Szamos, 1910. november (42. évfolyam, 243-267. szám)

1910-11-20 / 259. szám

l (1910. EGv. 20. 259. szähj SZÁM 0 3 >1 .k ok.al. Vác szerencsém a n é. közönség tudomására adni, hogy karácsonyi és újévi ajándékok, emléktárgyak háztartási cikkek, játékok, diszmü árukkal üzletemet e hó 15-től gazdagon berendeztem, melyeket a leg­szolidabb szabott árak mellett árusítok. Becses pártfogást kér : Ily dúsan felszerelt raktár vidéken még nem létezett! glatnicülfy JsWán Kazinezy-uteza. Szépen sietek; apikám ; fel­szívjuk a kronesikat; maga nekem ilyen Simon. — A balkáni hercegnő c. operette pre­miérje. — Kétségtelenül szokatlan és furcsa a cím, amely a jelen színházi referádát be­vezeti, de éppen szokatlanságánál fogva jellemző és igy illik be címnek. Irodalomban, művészetben vaunak szakmabeli események, amelyek úgyneve­zett „korszakalkotók.“ A kor, melynek szakát alkotják, rend­szerint ezen jel egzetes események jegyé­ben indul és abban folyik, amig egy újabb esemény nem alkotja újabb szakát a kor­nak. Ilyen jellegzetes sajátossága nem ugyan az egész kornak, hanem a kor nyel­vezetbeli fejlődésének az az úgynevezett jassz-zsargon, amely a pesti aszfalt szélé­ről, a ligeti kintászok, a józsefvárosi hu- szonnyolcasok, a franzstadti vasfiuk nem éppen elsőrangú nyelvészeti Ízlésétől ered B amelynek grammatikája szerint a pesti- gyerek igy csalogatja a cimboráját a pro- menádra cigarettázni : — Zserünk a promcsira cigizni! Csodálatos valami, de tagadhatatiaD, hogy a nyelvezet ezúttal a fentjelzett for­rások emlőjén táplálkozik és különösen a fővárosi humorban, amelyet a brettlik táp­lálnak, igen sok van bazirozva a jassz- szótár nyelvezete által előidézni rémé lt kacagtató hatásra. A pesti embernél és a nyári orfeumok révén kiművelt kisebb igényű vidékieknél is előttünk, műveletien vidékiek előtt ért­hetetlen derűt keltenek az „ilyen pepita“, a „szépen sietek* tájszólások és legalább is hercegferenci mondás kávéházi sarok- asztalnál, ha a pikkoiógyereket, billiárd- markőrt „apikám“. „édes pofám“ titulus­sal illetik. Minthogy azonban nem nyelvészeti stúdiumot írunk, hanem szinházi referádát, hát ezennel konstatáljuk, hogy a ligeti csirkeforgónyelv szellemtelen tájszólásaira alapított s egyelőre nekünk, vidékieknek idegen humor péntek este fényes kiállítás, eléggé kellemes zepe kíséretében bevonult a szatmári színházba és elkezdte alkotni a korszakot, amelyet igazán nem látunk szívesen. A nyelvezetnek ez apró pattanásai jellemzik az egész darabot, amely Könnyed, felületes, mindazonáltal ha nem is a táj­szólások révén, hanem inkább az alakjai segítségével, de főként társulatunk kiváló előadásának érdeme folytán mulattató. A meséje, amennyiben a zűrzavaros helyzetekből sikerült összeállítanunk, a kö­vetkező : Stefánia, balárai hercegnő, diplomá­ciai okokból férjet kell, hogy válasszon. Neki azonban a felsorolt hercegek egyike sem ke!1. Nagyon érdekli ellenben Szer- giusz herceg, aki esküdt ellensége a di­nasztiának és lázitó cikkeket ir Stefánia eilen. A hercegnő meghívja Szergiuszt, de az egyszerűen nem jön. Az udvar népe nagy dísszel fogadja Bo.is herceget, a-i azonban tu^ajdonkópen csak ál Boris. Az iga_i neve Max Hein, nemzetközi szélhá­mos, aki Blatz kollégájával együtt el akarja iopni a hercegnő világhírű éksze­reit" Blatz az ál-Boris adjutánsa gyanánt szerepel és az ékszerekre való tekintettel mindjárt szerelmi ostrom alá veti Magdát, hercegnői lakosztály takarítónőjét. A hercegnő szigorú inkognitóban el­látogat egy éjjeli mulatóhelyre, mert azt hallota, hogy Szergiusz éjelenteitt tanyáz. Éppen bál van s a hercegnő, akit senki sem ismer fe’, sokat táncol egy csinos fiatal emberrel, sőt beié is szeret, A fiú mulatság közben Stefánia bukására emeli a pezsgös poharat. Erre kiderül, hogy a fiú Szergiusz, az ismeretlen fiatal hölgy pedig Stefánia. A hercegnő parancsára a iázitó és felségsórtő Szergiuszt letartóz­tatják. Zsófika, Szergiusz barátnője, fel akarja keresni fogoly barátját a palotá­ban. Találkozik a hercegnővel. Beszélgeté­sük folyamán kiderül, hogy Szergiusz is szerelmes Stefániába. Stefánia végre is megtörik a fogoly Szergiusz büszkesége előtt ts őt választja fórjéü. és a leleplezett szélhámosoknak is megkegyelmez. Meglehetős sovány a mese, amelyet azonban hathatósan ment a zenéje, amely ha néhol lapos is, de legtöbb helyen kel­lemes és fülbemászó. Mindenekfóiött menti azonban az előadás, amely mentési akcióban előljár Dénes Ella előkelő toalettjeivel és még előkelőbb hangjával, Bállá Mariska az ö páratlan, állandó pajzán