Szamos, 1910. október (42. évfolyam, 217-242. szám)

1910-10-02 / 218. szám

218, szán. XLHjvWyai. Szatnár, 1910. &kt. Jin 2., vasárnap. wtofswfmugsm mioap. Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K. 7, évre 6 K,»/«évre 3 K, 1 bőre 1 K Vidékre: „ 16 „ „ 8 .. „ .. A „ . .. t-50 Egy szám ára 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rékóczi-uioza 9. szám. sa Telefonszém: 107. MÚKicnoerntt dijak Szatmáron, a l»p kiadóhiTatattban fizetendók. Hirdetések: Kószpénafiaetés mellett, a legjatányosabb árban kel­tetnek. — Az apróhirdetések között mind«« «só 4 fillér. Nyilttér sora 20 ölér. .- A delegációk megválasztása. Khuen Bécsben. Hétfőn délelőtt tizenegy őr éra Berze- viozy Albert elnök ülésre hívta össze a képviselőházat, hogy kihirdesse a delegá­ciók össEehivására vonatkozó királyi kéz­iratokat. Indítványára a Ház ngy fog ha­tározni, hogy a delegáció tagjait kedden délelőtt tiz órakor tartandó ülésében vá­lasztja meg. Ezután az orssággyülés ismét szüne­telni fog s a szünetet csak e hó hetedike és tizediké között fogja megszakítani, amikor Lnkáos László pénzügyminiszter benyújtja a jövő évi költségvetést és el­mondja expozéját. Az argentinjai hús. ■Vendégszeretetben sohasem volt hiány nálunk s mindig hiresek voltunk arról, milyen elsőrendű udvariassággal és nagyszerű figyelemmel szoktuk fo­gadni vendégeinket. Mentsen ég, hogy fajunknak ezt a jó tulajdonságát akár rossznéven Vennők, akár lekicsi- nyelnők. Mindig önmagát becsüli meg az, aki vendégét megbecsüli és önma­gát alázza meg, aki vendégét meg­alázza. Mégis, ebben az esetben, amikor Bécs polgármestere körünkben időzik és vendégszeretetünkben részesül, azt hissiük, hogy túlbecsüljük a látogatás jelentőségét. Nagyon is nagy hűhóval kiáltják feléje a hozsannát, mintha ő volna az a megváltó, aki kivezetne, vagy ki akarna vezetni bennünket a sötétség labarintjából. Vagy nem az a jelentősége van ennek a látogatásnak, melyet neki tulajdonítanak, vagy éppen ellenkező jelentősége van. Mert kétségtelen, hogy bizonyos bécsi körök meglehetősen erős homlok- ráncolattal fogadják és kisérik figye­lemmel Neumayer budapesti utazását és voltak, akik morális bátorságról be­széltek a polgármester részéről, hogy elhatározta ezt az utazást. S kénysze­rülve volt magát mentegetni ama bi­zonyos körök előtt, hogy idejő. S hang­súlyozni volt kénytelen, hogy semmi­féle politikai céljai nincsenek, nem le­hetnek ezzel az utazással. Hogy még nyomatékosabb legyen ez a kijelentése, azt is hangsúlyozta, hogy Párisba is el fog látogatni, mert ott is a községi viszonyokat akarja tanulmányozni. A való igaz pedig, hogy az ar­gentinjai húsnak Bécsbe való impor­tálása hozta ide Neumayer polgármes­tert. Magyarországnak és Ausztriának közös eljárására és közös megegyezé­sére van szükség, hogy az argentiniai hús bevitessék Ausztriába. S ez meg­nyugtatta az osztrák iparosokat is, akik szintén förtelmesnek tartják a hus- drágaságot és örülnek rajta, hogy a polgármesterük akárhogy, akármiképen, de mégis keresztülviszi azt, amire szükségük van. Hogy milyen eredménynyel fog végződni Neumayer polgármester vállal­kozása, nem tudjuk előre. Valószínű, hogy célját el fogja érni, akkor is, ha­csak Béesnek lesi belőle haszna, sőt akkor is, ha nekünk kárunk lesz belőle. Mert hozzánk csak nyájasan kell szólni s mi mindenre kaphatók vagyunk. Igaz, hogy kaphatók vagyunk akkor is, ha rúgnak rajtunk, aminthogy az osztrák katonai körök és az udvar ezt a takti­kát követik. De most ez egyszer jó szóról van szó és abban sem lesz hiány. A való igazság az, hogy a bécsi körök, amikor a nép ínségének enyhi- téiére kerül sor, nem bánják, ha pol­gármesterük hozzánk jő nyájas szót váltani, noha „ezt sok oldalról kelle­metlenné fogják neki tenni.