Szamos, 1910. november (42. évfolyam, 243-267. szám)
1910-11-26 / 264. szám
2-ik üíöbI »ÜAMOíí kötelezték az országot, mikor ennyit kivívtak, de ebben a megoldásban megnyugodhat a tisztességes kereskedelem is, mely mindon jogos érdekének védelmét megtalálja benne. Ezzel az ügy jogi oldala el volna intézve. A kópviselöház vita nélkül megszavazta az egyezményes szöveget, mely tehát valószínűleg ilyen alakban kerül a törvéüyházba A kérdés politikai része azonban — s ez a pikánsabb — nem fog ilyen simán feledésbe merülni. Kitűnt, hogy a nagy munkapárt, de az el enzák is két táborból áll: egy konzervatív és egy liberális csoportból. A jelenlegi pártkötelékek még egy pártba szőri'ják őket a kormánypárton is, ez ellenzéken is. De ime, elég volt egy törvényjavaslat egyetlen paragrafusa és a pártkeretek szétpattantak, a kormánypárti konzervatív szavazatok a pártonkivüli függetlenségi Károlyi Mibálylyal tartottak, a Justh-párt emberei pedig Sándor Pálra esküdtek. Vájjon nem valamely jövő alakulás korvonalai kezdenek itt kibontakozni ? jilzze weg a peáK-tírsn Színház. Heti műsor: Szombat délután „A doktor ur‘, ifjúsági előadás Este „Luxemburg grófja.“ Előkészületen : „A konoert“ (újdonság) „Bundán szamara“, újdonság, „Postás fiú és a húga“ énekes bohózat. Az első piros szinlap — A Csitulj szivem premiérje. — Nehéz és bolond doiog lenne leülni és egy fél napot eltölteni azzal, hogy az ember megpróbálja összeállítani az idei színi szezon első francia malacságának tartalmát. Nehéz eszme, mert mi nem nyomathatunk direkt piros színű szinházi kritikát „Csak dohányzóknak“ felirattal s igy nem veszélyeztethetjük a jó erkölcsöt a darab meséjének ösmertetésóvel, de bolond dolgot is művelnénk vele, mert azo kát az ötletesen beállított komikus helyzeteket, amely utolérhetetlen produkciója a francia színpadok könnyebb irodalmának, nem lebet egykönnyen rövid kivonatokban visszaadni. Az tény, hogy ha már piros az a szinlap, hát a darab nem hagyja vele alaptalanul gyanúsítani magát. Maiacko dik, sőt trágárkodik azért a kis piros festékért annyit, hogy belepirulhat nemcsak a szinlap, hanem az egész hirdetőoszlop is. A receptje ugyanaz, mint az eddig látott francia daraboké. Sok adag malacéig, nehány adag ' szekrónyjelenet keverve ingrevetközéssel, kokott, házasságtörós, össse-vissza csalt és csaló házastársak, szemérmetlenül diskuráló fiatal leány, egy kevés ízléstelenség, de tagadhatatlan sok ötlet. Mindezek dacára ne vétessék prudhe- riáuak, ha azt mondjuk, hogy ez a mixtum compositum nem való a szatmári színpadra, illetve a szatmári nézőtér elé. Igaz, hogy leányokat nem visznek el a darabhoz, a nézőtér többi alkotóeleme pedig nem lát újat a színpad frivolitásai- ban, és igaz a föérv is, amit nekünk, vidékieknek mindig a fejünkhöz vágnak: hogy a darab a Vígszínházban sikerrel került színre, de ezzel szemben ismét elő kell vennünk a mi régi elvünket, amely szerint a színházban összegyűlt s egymást jobbára személyesen ösmerö társadalom minden tagja tudhat mindent külön-külön, egyenként, de igy együtt, egy társaságban, közösen hallgatni a trágárságot, nézni a vetközósi jeleneteket, ez éppen az ismeretségnél fogva meglehetősen kényelmetlen dolog. Az emberek körül csupa ösmerősök, úri nők ülnek, akiknek kellemetlen dolog lehet a súlyosabb maUcságoknál rájuk tapadó s a hatást kémlel') indiszkrét és Ízléstelen tekinteteket tűrni vagy kikerülni, Szóval lehet, egy effajta darabnak bármilyen sikere, de a körülmények, amelyek között a közönség, különösen a női közönség