Szamos, 1910. szeptember (42. évfolyam, 192-216. szám)
1910-09-20 / 207. szám
üt»I ;>*o*vam. 207. «zam. Előfizetési dij : Melyben: 1 évre 12 K, V, évre 6 K. lU évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre:.. 16 „ e ............ 4.. .. 150 Eb* s zám ára 4 fällir. Hirdetések : Készpénzfizetés mellett, a legjntinyosaW) értvau ktVrH telned. — Az apróhirrtetéj.-k között minden szó ■* filler Nyüttér sora 20 fillér. Az általános választói jog ligájának nagygyűlése. — Saját tudósítónktól. — Nem hangzatos jelszavakkal, nem csengő ígéretekkel csöditették össze az embereket, nem volt kilátásba helyezve, hogy szavazatok felemelt áron vásároltatnak, az italmérési engedélyek és más érdekek sem voltak veszélyben és mégis zsúfolásig megtelt, a Károlyi-ház nyári kertje közönséggel, jobban megtelt, mint a megelőző alkalmak bármelyikénél. Nem pénzszagra összegyűlt csőcselék gyűlt össze ott vasárnap délután, hanem az eszméért önzetlenül lelkesedni tudó, intelligens, gondolkodó közönség, amely élvezettel hallgatta az elhangzott magas szinvonaiu beszédeket. Sajnáljuk, hogy lapunk szűk tere nem engedi meg, hogy az összes beszédeket szószerint leközöljük, mert mindenik megérdemelné, hogy megösmertessük vele azokat is, akik nem voltak jelen. Dóiótéu 3 órakor nyitotta meg a gyűlést dr. Tanódy Márton, aki üdvözölte a vendégeket is bemutatta őket az éljenző közönségnek. Utána dr. Ferenczy Gyula debreceni theol. tanár beszélt, aki Debrecen nevében üdvözölte a nagygyűlést és ajánlotta figyelmébe az általános választói jog eszméjét. Majd báró Báuffy Dezső emelkedett szólásra és általános figyelem között a következőket mondta : T. közönség! Mi nem jöttünk ide pártpolitikát csinálni, hanem a jövő útjait akarjuk megmutatni. Az utat, amelyen a fejlődő viszonyok és haladó kultúra elfogadásával képes lesz hazánk tovább haladni. Én beismerem, hogy e tekintetben sokakat, talán engem is, mulasztás terhel. Mikor 1849 ban a mai választási törvény alkottatott, az az akkori viszonyoknak megfelelt, egy átmenet volt és ugrán- dozásokkal nem lehet viszonyokat megváltoztatni. Azóta azonban elmulasztották azt fejleszteni, most azooban itt az ideje, amidőn erről gondolkozni kell, amidőn a választói jog kérdését rendezni kell. De ezt nem lehet úgy, hogy az apró foltozás legyen, hanem úgy, hogy ez a tény a jogegyenlőségnek, a haladó kor kívánalmainak megfelelőn kell történnie és ez nem lehet máskép, minthogy a választói jog általános, egyenlő, titkos és hogy tovább menjek a részleteiben, községenkéati legyen. Nem a munkás, hanem a magyar állam érdeke követeli ezt. Nem engedhető az ugyanis meg, hogy a választói jog jövő alakulása tisztán a munkások érdekeinek a képviselete legyen. Bár nem az ón hivatásom, de el kell hogy mondjam, hogy az utolsó idők tapasztalatai azt mutatják, hogy a választók száma ebben az arányban, mint most van, nem maradhat, a nemzet azon tagjai, akik pénz és vér- áldozatokkal szolgálják a hazát és jogokat nem bircak, kell, hogy azok is megszerezhessék ezt a jogukat és a választói jognak titkosnak kell lenni. Nem lehet azt a frázist használni, hogy a magyar r>°mzet lovagiassága a titkosságot nem tűri el. Magyarországon, sajnos, ahoi a vagyoni viszonyok nagyon korlátoltak, a független emberek száma is nagyon korlátolt. Itt kevesen vannak, mondhatnám vagyunk, akik korlátlanul nyilváníthatjuk akaratunkat és épp a középosztály az, amely legerősebben meg van kötve. Nem a munkás osztály, a középosztály az, amiért meg kell vívnunk a harcot, azért az osztályért, mely értelmisége által hivatott arra, hogy gerince, vezérje legyen a nemzetnek. A polgári fejlődés útjaira szükséges átvinni az eddig