“ Bizony jó volna, ha a mi mérvadó köreink is ilyen nagy melegséggel és tántoríthatat­lan szándékkal foglalkoznának a nép Ínségével, aszal a célzattal, hogy leg­alább a drágaságon segítsenek. Kötött kabátok fehér, piros, szürke, sötétkék és fekete színek- UNGER kézimunka ben kaphatók ....... üzletében. A hétről. Irta: Dénes Sándor. /önzetlenség. Ez volt az első szó, a mi eszembe jutott, mikor a késő éjszakai órákban hírül hozták, hogy Gsomay Imre meghalt. És bár nem juthattam hozzá, hogy a jó öreg úrral szemben holta után lerój- jam tiszteletemet, ez a szó, ez a jelző min­dig ott motoszkált az agyamban és mintha — nekem legalább úgy tetszett — nem lett volna seholsem kidomborítva ez a nagy, ez a ritka tulajdonsága a néhai pártvezér éle­tének méltatásában. Ott volt, szent igaz, ott volt, de nem volt ott eléggé. Mert cse­lekvésre kész közéleti emberünk van száz meg száz, de ezeknek a közéleti tevékeny­kedőknek háta mögött mindenütt ott lovagol a titkos vagy nem titkos önzés, történjék ez a tevékenység akár jótékonysági, akár politikai, akár más közéleti téren. — A néhai jó öreg úr azon kevesek közül való volt, a kik hátratett kezekkel, nem kérőleg előrenyujtottakkal mentek végig az életen. Azért ha valamikor az önzetlenségnek szob­rot emelnek majd, én az elhunyt Csomay Imréről mintáztatnám azt a szobrot, amint hátratett kezekkel áll. Ilyen pózban úgy sincs még szobrunk s az utódok között nem igen akad majd erre alkalmas modell. T_Jeti Szemlénk szerint nem mosolyog Jus- t *■ titia, hanem sir. A perbeli eskü el vagy el nem törlése körül folyó vita miatt sir. Én beszéltem Justitiával, hírlapírói szokás szerint meginterjuholtam őt, miközben rá­jöttem, hogy a Szamosnak is igaza van, a Heti Szemlének is: az istenasszony egyik szemével nevet, a másikkal sir. Sir, keser­vesen zokog, mert látja, hogy avatatlan, laikus fejek micsoda erőszakos okoskodásra képesek, mert a szakavatottak által a per­ben avultnak ítélt, tiszteletreméltó szentsé­get tovább is kapzsi emberek prédájává akarják tenni. A máűk szemével meg ne­vet, minket nevet. Azt a naivságot neveti, hogy mi a Heti Szemlével elfogulatlan vitat­kozásba akartunk egyeledni, mire hamar a fejünkhöz vágtak onnan egy „Móric “-ot. Nem, azt a szívességet nem tesszük meg a Heti Szemlének, hogy tovább folytassuk a vitát és védelmünkbe vegyük a Móricokat. Tudjuk jól, hogy ez a Móric csak csalétek, hogy a védelmére csaljanak bennünket s aztán hamarosan ránk olvassák, hogy íme az egész eskü körüli vita csak zsidókomédia. Nem. Ott hagyjuk a Móricot a Pázmány- sajtóban. Jó lesz tanúnak, ha mi még egy­Róth Simon nagyválasztéku cipőraktárát ajánljak m. I. Mfthiislillt mint legolcsóbb b«Tiilrlé«l forrást. könttlei t „Pannónia" szálloda, mellett. - inbrir és vidék« itgngjobb eiipbnktán. Figyelmeztetés! Az előre túladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári áruk az eddigi árnál. jóval olcsóbban kaphatók.

Next

/
Oldalképek
Tartalom