Szamos, 1910. szeptember (42. évfolyam, 192-216. szám)
1910-09-15 / 203. szám
XUS, Wvan. f 203« öiäifl, Szatmár, 1910. szept. hó 15., csütörtök. Előfizetést dij : Helyben: 1 évre 12 K.'/, évre 6 K, */4 évr8 3 K, 1 hóra 1 K üdékre:,. 16.,,. , 8 ............ 4.. _ ..150 Eg y sxini ára 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczl-ulcza S. szám. 03 Velefonszám: <07. Mindennemű dijak Szntmáron, a Lap kiadóhivatalában fúetendók. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjutányosabb irbau kftnOí- tetnek. — Az apróhirdetések között minden »zó 4 fül«-. Nyilttér sora 20 fillér. Tátra-express—Nagykárolyon át. A „Szatmárvármegyei Közlöny“ utolsó számában vezércikkben foglalkozik a Tatra—‘Kolozsvári vasúti Ösz- szeköttetés eszméjével és ebben az eszmében mindenekelőtt azt látja meg, hogy az Szatmárvármegyére sérelmes és káros. A szatmári sajtó egyhangúlag karolta fel azt az akciót, mely egy Kolozsvár, illetve Temesvár—kassai fővonal létesítésén fáradozik az egész érdekelt országrészben. Ami Szatmáron jó, az rendesen a megyeszékhelyen rossz és vice versa. Ezt már tudjuk. De ezúttal a n gykárolyi lap más indokokat is hoz a Tátra—Express ellen. Nevezetesen pedig azt, hogy Erdély és a felvidék összekötő útvonala nem Nagyvárad és Dsbreczenen át vonul végig, hanem a Szamos völgyén, Mátészalka és Csap leié. Ezt mi igen jól tudjuk. Hanem, amint az cikkeimből nagyon világosan kiolvasható, \ Tátra—Express nem csupán Erdélyt, de Aradot és Temesvárt akarja közelebb hozni a felvidékhez. Már pedig nem lehet azt kivánni, hogy a Temesvár- Kassai transitoforgalom Zilah és Nagykároly felé bonyolittassék le. Akkor már jobban szeretem a hatvani irányt. Azután még megjegyzem, hogy amikor egy komoly és célirányos akció indul meg egy bizonyos cél elérése felé, nem méltányos dolog magánérdekeket hozva forgalomba, a közvélemény figyelmét és úgyis oly csekély energiáját szétforgácsolni. A számos völgyi reláció szükséges voltát 184 8-ban kellett volna hangoztatni, mikor a Királyhágón át vitték a Budadest - Kolozs ■ vári fővonalat, amelynek pedig egyedüli természetes iránya Szatmár lett volna. Avagy akkor, amikor a zsibó— nagybányai vonal épült, helyiérdekű szabványnyal, hihetetlen tracával, zsákutcába vezetve. Ha annak idején a vármegyei közvélemény a deés—zsibó- erdőszáda—szatmári trace mellett foglalt volna állást, akkor meg volna ma oldva az egész kérdés ipso facto, nem csak a Tátra—Express kérdése, de meg az erdély—galiciai forgalom kérdésé. A Tátra—Express terve, ha megvalósul, Szatmárt és Nagykárolyt is, pár órával közelebb hozza Kassához, de még Kolozsvárhoz is, a debreczen- nagyvaradi vonal kiépítésével. S ez már nem megvetendő vívmány leend. A szamosvölgyi reláció kérdése más megoldásra vár és bízunk benne, hogy ez is dűlőre fog kerülni. Tudjuk, hogy vannak már erre nézve kész tervek is. De a két kérdés között junktim nem létezhetik. S igy üdvös volna egyiknek a jövőjét a másik felvetésével nem veszélyeztetni. de Gerando Félix. Legolcsóbban vásárolhatunk üveg, porcellán, lámpaárut, ajándéktárgyakat Sc wart z Andornál, a vasúti bazárban, Attila-utca 2/b. (Molnár-ház.) A széosényi dráma tárgyalása. A balassagyarmati esküdtszék a tegnapi nap folyamáu kezdte tárgyalni Szőke Jenő ügyvéd büupöréc, aki felesége csábítóját, fteők Istvánt lelőtte. Az ügyész Szőkét szándékos emberöléssel vádolja, tagadja az erős felindulást, mert, úgymond, két nappal előtte