hozzájut egy élvezethez, leront minden hatást, tönkretesz minden sikert. Ugyanaz a nő, aki megnézte a darabot a Vígszínházban és idegen környezet ben, ahol se ija, se fija, se rokona, se szomszédja, se ösmerőse nincs a közeiben s ahol zavartalanul kikacagbatja magát a maiacságokon, akárcsak otthon, a hálószobájában olvasná könyvből, ugyanaz a nö a szatmári színházban kínosan küzd a szégyenpirral és a kacagással s elveszti minden kedvét a piros szinlapos daraboknál való szórakozástól De hogy mi hasztalan préssmitálunk itt akármit és hogy más a szinházi kritika, más a közönség véleménye, más az elmélet és más a gyakorlat, azt legjobban az bizonyítja, hogy a piros szinlap dacára vagy inkább éppen a piros szinlap folytán a közönség szinültig megtöltötte a színházat s aki nem az arcokon, a női arcokon figyelte a zavar ha ásár, az megállapíthatja a hangos kacajokból, hogy a közönség kitünően mulatott. A színészek jókedvvel, igyekezettel játszottak. A női főszerepet Zöldy Vilma vitte, aki ismételten nemcsak Ízléses toalettjei vei keltett hatást, hanem disztingválfc, finom játékával is. Könnyed és jókedvű volt, ahol a kokott szerepe megkívánta és kacagtató álnaivitással maszlagoita az er- köScsnemesitő mániában szenvedő „paliját. Előkelő, s?.alonkokott3t csinált szerepéből, amelyet mindvégig igazi művészettel játszott meg. He cegné Reviczky Etel egy vásári jósnö szerepében valódi virtuozitással óva- kodott a könnyen kínálkozó túlzásoktól és az anyaszinósznő tisztán komikumra hajló szerepéből is kilátszott az elsőrangú színésznő, aki még csak nem is olyan régen a vidék legelső társulatánál mint kolon- tur énekesnő aratott fényes sikereket. Horváth Lenke ezúttal először kapott nagyobb szerepet Kellemes beszédmodoru a színpadon ügyesen, otthonosan mozgó színésznő, akinek minden ezutáni szereplése elé nagy várakozással nézünk. A férfi szereplők között Vidor vezetett, aki a tőle már megszokott művészettel játszta a „pocsolyában fetrengö nők felemeléséhez“ konokul ragaszkodó és túlhajtott erkölcsösségében minden erényes nőtől undorodó fiatal ember fonák alakját. Herceg, Sipos, Málray, ifj. Baghy szintén kitűnőek voltak és jót mulatott a közönség Kun Sándor boxo ó szolgáján is. Szerkesztői üzenet. M. F. H.-nak. Szándékosan tettük ebbe a rovatba ezt a szerkesztői üzenetet, mert főként és csakis a szinházbajáró közönséget érdekli. A levélíró ugyanis, akinek itt válaszjlunk, azt panaszolja, uogy a színházi közönség nem várja be az utolsó felvonás végét, hanem már jelenetekkel előbb feláll, Győzködik, elhagyja helyét és csoszog kifelé Azt kérdezi a jámbor, minthogy ő járat lan a szinházi szokásokban, hogy általános szokás-e ez? A válaszunk az, hogy bizony általános szokás, de rossz szobás. Mert azzal a pár perccel, amit igy a műélvezettől megtakarít a siető közönség, megkárosítja azt, aki a pénzéért, vagy éppen a műélvezetért végig szeretné uézoi az egész színdarabot. Rossz, elitélendő szokás, de nagyon nehéz orvosolni, mert már annyira belerögzött a publikumba, hogy az ilyen közlemények osak annyit érnek vele szemben, mint a borsó, amit a falra dobálnak. HÍRROVAT A szatmári békekötés emléktáblája Mint ismeretes II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek Szatmárvárosában és a megyében nagy eseményei vannak. 1793. évben (191U. nov.. 2&.) 