Szamos, 1910. november (42. évfolyam, 243-267. szám)
1910-11-24 / 262. szám
2-ik oldal. SZÁMOS (lSli. a#r. 54.) 561. aeáat. Modern ruhafestés bármely divatszinre Hajtájer Pál Szatmár. Gryár föüzlet Kossuth L.-u. 10. Felvételi üzletek; Kazinczy-utca 17, Attila-utca 2> Eltűnt színigazgató. Egy aspiráns a szatmári színházra. — Saját tudósítónktól. — Bpest, nor. 28. Bállá Kálmánról, a pozsonyi színház igazgatójáról van ezúttal szó, aki már mintegy 3—10 nappal ezelőtt szó nélkül, búcsú nélkül elhagyta színtársulatát, feleségét és Pozsony városát és eltűnése óta egyetlen betű hirt nem adott magáról. Bállá Kálmán körülbelül őt esztendővel ezelőtt jutott a pozsonyi sainháshoz. Azelőtt Győrben, majd Miskolcon volt színigazgató s ezeken a kisebb helyeken jól megállta a helyét, ugyannyira hogy az Andorffy.fóie szomorú kísérlet után ő benne talált legtöbb garanciát Pozsony városa arra, hogy színházát vezesse. De Baliától, amint Pozsonyba tette a lábát, elpártolt a szerencse. Nem volt az az erőskezü, vasmarku ember, aki féken tud tartani, mozgatni tud egy hatalmas szervezetet s a pozsonyi közönség egészen elpártolt tőle. Nemosakhogy másnak Polgár Károlynak adták ki a jövő évtől kezdve a színházat, de az előadásokat sem látogatták, úgy hogy Bállá Kálmán anyagi bajokkal küzdött. Mindezekhez még az a baj is járult, hogy családi életében is egyenetlenségek ál.ottak be. Felesége, Csik Irén, aki valamikor igen jeles primadonna volt s akiért Bállá Kálmán tudvalevőleg ezelőtt vagy tizenöt évvel Aradon^ az előadás alatt főbe lőtte magát a színpadon, válni akart tőle. Válni akart, még pedig azért, mert Bállá Kálmánt gyöngéd érzelmek fűzték társulatának egyik segédszinésznőjéhez, a a kibe halálosan belészeretett. Ámde Balázs nem akart válni, de viszont ezt az újabb szerelmi viszonyt sem akarta felbontani s ezért a házasfelek között mindennapos volt a perpatvar. E családi kellemetlenségekhez csatlakozott az is, hogy a pozsonyiak az utóbbi időkben már egyáltalában nem jártak színházba, úgy hogy estenként alig volt 60—80 korona bevétel, amiből természetesen nem lehet egy nagy társulatot fenn- tani. 5 Ballát — úgy látsaik — ezek a bajok keserítették elvégképpen. Kilenc nappal ezelőtt volt otthon utoljára. Ázóta nem látta senki sem. Érdekes, hogy reggel, mikor utoljára eltávozott hazulról, jegygyűrűjét az éjjeli szekrényen hagyta. Vele együtt tűnt el a segédssinésznő is, akihez gyöngéd érzelmek fűzték. Egész Pozszony nem beszél most egyébről mint Bállá eltűnéséről. Találgatják, mi történt vele, öngyilkossá lett-e vagy pedig csak adósságai elől menekültek ei valami ismeretlen vidékre. A színtársulat most a legnagyobb zavarban van és ha a közönség nem ka rolja fel jobban az előadásokat, könuyen megtörténhetik, hogy most, a szezon kel !ős közepén tönkre megy a pozsonyi magyar színtársulat, amelynek ügyeit most az igazgató eltűnése óta dr, Patek Béla titkár vezeti. Bennünket, szatmáriakat azért érdekel a Balia Kálmán esete, mert a színházi bérlet ezidei lejárta alkalmából pályázni óhajtott. Ez után astikli után azonban aligha fogja megkísérelni. Jtízzc meg a DeáK-tfrcn 9 A titokzatos vendég. Tízezer korona tandíj. — Saját tudósítónktól. — Budapest, nov. 23. Tolnai Simonhoz, a Világlap szerkesztőjéhez, aki valaha Bűvészet könyve címen kitűnő munkában ismertette a különféle kóklerkedéseket, a minap beállított egy őszbecsavarodott, vidéki ur. kisasszony szoros kapcsolatban voltak egymással. A költő ugyanis a nők között bizonyos utálatnak örvendett. Ha tehát Lávay- val egy nőcske a nyilvánosság előtt mutatkozott, az csalhatatlan jele volt annak, hogy még az ismeretség hajnalánál tartanak. Mert mihelyt a kölcsönös megismerés napja elűzte ennek a hajnalnak elfogultság vegyes pirját és teljesen megvilágította Lávay Anonymusnak a pénztelenség piedesztáljára helyezett szobrát, a nő úgy eltűnt közeléből, mintha sohse látta volna. Jogosan dagasztotta tehát az önérzet költőnk kebelét, mert néhány pillanatra magára vonta a kávéházi közfigyelmet. A lány egy ligeti fabódészinház kar- dalosnője volt. Lávay a szigorú kritikus maszkjában ismerkedett meg vele