Szamos, 1910. október (42. évfolyam, 217-242. szám)
1910-10-21 / 234. szám
234. Siam, Xlli. évfolyam. Szatmár, 1910. okt. hó 21., péntok. Előfizetési dij : Helyben: 1 év^e 12 K, */j évre 6 K, ll, évre 3 K, 1 hóra 1 K VWókre:16 ............ 8............ 4„ .. 150 Eg y szánt áfa 4 fülét*. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-utoza 9. szám. m Teiefonszám: 107. Mindennemű dijak Szalmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a Irgjatáayosabb á-rban k<te<4 tetnek. — Az apróhirdetések köitvtt minden szó 4 fillér Nyilitér sora 20 fillér. Népcsalás. Buborékok úszkálnak a politika vizeinek felszínén. Ezek a buborékok fejezik ki a pozitívumokat, melyeket a kormány vívmányoknak tart. Még csak az az előnyük sincs, ami a szappan buborékoknak: még csak nem is színesek és nem is tetszetősek. Szükség van, igy mondják, a magyar nyelv érvényesülésére a katonai bűnvádi eljárásban. Mintha a magyar katonát, aki valamely bűnt követett el, más nyelven vallatni lehetne, mint a maga nyelvén. Szükség van a készfizetések fölvételére. Mintha ez nem a törvényben gyökerezne. Szükség van arra, hogy a katonai szállításokban a magyar ipar is részesedjék. Mintha ez nem volna magától értetődő dolog. Ezek tehát a pozitívumok. Minden másról, ami a köztudatban lángolva és lobogva ég, csak úgy per tangentem beszéltek. Majd azután, ha ezeket a buborékokat íölpattantotluk, következik majd valami egyéb és a választói reform. Itt a lóláb. Mindent szükségesebbnek, mindent sürgősebbnek tart a kormány, mint a választási reformot. Ezt el kell tennie jobb időkre, arra az időre, amikor a kormány ráér a nép jogaival is s nemcsak Ausztria érdekeinek szol gálataival foglalkozni. A népámitás és a népcsalás ilyen evidensen szembeszökő és szemérmetlen sohasem volt, mint most. Három tagja a kabinetnek nyilatkozott a minap. De csak egyik említette a választói jogot s azt is csak általánosságban, valószínűleg, mert nem tudott kitérni előle. Hogyan, miképpen, mi módon, mily arányban akarják a választói jogot megteremteni, azt csak egy homályos mondatban jelezte, mely igy hangzik: „A közigazgatás reformjával kapcsolatban.“ Mit értett ezalatt az igazságügyminiszter, azzal talán maga sincs egészen tisztában. De valószínű, hogy a népeknek egy kis fejtörősdit akart nyújtani. Hadd gondolkozzanak rajta és értelmezzék, ahogy akarják és tudják. Egy bizonyos, hogy terhekről, amelyeket a népnek viselniök kell, gondoskodtak bőven. Jogokról, amelyeket a népnek adniok kell, megfeledkeztek. A terhekre égető szükség van, mert ezeket a császár követeli; a jogok várhatnak, mert azokat a nép követeli. Meg kell adni a császárnak, ami a császáré, de nem akarnak adni a népnek semmit abból, ami a népé. így rakódik rétegre réteg a választói jogra ; igy csalják és ámítják a népet mind vakmerőbben, mind szemérmetlenebb, mind arcátlanabb módon. A nép pedig most még szótlanul huzza az igát, íizeti adóját, élteti a királyt. De a mélységben kavarog már valami, ami arra enged következtetni, hogy a nép türelme is végére jár. Mikor történik majd az erupció, még beláthatatlan. De bizonyára el nem marad, sőt’ annál bizonyosabban fog bekövetkezni, minél arcátlanabb módon folytatják a népcsalást. Zeppelin KardosSr Elejtik a készfizetésedet. Khuenék maradni akarnak. Bonyodalmak a képviselőházban. Budapest, okt. 20. Amikor Khuenék elkezdték az úgynevezett munkapárt szervezését, átvették Wekerle Sándornak azt a szerencsétlen ideáját, hogy az önálló magyar jegybank fölállítása helyett sokkal üdvösebb a közös bankot fenntartani, de fel kell venni a készfizetéseket, hogy befejeződjék a valutarendezós. Ezt a tételt hirdetik nagy garral, sőt Székely Ferenc igazságügyminiszter vasárnap "Újpesten tartott beszédében egyenesen a