Szamos, 1910. november (42. évfolyam, 243-267. szám)
1910-11-04 / 245. szám
245. szám, alII. évfolyam. Szatmár, 1910. nov. h<i 4., péntek. BXr«S«B?nriK!W rOMTUSLAI HAffiliAJP. Előfizetési dij : Melyben: 1 évre 12 K. ‘/, évre6 K. */« évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre: „ .. 16 «8 ............ 4.. „ .. 150 Eg y szám ára 4 fillér. Bír-' Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-utoza 9. szém. m Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjntAnyosabb árban kftrti- telnek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér Nyilltér sora 20 fillér. ■■ , __________________________...---------- - r.,ÍS Na drággomb-valuta Irta: Bazaroff. Mióta e „nagy“ politika marionett- színház lett és így irodalmi anyagként legfeljebb a vonal alatt dolgozható fel stílszerűen, azóta a tárcatémák fordították ki azokat a komolyabb oldatokat, amelyek a vonal feletti, emelkedett világnézlet számára értékesíthetők, Hogy ez a „mióta“ és „azóta“ tulaj donképpen mióta vannak, azt nagyon könnyű megmondani, Ezek mindig óta igy vannak. Az újságnak sok hibája van. Talán nem is az a legnagyobb, hogy az újság az a „zsidógyerek, akit mindenki bánt és mindenki szeret“ (de egy kicsit jobban báutja, mint amennyire szereti). A sajtó természetének egyik legben* söbb elfajulása az, hogy az emberi elme méltóságához legkevésbé illő tárgyakat, nevezetesen a politikai tárgyakat, felmagasztalja és minden mást lealáz a sárga irodalomig és művészetig, holott ezek a politikai világ teremtése óta nagyobb és magasabb rendű értékeket képviselnek, mint a miniszterek nyilatkozatai. Ezen reformeszmétől áthatva, fel kell néha fordítani az újságot s politikai vésztől mentes kérdéseket kell előre állítani a változatosság kedvéért. Kezdhettem volna úgy is, bogy „Thalia kapui“, de igy már nagyon sokszor kezdték s miután nem mindig jól végezték, lehet, hogy a kezdetben volt a hiba s igy azon kellett elsősorban változtatni. Estére megkezdődik a szinház, mely azt jelenti ennek a városnak szellemi élete számára, amit az arabsuak a számára az ő lova jelent. Az arabsn&k a lóvá a barátja, az ideálja, művészi képzeletének forrása és megtestesülése. Miudene. Itt nálunk pedig költészet, filozófia, zene és művészet, társadalom és közélet, minden, az a szinház. Dacára annak, hogy van pedig annál különb költészet, filozófia, zene és művészet, mint amit nyújtani tud ez a szinház. Igaz, hogy az másutt van. De kérdés, hogy ha helyben oirkulálnának is ezek az igazveretű aranyak, ki tudnák e szorítani ezt a másik aprópénzt, amelyre itt helyben felváltva vannak a szellemi élet összes értékei. Még nem próbálták meg s azért nem tudni, hogy miként ütne ki az, ha valaki azoknak a kezdetleges törzseknek, melyek a nadrággombot mindenekfelett szépnek és drágának ismerik s odaadják érte legtökéletesebb elefántagyaraikat, ba ezeknek valami aranyat kínálna nagrággomb helyett? Vájjon elvennék-e s hány aranyat kérnének egy nadrággombért ? Nem kötelező az, hogy az ember mindig proponáljon valamit, különösen akkor, ha nem lehet. Ebben az adott esetben is, méltóz- . tassanak csak a színházba járni minden egyéb helyett, mert hiszen az a helyes | sorrend, amint azt a jelenlegi ösztönök megszabják. Nem lehet azt mondani, hogy a szinház az ízlést megrontja. Az izlés csak javulhat és nem lehet rosszabb kijövet sem, mint aminö bemenetkoi volt annak az ízlése, aki művészi hevületek között és a lelki emooiók minimális emelkedettségével volt képes oda belépni Amit én itt Írogatok, az csak olyasféle, mint a közjogi fenntartások és óvások a magyar alkotmányban. Történik minden, amint éppen okszerűen történnie kell, de azért a nemzet fenntartja jogait; fenn, egészen fenn, hogy profán szemek ne is láthassák. A kultúrának a krónikása is csak ilyen elvont hivatást te.jesit, mikor feljegyzi, hogy megkezdődik -amaz idény, amelyben ennek a városnak egész lelki élete egy esztendőre kimerül és kielégítést nyer és a művészet, irodalom, bölcsészet