Szamos, 1910. szeptember (42. évfolyam, 192-216. szám)
1910-09-02 / 193. szám
2-ik oldal. SUM 0 8 (1910. szept. 2.) 193. szám. Mórán János SlSTÜ!" Elvállalja a legmesszebbmenő igényeknek megfelelő bútor készítését és zongora- fényezését. Telefon-szám : 69. Csecsemőgyilkosság. A fertő ti enités mit eredményez. A nyomor, vagy a szégyennek volt a halottja az a csecsemő, melyet a tegnapi napon a mátészalkai állomás szemétgödrében találtak, még nem lehet tudni. A véletlen okozta, hogy a bűntény napfényre került. A fenyegető kolera járvány miatt, a tegnapi napon a reggeli órákban nagy takarítást rendeztek a mátészalkai vasúti állomáson. A szigorú rendelkezéshez híven az épülethez tartozó összes mellékhelyiségeket fertőtlenítették. Ezen munkálat közben, melyre König Sándor főnök személyesen felügyelt, egyik mellékhelyiség gödrében egy pólya formára akadtak, melyet közelebbről megvizsgálva kitűnt, hogy egy csecsemő huxlát tartalmaz. A főnök azonnal jelentést tett a hatóságnak, ahonnan Balázsi járásbiró, dr. Csatlós Sándor és dr. Vider orvosok kimentek a helyszínére és kivették a kis hullát a rongyokból. Az orvosok megállapították, hogy a gyermeket élve dobta be valószínűleg maga az anya a gödörbe, még pedig 3—I nappal ezelőtt. A borzalmas lelet nagy konsternátiót keltet Mátészalkán, amennyiben találgatásokra adott alkalmat. Azt hiszik, hogy a kegyetlen szivü anya a ^szégyen“ elől akart menekülni mikor az ártatlan lelket, a másvilágra küldötte. A vizsgálat különben megindult. HÍRROVAT. Stockmaier 80. Lúgosról írják: „A krassói takarék- pénztár egyik pénzbeszedője, Strockmaier Frigyes, aki már tizenhárom esztendő óta van a pénzintézet szolgálatában, minap jelentkezett a takarékpénztár igazgatójánál és tulajdon jószántából elmondta, hogy évek során összesen 3959 koronát sikkasztott a bank pénzéből. Nem akarja folytatni mesterkedését, azért vall meg mindent. Tettét azzal mentette, hogy havi nyolcvan korona fizetéséből nem tudta eltartani a családját. Kérte az igazgatót, emeljék fel a fizetését és a többletet tartsák vissza az elsikkasztott összeg törlesztésére. Az igazgató azonban hallani se akart erről a kombinációról, hanem feljelentette Stockmaiert, akit erre letartóztattak. Lúgoson nagy részvét nyilvánult meg a szerencsétlen ember sorsa iránt — Stockmaiernek öt gyermeke van — és a város előkelő köreiben gyűjtést indítottak, hogy megtérítsék a takarékpénztárnak a becsületes sikkasztó által okozott kárát.“ Kell ehhez talán kommentár ? Teljesen fölösleges. Ismerjük már az e fajta eseteket. Egy kaptafára csinálód- nak, szinte sablonná válik. Maholnap meg sem botránkozunk, csak tovább megyünk. Hiszen olyan mindennapiasak az ilyesfajta hirecskék. Legfeljebb annyi a különbség, hogy az egyiket Molnárnak, a másikat Strockmaiernak hívják. Milyen lényegtelen színárnyalat! Öt gyerek — öt gyerek. Nyomor —- nyomor. Az egyik borotvával operál — a méiik lop. Szinte belenő már a társadalmi életünkbe a pro- letárság nyomora s ennek a szuette, korhadt fának virágzó hajtásává lombosodik. Ezen nincsen mit csodálkozni. Lehetne azonban, ha nem igy történne, Unt ahogyan történik. Csudálkozhatnánk, ha Molnár nem