264. szám. a kurucok bevették a várost, ugyanezen évben egy császári ezred ellen Tiszabees- nél erőszakolta ki az átkelést, hogy a tiszai vármegyék közönségével közvetlen érintkezésbe lépjen ; Vásárosuaményból intézte a nemességhez felkelésre szólító ki álltványait. A Fejedelem 17ü8 bar Szat- máron három hetet töltőt'. A szatmári békét 1711-ben Szatmár városában aö'öt- ték s a kurucok a kismajtényi sikon tették le a fegyvereket. Fereaezy János iró és szerkesztő két évi kutatás után a múlt évben feltalálta Szatmáron a békekötés helyét báró Vécsey László Deáktéri házának udvarán levő, jelenieg megtár helyiség területén, hol az úgynevezett, „prófundt“- ház telkén. A városi közgyűlés elhatározta még & múlt évben, hogy ezen helyet fényes emléktáblával fogja a békekötés 230 éves fordulóján megjelölni. A közmüvelési szakbizottság megbízta Ferenozy János, Bagossy Bertalan és Dr. Feohtel János főgimnáziumi tanárokat az emléktábla feliratának elkészítésével. A szöveget ue- vezettök összeállították, és a tábla kifüggesztését a Vécsey-ház homlokzatára javasolják tétetni. A tábla művészi tervének elkészítésére Papp Aurél fögymn. művész-tanárt kérték fel, ki 6zen feladatának, igen értékes munkát produkálva, meg is felelt. A kiküldött bizottság emlék-ünnepélyes leleplezésére a békekötés utolsó napjának 200 éves évfordulóját, vagyis 19tl május l sö napját javasolja. Kérte egyben, hogy a törvén, hozás mindkét háza, továbbá az ország törvényható- hatósága, a tudományos és művészi társaságok a leleplezési ünnepélyre meghívás sanak. A bizottság nevében Ferenczy János a javaslatot és terveket elintézés végett tegnap nyujotía be a tanácshoz. A jelöltek Még csak egy nap és lezajlik a nagy tülekedést bevégző mérkőzés: a városatyaválasztás. Gsudatnódra sok a jelölt, de a nagy szám dacára sem lesz nehéz dolguk a választóknak, hogy a sok közül meg'aláiják az érdemeseket. A dús választók e következő: I. kerületben: Uray Gáspár, Veréczy Antal, D . T nódy Eadre, Szentiváuyi Károly, Miklutovszfey Antal, Róth Lajos, Steinberger Éliás, Hármán István, Hartman Mózes, Lénárd Károly, Páskuj Imre, Dr. Heller Gyula, Freund Ezekhiel, Cs. Májer Károly, Vajnay Lajos. II. kerületben: Uray Géza, Híbelein Károly, Dr. Fechtel János, Makay Elek, Lévay József, Dr. Fischer József, Markos György, Ekker János, Asztalos József, Dr. Ráoz Endre, Sohwartz Miksa, Nagy József (Görbeköz), Kálik Lajos, Kovács Abrahám, Nagy Lajos (vámos), III. kerületben: Kótay Pál, Mándy Bertalan, Dr. Szűcs Sándor, Krassó Miksa, Bodnár György, Bakk István, Kölcsey János, Molnár Mihály, Dr. Csomay Aladár, Kolozsváry Káról , Fehér József, Kató Antal, Mikó László, Virág András, Katona Imre. IV. kerületben : Pethö György, Gönczy Antal, Dr. Glatz József, Komáromi István, Fogarassy Sándor,dr.Barabás Ferenc, Bakcsy Gergely, Hotváth József, Márkusz Jenő, Gyulay Lajos, Zabari Ferenc, Osváth Mihály, Liki Lajos, Czegő István, Erdei József. Rosenblatt József, Krón Mihály. Á választás mind a négy kerü etben nov. 27-én lesz, a szavazás reggel 9 órakor veszi kezdetét s tart esteli 4 óráig. Az I, kerület a ref főgimnáziumban, a II. kerület. a róm. kath. fiúiskolában, a III. kerület a városházánál, a IV. kerület a Wesselényi utcai állami népiskolában szavaz. A most megválasztandó bizottsági tagok megbízatása 6 évig tart,, kivéve a néh. Papp Endre s Walion Ede helyére választandó biz. tagokat, a kik csak a hátralevő 3 évre, vagyis 1913. év vágóig választatnak. Halálozás. Németi Sándor áll. isk. tanító 16 hónapos bi3 fia f. hó 24-ón elhunyt. A bánatos szülök a következő jelentésben tudatják gyermekük elvesztését. Németi Sándor és neje úgy maguk, mint az összes rokonság nevében, mély fájdalommal tudatják, hogy édes kis fiók Gé-