tudta már felesége hűtlenségét. Kenedi Géza, Szőke védője védelmét arra fogja alapítani, hogy védence nem épelméjű. Az áldozat szülei 15,000 JK kártérítést követelnek, mert annyi adóssága volt Reöknek. Szőke vallomásában ismertette ifjúságát, majd azt, hogy a Elmúlt a temetés. Irta: Ady Endre. (Folyt, és vége.) És mindig bővebben, bátrabban, ércesebben ömlött a pap szava, beszédje s végül már szinte himnuszi lett, amikor az uj élethez, az uj dicső föladathoz lelkesedve küldte a leánykája koporsóját karoló apát Azután imádság következett, ének és Enymgi Sándor karjaiból kiszakították az Enyingi Györgyike koporsóját s vitték. A temetőben már emelt fővel, de egy kicsit talán még sápadtabban állott a kis sir jö dör szélén Enyingi Sándor s azután kocsiba ült egyedül. Öreg édesapjától, anyjától, a rokonoktól, a barátoktól, a paptól, senkitől sem búcsúzott. Néhány nap múlva elhagyja ezt a várost s úgy érezte, hogy két halottján kívül nem is igen maradt itt neki már senkije. Az apját, az anyját ízléssel okossággal, szinte kényszerítve szerette, de e két öreg ember már régen nem volt fontos az életében. Az öreg tímár s felesége, az öregasszony, aki diákgyermekekre mosott, olyanok lettek számára, mint a megfagyott gyermekkori emlékek. Néha viaskodott magával átkozta magát Enyingi Sándor, hogy ö rossz ember, szívtelen ember, de kritikus agya ilyenkor is győzött. Ö nem tehet arról, hogy küldetése volt s hogy a szegény, kevés munkájú timár-apa kis udvara után egy teljességes, széles világ várt reá. Az apja és anyja úgy sem értenek semmit mást az ő életéből, minthogy pénzt tudott nekik adni, úri házat tart, most Budapestre viszik s a főispán is tisztelettel beszél vele. És ez az egész város is csak annyira ismeri, amenynyit a lokálpatriotizmus javára ízetlen újsághírekből kiszedett. De a pap néhány erősebb szava csendült vissza az Enyingi Sándor fülébe s a robogó kocsi ingerelte erős, de a napokban nagyon megrángatott idegeit. Szerette a feleségét, de igazán nem tudta megmutatni neki, hog^ szereti, mert Írni kelett dolgozni, sietni Mindig azt remélte, majd ha célhoz jut, több nyugalomhoz, több ideje lesz a gyöngédségre és szeretetre is. És a kis leány, aki egy évig árván, egy ideig neve - lőnővel ét, nem is az apja mellett, csak a közelében, vájjon nem-e szerencsétlenség miatt htgyta most itt az ő tudós és csak önmagáért élő apját? Kezdek megmélyülni Enyingi Sándor leikében a gyászbeszéd némely szavai s az erős Enyingi Sándor nagyon gyáván lépett ki a kocából. Még a nevelőnővel beszélt és az öreg gazdasszony- nyal szégyenkezve, mert azok mind a ketten még sírtak. Eszébe jutott, hogy ő nem is tudja, milyen volt az ő kis leánykájának gyors elbucsuzkodása, hirtelen halála s mik voltak az utolsó szavai. A két nő sírva, de hidegen, majdnem haraggal válaszolt az idétlen, önmagukat szégyenleni látszó kérdésekre. — Engem nem akart látni, amikor Budapesten voltam s amikor talán legválságosabb állapotban volt az én kis drágám ? — Az édesanyját emlegette mindig, — vallotta szárazon a nevelőnő — s azt h szatmári városi színházban szombat és vasarnap szept. 17., 18-án Balthazár-est. Vasárnap két előadás, délután 3 és tél árakor leszállított holyárakkai és teljesen uj gazdag műsorral és este c órakor rendes színházi heh árakkal. Jegyek előre válthatók az összes előadásokra már péntektől kezdve délelőtt 9-től fél l-íg, délután 3-tól 5-ig a színházi nappali pénztárnál.