jókedvéve'', Heltai Hugó ötletes, jóízű humorával, táncával és helyiérdekű, szellemes kupiéinak hosszú sorozatává', Pocgrácz Matild kellemes hangjával, Káldor Dezső ügyes játékával és énekével, Sipos, Herceg, ifj. Baghy is­mert művészetükkel és Mátrai azzal a ki­váló talentumával, hogy egy pincér eiesé­holttetemét és kitalálja, hogy ezt a karót az ö kínszenvedésére készítették. Levet­kőztetik. Lahillié elrémül amint meglátja lesoványodott testét, mely azelőtt szép és izmos voltl A két hóhér megragadja sovány tes­tét, fölemelik és föl akarják huzni a karóra. — Most mindjárt itt lesz a halál, a megsemmisülés — gondolja Lahillié. És bár erősen föltette magában, hogy mindvégig nyugodt és bátor lesz, zokogva könyörög kegyelemért, de senki se hallgat rá. — De hisz ez lehetetlen, — gondolja. Valószínűleg alszom. Az egész csak álom, — s erőlködik, hogy fölébredjen. — Hisz én nem vagyok Lahiliié, én Asszárkadon vagyok, — gondolja. És valóban, fölébred. De most már se nem Asszárkadon, se nem Lahillié, hanem egy állat. Asszárkadon elcsodálkozott rajta, hogy ő állat s egyszersmind azon is csudálkozik, hogy ezt már előbb nem tudta. Legel a mezőn; fogaival tépi a kövér füvet; hosszú farkával kergeti a legyeket s valami különös nehézséget érez tejtől duz­zadó emlőiben Mellette játszadozva ugrán­dozik egy sötétszürke, csikoshátu, hosszúlábú kis szamárcsikó, fickándozva megrohanja őt, orrával odafurakodik a hasa alá, keresi az emlőjét s hogy megtalálta, mohón szopja a tejét. Asszárkadon megérti, hogy ő kanca­szamár, a szamárcsikó anyja és ez nem lepi meg, nem szomoritja el, hanem inkább megörvendezteti. A benne és gyermekében leledző és egyidőben folyó élet lüktetését, boldogító érzését érzi. Hanem egyszerre csak valami sivitva feléje repül, belefuródik a bőrébe és meg sebzi a húsát. Fájdalmat érezve, a kanca­szamár, — azelőtt Asszárkadon. Kiszakítja emlőjét csikója szájából s lekonyitja füleit, gyorsan a szamárcsorda felé üget, amelytől elszakadt. A kis szamárcsikó mellette bak­tat. Odaérnek a nyájhoz, mikor egyszerre egy másik nyíl süvít feléjük s belefuródik a szamárcsikó nyakába s inogva megáll ben­ne. Asszárkadon nem tudja, nem akarja csikaját elhagyni. Megáll mellette. A kis szamárcsikó megpróbál fölállani, de össze­rogy. Rettenetes kétlábú léi/y, egy ember érkezik hozzájuk és elvágja a szamárcsikó nyakát. — Ez lehetetlen, ez is csak álom! — gondolja Asszárkadon. S nagyot erőlködik, hogy fölébredjen. Fölsikolt és ugyanabban a pillanatban ki­dugja a fejét a medencéből és maga mel­lett látja az aggastyánt, aki a korsóból a maradék vizet fejére önti. — Oh! Hogy kínlódtam 1 S milyen hosszú álom volt! Oh! Milyen szép itt! — szólt Asszárkadon. — Hogyan ! Sokáig tartott ? Csak épen, hogy alámentetted a fejedet a viz alá és aztán rögtön kihúztad belőle. Hisz látod, még nem is töltöttem ki mind a vizet a korsóból. Megértetted már most ? Asszárkadon nem felelt az aggastyán­nak ; csak nézte, nézte borzalommal. — Megértetted most, hogy Lahillié te vagy és hogy a katonák, akiket leöldöstél —■ ugyancsak te vagy. És az állatok, ame­lyeket leöltél a vadászaton és föltalál lako­máidon — szintén te voltál. Te azt gondol­tad, hogy az élet csak te benned van, de én megszabadítottalak attól a tévedéstől s megmutattam neked, hogy másoknak ártván, magadnak ártasz ; másokat kínozván, maga­dat kínozod. Az élet mindenben egy s en­nek. az életnek csak egy része az, ami ben­ned megnyilatkozik és a benned élő életnek egyedül esak ebben a részében javíthatod vagy rosszabbithatod, gyarapithatod vagy ki­sebbítheted az életet. Megjavíthatod magad­ban az életet, de csak úgy, ha lerombolod azokat a korlátokat, amelyek a te életedet a többi teremtményétől elválasztják; ha úgy tekinted a többi teremtményt, mint önmaga­dat és úgy szereted őket. Csakis igy gyara­pithatod a magad életét. De megrontod éle­tedet, ha életnek csakis a saját életedet ismered el s ha úgy gondolkodói, hogy gya­rapítani tudod saját életed javait a mások élete javainak rovására. Mások életét meg­semmisíteni nincs hatalmadban. Azoknak az élete, akiket megöltél, látásodon kívül esik, de nincs megsemmisítve. Te azt gondoltad, hogy meghosszabbítod az életedet és máso Szatmár-Németi, a színházzal szemben. Szatmár és vidéke legnagyobb férfi-, tiu és gyermekruhák áruháza. Szőrme árukban nagy választék, úgymint városi és utazó bundák, gazdasági kabátok, lábzsákok, kocsis bekecsek és kocsis bundák. Rózsás szűrök és kocsis dol­mányöltönyök állandóan raktáron. Szolid szabott árak !

Next

/
Oldalképek
Tartalom