kormány legelső feladataként állította be a készfizető bank megvalósítását. iiécsben természetesen más a felfogás. Ott azt látják, hogy Magyarországnak esetleg használhat a készfizető je ybank, tehát ellenzik azt s inkább lemondanak azokról az előnyökről, amelyeket Ausztria iak is nyújt az, ha a jegybankja készfizető és igy valutája teljes értékű, A Bécsben fjlyó tárgyalások során Csoda. Irta: Krúdy Gyula. A pécsi Mária csodatetteit összeírván egy jámbor krónikás, a csodák közül nem felejtette ki a következőt: (Az iró lehetőleg megtartja a csodatettek leírásánál szokásos formákat és kifejezéseket, hogy a történet hitelességéhez annál kevesebb kétség férjen.) Pépi Szeréna, polgári iskolai tanárnő, római katalika harmincháromóves hajadon, ó-lublói születésű, Pépi Márton takácsmester és Hanák Veronika házasságából származott törvényes gyermek 190* augusztus hónapjában meglátogatta a esodatettjeiről hires pócsi Szűz Máriát és — megtért. — Tudjátok meg ugyanis jámbor olvasók, hogy a nevezett hajadon mindazon napig, amig a véletlen, vagy talán valamely belső sugallat folytán a pócsi Mária színe elé került, valóságos istentagadó volt; szerencsétlen istentagadó, miután hatása alatt volt azon divatos és eléggé nem kárhoztatható álbölcseleti irók müveinek, kik isten és a szentháromság tényét kétségbevonják. A fentnevezett hajadon római katolika létére engedett az ördög csábításának, ami az elkárhozott irók könyveiből olvasható és j megtagadta a szenteket, az anyaszentegy házat és a szent dogmákat. Csupán a gonosz tudománynak élt, tudományos iratokat olvasott, ál-bölcse!emmel foglalkozott, persze nem azon tudományt kell itt gondolni, amely nehézzé teszi a vallás szentsége Íróinak müveit, hanem az ördög tudományát, amit, fájdalom, manapság már az egyetemeken is tanítanak. (Pikier: Szabad gondolkozás.) Mindezek előrebocsátásával, miután a históriai igazság kedvéért még annyit jegyezünk meg, hogy dr. Pépi Szeréna nem volt se szép, se csúnya, lélekben mótelyes, de testben tiszta, (ami aligha ér fel a lélek tisztaságával) barna haja rövidre nyírva és ruházkodása divatos, áttérhetünk azon körülményekre és okokra, amelyek az Égiek intézkedései révén megmentették a pokol örök tüzétől e szegény hajadont. Dr. Pépi Szeréna abban a vidéki városban, ahol tanított, egyesületet alapított a tudomány cégére alatt, ahol az ördög tanait és az istentagadást akarta terjeszteni. Híveket kezdett toborzani a földalatti sötét birodalmának és a pokol országutjára vitte volna a város lakosságát, mert némi érlelem és tudományos készültség nem volt megtagadható e hajadontól, — midőn Legfelsőbb intézkedésre egy Károly nevű protestáns rajztanár érkezett abba a városkába, amelyre a Sötét szemet vetett. A protestáns vándor ugyanannál az iskolánál nyert alkalmazást, ahol az istentagadó hajadon működött, de az első időben a Sötét erejét nem tudta megtörni még a Legfelsőbb megbízatással működő ifjú Károly sem. Az ördög sugallatából ugyanis a hajadon utón útfélen kigunyolta a rajztanár szőke és kipödrött bajuszát, valamint kék szemét és nyakkendőjét. — „Egy valódi rajztanár I“ — mondogatta a hajadon és olyan gúnyosan nevetett, mint azok szoktak nevetni, akik az ördöggel állanak szövetségben. Máskor a táncot kifogásolta, amelyet a nőegylet mulatságain Károly rajztanár hortobágyi csikósnak öltözetében bemutatott. Majd ismét az ellen támadt kifogása, hogy Károly rajztanár beszélgetésben sűrűn használta azon udvarias és mindenkire megtisztelő kifejezést: „Csókdosom kedves kezeit.“ Legutoljára már azon is mérgelődött az ördögtől megszállott hajadon, ha Károly az iskolában, vagy az utcán köszöntötte és szokása szerint két kezében erősen megszorongatta kezét és kék szemével mélyen a szemébe nézett. Folyt. kör.
