Szamos, 1910. november (42. évfolyam, 243-267. szám)
1910-11-27 / 265. szám
l<#. bo*. 27 ) 2§é taáni a Z A M 0 S 9 o’dal A eiet. Irta M ülnöki Izidor. Károm kis eiea játszadozott a klub karéjében. Igenis, a klub kertjében, mert roppant előkelőek lettünk mi, pestiek, né- ká»y esztendő óta. Minden klubnak ran holmi kertje is, a jobbaknak még macskájuk is ran, a mely ilyenkor kis cicákkal szokta ■elajándékozni a klubokat. Egyre kiváncsi vagyok. Vájjon a kis cica mii gondol élete tavaszán, hogy ki hozta ötét. A gólyára aligha gondol, mert az embereket szállít. 1*1 aztán a cicának nem juthatna más madár, legföljebb egy cinege, vagy veréb. Az aseg bolond lesz macskákat szállítani, hogy aztán megegyék. Azt hiszem, a macska kénytelen maga szállítani a cicákat. De aztán alig lesznek három-négy hónaposak, már nem törődik velük. Magukra hagyja őket. Még jó az ilyen cicának, ha klubban lakik. Ott mégis van egy csomó ember, aki juttat neki valamit a kapucinerjóből. Sőt a minap egy jelesebb költő, aki az utolsó bölény nevet viseli a társaságban, ekép rendelte meg a délutáni italát: — Nekem egy htdeg feketét! A cicák nak egy langyos tejet! A cicák szerették is. Mindig körülötte ugrándoztak s játszadoztak a nadrágja szélével. Különösen az egyik, egy csikós tigris- •zőrü, az értette a módját, hogy tejecskót csaljon ki a jólelkü adakozótól. Körülduruzsolta, a fejét hozzádörzsölte, fölmászott a lábán és az ölébe ült. Szóval, addig kedveskedett, addig hízelkedett, amig kivett belőle valamit. (Furcsa, hogy a cicák világában is a tigrisszőrüek közül kerül ki a legtöbb stréber.) A nagy költő eközben (már ö így szokta; előadásokat tartott a macskákról általában, a tigrisszőrüekről különösen. — Nincs gyönyörűbb állat a macskánál. A legtökéletesebb teremtmények közül való. Csupa mozgékonyság, csupa rugékonyság, csupa grácia. Még a szeme is mozog s hol hosszú, éles, hol kerek, őszinte. És tiszta, csudálatosán tiszta. Többször mosakszik napjában, mint egy grisette és tökéletesebbé" ,\.i g a talpa is tiszta. Az pedig legenda, a .,n a macskáról mesélnek, hogy hamis. Bizonyos ravaszság van benne, az igaz. De ez a raveszság csak az intelligencia jele és nem a rosszaságé. Olyan a macska ravaszsága, mint az okos asszonyé. Az is ravasz, az is óvatos, az is körültekintő, de csak addig, amig valakit egészen közel ereszt magához. Akkor egyszerre eltűnik a ravaszsága, mintha elvágták volna ollóval. Nézzétek ezt a kis cicát, ahogy bársonyos mancsaival játszik velem. Ugy-e, egészen behúzza a körmeit. Ha egy uj ember közeledik feléje s az kezd el játszadozni vele, akkor kiereszti éles kis körmeit. Nem támadásra, hanem esetleg védelemre. Ő épen úgy készen áll barátot fogadni, mint ellenséget. De ha egyszer is meggyőződött róla, hogy baráttal van dolga, soha többé elő nem szedi a karmait. A költőt közben hívták kártyázni. Egy kis chemin de fér volt alakulóban. Azon csak részt kell venni. — Hogyne. Jövök azonnal. De mit is akartam mondani ? Igaz. Nektek a kutya a hűséges állat. Nektek a kutya a megbízható, ragaszkodó barát, amely vonit, amikor a gazdája beteg s a sírja fölött agyonéhezteli magát, amikor a gazdája meghal. Mesék ezek, fiuk, novellákba való mesék. A macska a hü állat. Már ezerszer hallottam, néhányszor magam is láttam, amikor a kutya megtámadta, megharapta, esetleg meg is gyilkolta a gazdáját. A macska soha. Megint átszólt a kártyázókhoz: — Rögtön, fiuk. Egy perc múlva közte- tek vagyok. Azt mondják, hogy a kutya bátor. Hogy nekimegy a nagy vadnak is. Igen, amikor a gazdáját a háta mögött tudja, a puskájával. A vadász-szenvedély Irözfrea bátor a kutya is, de a macska mindig az. Ez a csöpp állat itt az ölemben, már ez se ijed meg a legnagyobb kutyától se. Nekimegy, pedig senki se kergeti, senki se biztatja. Egymaga megszalajt három-négy hatalmas kutyát. Ez már megint a kártyásoknak szólt: — A nyerőtől jobbra beülök. Már útban is vagyok. Csak még azt akartam mondani, hogy mégis csak az a fő az állatnál, hogyan mozog. A macska csupa grácia, csupa báj, csupa kecsesség. Lágy és hajlékony a teste, puha, ringó a járása. Szinte nem is hinné az ember, hogy férfi is van a macskák között. Ezzel meg is indult a kártyaasztal felé. — A cicuka velem jön. A cicuka lesz az én mascotte-om. A cicuka jó kabala. Mi van a bankban, fiuk ? Tartom. Leült a kártyázók közé. A macskát az ölébe vette. Az egyik kezével cirógatta a cicát, a másikkal ütötte a slágereket. Valósággal dőlt belé a pénz. ügy nyert ahogy akart. Sőt többet is nyert. Közben cirógatta a cicát: — Finum cica, bölcs cica, kedves cica. Hej, pincér! Tejet az én cicukámnak, jó, finum tejet! Egy egész pinttel. Kapsz cicu hám, kibiepénzt. Valósággal tejbe fürösztötte a kis cicát. A másik kettő irigykedve nézte messziről. Mielőtt elment, a beszédes költő még némi magyarázatokkal szolgált a hallgatóságnak : — Látjátok, fiuk, a természet ismerete még a kártyásnak is jó. Azzal, hogy én apróra ismerem a macskák természetrajzát, elszedtem a legények kis pénzecskéjét. ír játok~föl magatoknak : tigrisszőrü kis cica jó kabala. Megsimogatta még a kis cicát: — Finum cica, okos cica ! — azután szépen elment. A jóllakott cica pedig bevette magát valami zugba a padláson vagy a pincében s aznap elő se került többet. Pedig vált keresték : másnak is kellett volna egy kis eicaszerencse. Bezzeg másnak megint ott kereskedett a pikkolózó emberiség körül. És nagyokat ugrált, amikor megösmerte azt a nadrágot, amelyhez a költő ur tartozott. — Egy hideg feketét nekem, egy langyos tejet a cicukámnak ! — igy rendelkezett a költő s az ölébe vette a jó kis cicát. És simogatta és dédelgette. És a cirmos ott duruzsolt, hizelgett, dörgölőzött körötte. Kis vártatva megszólalt a költő : — No vitézek, fegyverfogható legények ! Mi volna egy kis chemin der ferrel ? Akadtak vállalkozók. Pár perc múlva már körbe járt a vasút. A költőnek nem nagyon kedvezett a szerencse. — A cicukát! Hol van az én tigrisszőrü kabalám ? Megint az ölébe vette a macskát , de a slágerek csak késlekedtek. Alig egy óra múlva a költő visszaadta a tegnapi nyereséget, meg is tetézte a maga pénzével. Aztán fogta a cicát s úgy elhajította, hogy az nyivákolva menekült a pincébe. — Persze, igy kell nekem. Megérdemeltem ezt a tanulságot — magyarázta a költő a nem kártyázó emberiségnek. — A cicát vettem az ölembe s a cica legrosszabb kibic, a legcsalfább kabala. Nem is lehet az máskép A legcsalfább, a leg- megbizhatatlanabb legravaszabb állat a macska. Nem kell egyéb, csak a szemét nézzék. Ha jóságosán néztek rá, kerek a szeme, ha élesen néztek rá, egyszerre éles lesz az ő nézése is és lencseformáju a szeme. Ilyenkor lesi, hogy hová vághatná a karmát. Egy kis szünet. — Igen, a macska karmai. Ez maga is valóságos tanulmány. Éles, görbe, szélesedő, mint a sasnak a csőre. De nem olyan nyílt. Dugva hordja a fegyverét, mint az oláh a kését a csizmában. Ha megnézed a roaeska talpát, az 9ima és bársonyos. Lágy és formás. A karmai el vannak dugva a bőre alatt. De ha félrenézel, már beléd vágja. 8 az a kis köröm végigszalad az egész bőrödön. Es nemcsak megsebez, de meg is mérgez, mint a kígyó. Megint egy kis szünet. — Milyen más állat a kutya, ő a becsületes harcos, aki csak nyílt csatában támad. Először megadja a jelet a harcra, hangos ugatással. Mintha figyelmeztetne, hogy »csatára föl I“, „most támadok!“. És mindig szembe rohan. A macska oldalvást támad és némán. Förtelmes harcmodor. Megint egy kis szünet. — Ha valami hasonlatot keresnék, azt mondhatnám, hogy a kutyában férfitermészet lakik, a macskában asszonytermószet. A kutya mindig gyanakodva fogadja a jövevényt és bizalmatlanul, a macska hízelegve és kedvesen. A kutya rámorog, hogy félelmet ébresszen, a macska körülduruzsolja, hogy elaltassa a gyanakvását. A kutyában föltétlenül megbízhatsz, ha már hozzád simult, a macskától akkor kezdj őrizkedni, ha már az öledben ült. A költő vette a kalapját és botját és útra készült. — ügy kell nekem. Minek bíztam egész életemben asszonyokban és macskákban. E-t elment. Ha jól ismerném a természetrajzot, biztosra venném, hogy valami szép asszonyhoz ment látogatóba. Kipróbálni, ha vájjon a cica ott is rossz kabala-e ? Höígyek figyelmébe!! Az őszi szezon beálltával tudatom a nagyérdemű hölgyközönséggel, hogy Eötvős-u. 2 sz. sz. alatt levő női divattermemben a legizlésesebb angol és francia munkák igen jutányos árak mellett készülnek. Katz Róza. Cs. és kir. szabadalm. sérvkötők, pneumatikus gummi pe- lottával. Haskötők hölgyek és urak részére minden altesti betegség és lógó has ellen. Gummi gör hacsérrisnyák. Műlábakat és műkezeket amputáltak részére, test- egyenesitő-, járó- és tám- gépeket, mű- és támasztó fűzőket, egyenestartókat ferdénnőttek részére, valamint a betegápoláshoz tartozó összes cikkeket készit a technika legmodernebb elvei szerint legjutányosabb gyári árak mellett KELETI J. cs. és kir. szabad, sérvkötők és'testegyenesitő- gépek gyára BUDAPEST, IV., Koronaherceg-utca 17. Legújabb háromezernél több ábrával ellátott képes árjegyzék ingyen és bérmentve. Alapitva 187 8. Telefon 13—76