agrár-feudális magyar államot. (Taps.) Ez nem -kizárása a munkásosztálynak, ez csak ut az egyenlő polgári állam felé, amelyben a munkásállamnak is érvényre keil jutnia. Ne tes- seuek azt hinni, hogy a régi idők óta küzdő nemzetközi szociáldemokrata eszmék munkásaiért küzdünk, de velük együtt küzdünk egy az agrár-alakulat, helyébe lépő polgári alakulatért, Én a legszélesebb soviniszta alapon állok és azt tartom, hogy a magyar államot a legszélesebb soviniszta alapon lehet kiépíteni. Az általános, egyenlő, titkos vá’asztói jog nem ingat meg semmit, ha gondoskodunk, hogy a magyar állam magyarságét kellőleg biztosítjuk. Ezt biztosíthatjuk a kerületek észszerű beosztásával úgy, hogy az egyenlőség elve is biz- tosittassék. E ért járunk mi városról városra, ma itt, holnap másutt és hirdetjük ezt az igét és rémé jük, hogy a hatalom, ha még ma nem is, de ha a viszonyok a nemzet nyomása alatt úgy alakulnak, egy olyan parlamentet fog összegyűjteni, mely nem Rettenetes Iván. Irta: Michel Provins. Lursel Natália, a nagy énekesnő, a szalonok ifjú csillaga ráunt a barátjára, Vaugelinre, az impresszionizmus apostolára a zenében s mindenáron le akarja őt rázni a nyakáról. Erre a célra aztán furfangos módon a saját férjét használja föl. — Tetszem? — kérdi a férjétől egy délután, amint elegánsan kiöltözködve kimenőben van s a tükörben gyönyörködik önmagában. — Határozottan, kedves barátnőm! — mondja a férj flegmával — Csakhogy mégis meglátsz ! . . . Mindamellett, hátha találkára megyek ? — Ha oda mennél, — mondta Lursel, — nem mondanád nekem; úgy hát mi haszna volna, ha kérdezném tőled. Legjobb a bizalom. — És kényelmes, — jegyzi meg csípősen az asszonyka. — Talán, — hagyta rá Lursel. — Igazad van. Különbeu is csak tréfa volt. — Nem kételkedem benne. — ügy hát megtennél nekem egy szivességet ? Túl vagyok munkával halmozva, látogatásokkal, ruhapróbálásokkal, énekpróbákkal és estére szükségem van a „Halo“ partitúrájára. Vaugelin a minap elkérte tőlem, nem mennél el érte a lakására ? — A lakására? — kérdezte Lursel, kit a Vaugelin név kellemetlenül érintett... — Csakhogy én sohasem voltam még nála. — Épen azért. Ez lesz a kezdet. Utóvégre is, mikor akarod már egyszer meglátogatni? Mindig nagyon kedves volt veled szemben. — Igen, igen, azt nem tagadom, bár én nem vagyok jártas a szenében. — Kérd, hogy mutassa meg a lakását, sok igen érdekes dolog van nála fölhalmozva. — Hát te láttad ? — Persze, miután a „Hal“ -t sokszor próbáltuk a többi szereplőkkel együtt nála. — Igaz. Ezt már el is felejtettem. De, mondd csak. Nem leszek alkalmatlan Vaugelinnek? Nem fogja alkalmatlankodásnak venni a látogatásomat; mert tudod, tette hozzá miközben a neje szeme közé nézett, nem nagyon szeretek senkinek alkalmatlankodni. — Micsoda rendkívüli van abban, ha egy partitúráért megyünk valamelyik barátunkhoz ? Hogy bizonyosan otthon találd őt, úgy négy óra tájban menj hozzá. Azt mondta nekem, hogy ebben az órában mindig otthon szokott dolgozni. Nem kell valami nagy fontosságot adnod a látogatásodnak. Ha szükségem nem volna a partitúrára, nem kérnélek föl erre a szívességre s aztán meg kellemetlennek találom, hogy magam menjek érte. — Jó, jó. Megteszem ! — Köszönöm I Sietek! Annyi dolgom van. A viszontlátásra. Ezzel sietett Vaugelinhez, ki épen azzal volt elfoglalva, hogy utánzó harmóniát keresett a köd festésére. Őszi idényre a legújabb férfi-, fiú- és gyermek* öltönyök, falöltök, körgalléroK es eredeti angol raglanok cégnél Szatmár, a színházzal szemben. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rákóczi-uicza 9. szám. m Telefonszám: 107. Mindennemű dijait Szalmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. 1