ölne, ha Stockmaier nem lopna. De igy? így nevetséges osudálkozni, nevetséges felszisszenni s a mienk „a cikkirás joga*, de az áliam nem kérdi meg tőlünk, hogy vájjon meg tud-e élni Molnár 66 koronából s hogy Stockmaiernek elég-e a 80 korona, hogy ne lopjon ? A mienk — mondom — a cikkirás joga, az elbusu- lás, a nagyhangú frázisos beszéd, a Stockmaieróké a nyomor és a nyomorúságos fizetést adó társaságoké a . . . De mi közünk hozzá ? Semmi ! Tetszik ez a fizetés vagy nem tetszik ? Nem tetszik ? Menjen a dolgára barátom, akad száz, ki kapva kap utána. A szerencsétlen Molnároknak, meg Stockmaiereknek, hát hogy is ne tetszene ? Megpróbálják. Aztán ha nem megy, akkor ölnek vagy lopnak, hiszen ez maholnap égj bemegy. Nevetséges sopánkodni. Megszoktuk s bánatos egyhangúsággal cikkezünk, cikkezünk, cikkezünk . . . De mégse. Az a szerencsétlen Molnár, Stockmaier vagy akárki, odaáll a móltóságos igazgató ur elé s azt mondja, hogy öt gyermeke van, hogy nem bir lopni, hogy neki még van becsületérzése, hát lopott, igaz, bevallja; de tizenhárom éve szolgál, emeljék fel a fizetését s vonják le apránkint azt a tömérdek summát, azt a 3959 koronát és aztán megbecsüli magát. Ö becsületes ember akar lenni, ő nem akar lezülleni, nem akarja tönkre tenni a családját, az öt gyermekét, hát tekintsenek el a tolvajlásától s tekintsék az öt éhező porontyot . . . (Rómdráma. Potyognak a könnyek. Dehogy !) Az igazgató nem szól semmit. Feljelenti a 66 meg 80 korona fizetósüeket, mert 3959 korona pénz, akár igy, akár úgy forgatjuk pénz, még pedig 3959 korona s evvel a Molnároknak, a Stockmaiereknek befellegzett. A megbánás, a beismerés, a javulni akarás itt nem számit, itt semmi sem számit, csak a 3959 korona, az számit, az duplán számit. Es erre — bárhol is vagy Herbert Spenzer, ide tekints — a lugosi társadalom intelligenciája megmozdul, pénzt tesz össze, 8959 koronát és felemeli a tönkrementet és . . . De nem szabad gúnyolódni. Olyan jelenség előtt állunk, ahol le a kalappal. Sajnos, de úgy van a társaság, a magasabb, érzőbb és altruisztikus társaság érzi a nyomor tűrhetetlen voltát s ott, ahol a szabadverseny dühöng, ahol a kollektivizmus és pláne a kommunizmus még nem is derengő utópiás álom, ahol az atavizmus a maga kaján pompájában uralkodik, ahol csak az ur, kinek a zsebében csörög az arany, ahol a megbánás, a javulási ígéret semmi, ahol az agyon- poshadt, tönkreeibált, megtépázott szeretet temetésén groteszk aranycsengésü gyászindulót vihog az ember : ott akad egy szerény vidéki város, ahol könyörületes, leereszkedni tudó emberek élnek és kiveri a társadalmunk szemét egy pár forinttal, 3959 koronával s jótékony, embermentő szerepéért nem vár tapsot s udvari tanácsosságot s megmutatja, hogy miképpen kell embert nevelni, becsületes, derék, munkás embert — mert Stockmaier nem fog többé lopni és a megszégyenített igazgató nem fogja többé az igazságszolgáltatás kezébe dobni, a magáról megfeledkezett Stockmaiereket. Ez a nyomormegszánás nem raffi- nált affektáltság s ha nem az, úgy az összegyűjtött 3959 koronák csengése — a szeretet megnyilatkozása. Héráiéra* harangoznak ! (D’or.) Halálozás. Id. Takács János nagybányai