s minden más szellemi probléma rövid és egyszerű megoldást ta ál abban, mikor kiderül, hogy „öt meg egy fél* az édes keztyü száma s a szálloda groomja a hősnőnek szerelmet vall. Csak méltóztassanak ebben továbbra is kimerülni. így kezdődött ez másutt is, ahol később részletesebben is belebocsátkoztak egy emelkedettebb lelki élet finomságaiba. Addig csak hadd csengjen bűvösen a nadrággomb, ami annál veszélytelenebb, mintán bizonyisten nem elefántcsont az, «mivel honorálják. Saskia. Irta: Sxúdy Elemér. (Folyt, és vége.) A festő megrázkódott, valamint hideg futott végig a. hátán, de azután elnevette magát. — Ugyan ne bolondozz. Az az asszony már háromszáz esztendeje meghalt s nincs az a fantázia, amely föltámassza többé. A képzeleted igen tiszteletreméltó, amiről most is tanúságot tettél, de még azzal se tudnám magam elé idézni a nőt. aki a világ egyik legnagyobb lelkének a világossága volt. Saskia megérdemli a nyugalmat, hagyjuk pihenni öt. A cinikus fölnevetett. — Mért fáj neked a Saskia nyugalma ? Eredj utána és meg fogod találni őt, bizonyosan ott van a németalföldi lankákon s fehér fő'uötőben, álmodozó szemmel reád vár. Bánki egész zavarba jött most már, hebegve tiltakozott, a társaság ellenben kitűnően mulatott az ötleten s mindenki igyekezett tőle telhetöleg ugratni a piktort. A kritikus még megjegyezte: — De ha aztán megtaláltad a Rembrandt feleségét, hozd haza ám, mert mi is látni akarjuk. Azóta elmúlt vagy félesztendő és Bánki egyszerre csak azon vette észre magát, hogy csomagol. Nem tudta a fejéből kiverni az a bizarr gondolatot és egy szép napon elment keresni a legfehérebb hollandiai nőstényt, a ■Rembrandt feleségét . . . Most itt áll ebben a kis mezővárosban s azt se tudja, hogy merre menjen, mit csináljon, hová forduljon ? Hol keresse Saskiát s egyáltalán folytassa-6 a józanságnak és emberi beszámithatóságnak ezt a vakmerő megcsúfolását ? Szeretett volna szabadulni a kínzó, gyötrő gondolattól, melyet egy cinikus félkegyelmű csak úgy véletlenül dobott a leikébe de képtelen volt, a rögeszme teljesen hatalmába kerítette s már hitt is benne! Esküt tett volna rá, hogy meg fogja találni Saskiát. Azt a régit, aki megifjodott, visszatért s most várja az ő szerelmes párját, uj művészi halhatatlanitóját. Több órája kódorgott már az utcákon, beteges mohósággal nézett meg minden asszonyt, minden leányt, de mindannyiszor csalódnia kellett. Pedig a régi Saskia itt halt meg, az újnak tehát itt kellett születnie ! Bekukkantott minden udvarba, ha egy női fejet megpillantott valamelyik ablaknál, félőrülten rohant oda, mind hasztalan. Sehol semmi nyoma a kedves, feled- hetet'en arcnak, a szemek igéző, beszédes fényének, a termet gyönyörű hullámos vonalainak. Saskia nem akart föltámadni. Egy álló hétig tartott ez az izgalmas, lázas keresés. Már egész apatikus lett s a szállodában is gyanús szemmel néztek rá, azt hitték, hogy anarchista, vagy öngyilkosjelölt. Ámbár ez a föltevés szerfölött bárgyú volt, mert mit akarhatna fölrombbantani Hollandiában, ebben a nagy tejgazdaságban, egy anarchista? Elhatározta, hogy fölhágy a meddő küzdellemmel és elutazik. Előbb azonban még egy utolsó kisérletett tett. Elment a templomba. Itt még nem volt egyszer sem s már csak azért is fölkereste az Isten házát, hogy megnyugtassa a lelki- ismeretét Félhomály derengett a templom hatalmas hajójában s eleinte azt hitte Bánki, hogy teljesen egyedül van. Csak pár perc múlva fedezte föl, hogy az egyik mellék- oltárnál egy nőalak térdel. Fekete ruhájából csak hófehér haltyu-nyaka világított ki, de ez is elég volt az ő szemének arra, Van szerencsém a n é.' közönség tudomására adni, hogy karácsonyi és újévi ajándékok, emléktárgyak háztartási cikkek, játékok, diszmü árukkal üzletemet e hó 15-től gazdagon berendeztem, melyeket a legszolidabb szabott árak mellett árusítok. Becses pártfogást kér : Ily dúsan felszerelt raktár vidéken még nem létezett! Blatnicztiy JstVás K azinezy-utcza.