aznap délután s miután megígérte neki, hogy a Valéria színházhoz szerződteti, gummike- rekü villamoson behozta magával az Alasca- kávéházba, hadd pukkadjanak a fiuk, hogy neki milyen gyönyörű barátnője van. Elő kelő lendülettel két személyre szóló imbizzt rendelt, de a pincér sehogysem akart elő kerülni az ennivalókkal. Ehelyett a telefon - szolga állott eléje. — Lávay urat keresik. Arisztid egyet rántott a manzsettáján és kecseskedő mosolylyal mentegetőzött Tinike előtt: — Pardon, édesem. Valószínűleg a kiadóm telefonoztat utánam a verskötetem miatt. Mondtam neki: kétezer korona előleg nélkül nem megyek bele. — De este tizenegy órakor? — tudakozódott az irodalomban járatlan Tinike. — Hja, maga nem ismeri ezeket a könyvuzsorásokat. Égy jó üzletért éjszakának idején is kihúzzák az embert az ágyból. Rögtön jövök! Ezzel lesietett a lépcsőn a telefonfülke felé s eközben azon gondolkozott, ki az ördög keresheti őt. Amint beakart rontani a fülkébe, valaki elkapta. Gyula volt, a főpincér. Szigorú arcvonásaiból rosszat sejtett a költő. — Ne fáradjon Lávay ur. Én hivattam. Mondja csak: miféle nő az ? Lávayban még dolgozott a fentebb említett önérzet és nyeglén odamondta: — Hallja ! Kikérem magamnak, hogy a velem lévő hölgyről igy nyilatkozzék. •— Lassabban a testülettel, Lávay ur. Nem vagyok kiváncsi arra, hogy hívják azt a nőt. Ismerem a nevét. Hitelezési csalásnak hívják. — Tessék? (Folyt, köv.) — ön irta azt a szép könyvet a bk- ▼észkérdésröl ? — kérdezte Tolnait, anélkül, hogy előzetesen bemutatkozott Tolna. — Én. — Abbau a könyvben Tan egjr feje zet a hamiakártyázásról ia ? — Van. — Hát emiatt jöttem én föl aaa a reggeli vonattal a Mátra aljából. A nyárén végigolvastam a könyvet s as a gondolatom támadt, hogy az okos ember megtanulhatja a hamis kártyázást. Tolnai most már kíváncsian nézett a látogatója szeme közé. — Maga meg akarja tanulni a karnis kártyázást? — kérdezte a ganaásnis embertől. — Meg ón, ha az ur megtanít rá. — Én mi végből ? A vidéki ravassut hunyorgatott. — Tudja azt az ur amúgy is, mondta sunyi arccal. — Tudom, tudom (felelte Tolnai, akit láthatólag mulattatott a különös kivángág), de nagy bibije van ám ennek a mesterségnek. A hamis kártyázás többet ér, mint a lakatosság vagy az ügyvédség, «sert aki ért hozzá, hát rövidesen milliomos lehet. Van-e magának annyi pénze, hogy a tandijat kifizesse ? — Van annak, aki meg nem issza,' — mondta gőgösen a vidéki ember. — De nem száz vagy kétszáz forintról van szó, tisztelt atyámfia. — Hát mennyiről ? — Kerek húszezer koronáról. Ennyi a rendes tandíj, de ha szegénységi bizonyítványt hoz a községtől, akkor a falóért kitanitjuk. A Tolnai látogatója megvakarta a feje búbját. — Az áldóját, — mondta — da drá- gin mérik ezt a tudományt. — Többet ér ez, barátom, százezer koronánál is. — No mindegy, ha már benne vagyok, hát vigye az ördög. Elhozom a tízezer koronát a szegénységi bizonyitványnyal együtt, de csupán egyetlen feltétel alatt, — Mi az? — Kikötöm — szólott suttogó hangon, miután óvatosan közelebb hajolt a szerkesztő füléhez — hogy kétezret valóságos pénzben adok, nyolcezret pedig hamis ezresekben . . . Tolnai megrázta a fejét. — így nem alkuszunk, — mondta szigorúan. — Nem alkuszunk? — kiáltott fel a vidéki ember, mig a szemei megvillantak a haragtól. — Hát ez a becsület, hallja-e ? Hamis kártyázásért emberemlékezet óta hamis pénz jár, köszönje meg, hogy két igazi ezrest is odakeverek a többi közé. A tüzes istennyila ütné meg ezt a ravasz Pestet, hogy itt mindig csak becsapnák a a tiszfességes embert ... És békülékenyeu nyújtva a markát Tolnai felé, rábeszélő hangon folytatta : — Na csapjon föl, hát három igazi ezrest kap, isten neki ... És a hamisak is olyan jók, hogy a tulajdon édesapját is becsaphatja velük ... Színház. ~ Heti műsor: Csütörtök újdonság, itt először »Csitulj szivem“ bohózat, a budapesti „Vígszínház“ müsordarabja. (C. bérlet.) Péntek, másodszor „Csitulj szivem“, bohózat. (A. bérlet.) Legszebb ruhatisztitás U Vegyileg száraz utón Pier Pá I, Szalma n Gyár fő üzlet: Kossuth L.-utea 10. A' Felvételi üzletek: Kazinczy-u. Í17. Attila-utca 2.