polgár Takács János opera énekes atyja pár nappal ezelőtt Nagybányán elhunyt. A megélénkült utcák. Itt vannak a szőke fürtös kis babák, a kamasz diákok meg a halvány arcú bakfisok. Hirtelen, mintha a földből bújtak volna elő ellepik a város utcáit, barátságos tere-fere, kedves csacsogás, kacaj hangzik szerte. Törhetetlen ambícióval, friss, pihent erővel ismét hozzáfognak a fehérböl-barnára sütött gyermek arcok az igazi munkának. Jól esés, érzés fog el bennünket, ha végigtekintünk ezeken, a csupa tűz, kedély, temperamentum sihedereken s fáj a szomorú kijózanodás, hogy mindaz, amit beleképzelünk az ilyen üde, romlatlan gyermek- lólekbe, csak szines álom, amiből az élet vajmi keveset vált be. Á csacsogó gyermek s ifjú had vig felbuzdulással, ezer szines tervvel indul neki a nagy esztendőnek és a legtöbbje letörik, belefárad, elcsügged, az év vége meg nem hoz egyebet egy-kót szekuudánál vagy ha jól megy, közepes bizonyítványnál. Mikor a lármás utcát élénkítő, pihent tanuló sereget látjuk, felderül a kedvünk és bízni, reménykedni kezdünk, hogy abból a sok, sok ambíció, ból valami csak tán mireánk is ragad. Csak csacsogjatok kis szőke nebulók, üdítsétek fel a város elpuhult nyári hangulatát, öntsetek belénk, ilyen lelkes munka' kedvet, hogy tudjunk mi is bízni, bízni s hogy nekünk se okozzon nagy gondot, ha elbukunk, hiszen van még — pótvizsga, majd letesszük, ha letesszük! ! Az Érmihályfalva—tasnádi h. é. vasút három év óta vajúdó ügye ism ét napirenden van, amennyiben a jelenle gi kormány kedvező állást foglal el a te r- vezett vasúti összeköttetéssel szembe n. Ennek következtében Pallós Ignác búd a- pesti vállalkozó most hozzá lát a szükséges előmunkálatokhoz, úgyszintén a hozzájárulási összegek beszerzéséhez, hogy e vasutat mielőbb meg lehessen vasólitani. Kisorsolt esküdtek. A következő esküdtszóki cyklus idejére kisorsolt esküdtek : Császi Antal, Földesi Oszkár gazdái kodók Mikola, Butykai Viktor földbirtokos Kökényesd, Caegö József gazdálkodó Szat- már, Löwinger József kereskedő Szatmár, Dr. Fekete Dezső ügyvéd Szatmár, Fülöp Lajos gazdálkodó Botpalád, Gyapai József hentes, Dr. Frieder Adolf ügyvéd, Fried V. Ferenc vendéglős, Kondor Sándor asztalos Szatmár, Stoll Béla ügyvéd Nagybánya, De. Antal István ügyvéd Nagykároly, Gulya Sámuel kerékgyártó Szatmár, Bányász Albert földbirtokos Akii, Erdős János asztalos Szatmár, Banda Miklós építész Nagykároly, Grusz László osztr. magy. bank hiv. Szatmár, Fitos Ferenc gépész Nagykároly, Fogarassy Miklós föld- birtokos Csepe, Debreceni Miklós háztulajdonos Szatmár, Dáosek Péter kereskedő Nagybánya, Srohmayer Ferenc kereskedő Baudisz Jenő ügyvéd Nagykároly, Bartos Zsigmond nyug. pénzügyig, hely. Barabás Bertalan báaogos Szatmár, Eiben Mátyás gazdatiszt Lázári, Ü9zsö Gyula aranyműves Nagybánya, Papp Endre földbirtokos Nagygórce, Osztroviczky István földbirtokos Mikola, Helyettes esküdtek: Szász István gazdálkodó, Világossy Gáspár gazd. Üveg, porczellán, tükör iárrpa, képkeret, alpaca és nikkel evőeszközök úgyszintén minden fényüzési és háztartási cikkek legolcsóbban szerezhetők be GYŐRIT KÁROLY iivegkereskedésében Szatmár - Németi, Deák-tér.
