár kitűnő tippet, amit megrakhassak !

— Uram — vakarta meg a szellem a bosszú, denevérfüle tövét, — azt hiszem: ezt még Allah és Mohamed, az ö prófétája se tudná nekem megmondani.-r- Ez baj. A turfhoz tehát nem értesz. Hiába: nénéitek, a boszorkányok is csak seprűn lovagolnak. Hanem talán máshoz adhatsz nekem hasznos tanácsot. Én most játszani akarok a tőzsdén. Mond meg hát nekem: hausse-ra játszam-e, vagy pedig baisse-re ? Emelkedő lesz-e az irányzat, vagy hanyátló ? Nem lehet-e tartani a contremine- töl? Milyen lesz a kereslet a búzában? Elő nyös-e most nagy határidő-üzleteket kötni ? Fölmegy-e a papirbuza árfolyama?

Több se kellett az én szellememnek 1 A kérdések ez özönére úgy eltűnt, mintha ott se lett volna. Mikor jobban meggondoltam a dolgot, nem is csodálkoztam. Hiába! Aladin idejében még hire se volt a tőzsdének és a papirbuzának. Meg voltam győződve, hogy az én jámbor kísérletemet mézeskalácscsal sem bírom többé előédesgetni. Igaz is, hogy amikor még egyszer, utoljára próbát akartam tenni, jó sokáig kellett a csodalámpa üvegét dőrzsölgetnem, mig a szellem újra bátorságot vett magának. hogy megjelenjék. Látszott a szeméből, mennyire fél, hogy újra a tőzsdéről találok kérdezősködni.

— Miben lehetek szolgálatodra, uram és parancsolóm?

— Ide hallgass. Ha most egyszer segítesz rajiam, soha többé nem háborgatlak... Mostanában egy kitűnő állás üresedett meg, amit én szeretnék elnyerni. De nem tudom, érdemes lesz-e rá pályázni, mert lesz ám rá aspiráns elég. Ha ki tudnád te nekem eszközölni földöntúli hatalmaddal, hogy arra az állásra engem nevezzenek ki ?! Beadjam én az állás elnyeréséért a kérvényemet?

— Arra könnyen válaszolhatok. Meg fogom nézni a Végzet könyvét: az van e számodra megírva, hogy megkapod azt a hivatalt, vagy sem.

Ez bizony jó lesz, gondoltam. Ha a mennybeli nyilvántartásba, mint a zsíros

szinekura boldog ura vagyok bevezetve : beadom a pályázatomat és nyugodtan várom a kinevezésemet. Izgatottan lestem a szellem visszaérkezését, aki sebes forgószéllel érkezett. Csak úgy ragyogott az arca az örömtől, a diadaltól.

— Örvendezzél, ó burokban született halandó 1 — kiáltott felém repesve. — A Végzet nagy könyvében az van Írva, hogy neked van arra a hivatalra legnagyobb érdemed 1 ügy kívánja az igazság, hogy te kapjad meg ezt a hivatalt,

— Szerettem volna megölelni, össze- csókolni azt a szellemet — de kitárt karom, euppanó ajkaim csak a hideg levegőt érintették. Természetes, hogy mikor kérvényemet beadtam: egy lépést sem tettem a siker érdekében ? Ha a Sors úgy akarja : a hivatalos lapban úgyis megjelenik a vár?a- várt kinevezés.

A kinevezés meg is jelent; de a miniszter mást nevezett ki a pompás hivatalba, nem engem. Képzelhetik, milyen dühösen dörzsöllem meg a lámpát és arcomból kikelve riadtam a szellemre:

— Szemtelen fickó 1 Te engem becsaptál ! Azt mondtad, hogy a Végzet könyvébe az van Írva, hogy én kapom azt az állást és a miniszter mégis mást, nevett ki ? 1

A szellem szomorúan, csüggedten eresztette le a hosszú, lebegő denenevér-szár- nyait:

— Én a tiszta igazságot mondtam, uram — rebegé. — A Végzet könyvébe valóban az volt írva, hogy az állást te kapod; mert te is vagy rá legérdemesebb. De hát történt, hogy a te vetélvtársadat egy nagybefolyásu mágnás protezsálta s erre a Végzet kénytelen volt mást írni a könyvébe . . .

Elkeseredve csaptam földhöz Aladin csodalámpáját, úgy, hogy ezer darabra tört. Minek is őriztem volna tovább ? Minek hívtam volna segítségül a szellemeket ? Manapság olyan világot élünk, amikor a hajdani hatalmas szellemek nem képesek több ; az emberen segíteni . . .

Monda a hires utazó s ezzel befejezte elbeszélését, anélkül, hogy végeztével eldobta volna a szivarja végét, mint ahogy a novellákban szereplő elbeszélők szokták.