Szamos, 1910. szeptember (42. évfolyam, 192-216. szám)
1910-09-13 / 201. szám
XLII. év^o'vam. Szatmár. 1910. szent, hó 13., kedd. 201. őzam, ltd««»!» rouamai mfimp. Előfizetési dij : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hirdetések: Helyben: 1 évre 12 K,l/, évre 6 K. XU évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre ■.. ., 16 ............. 8............. 4.. > .. 150 Rá kóczi-irtcza 9. szám. cn Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Sz-atmáron, a lap kiadóhivatalában Készpénzfizetés mellett, a legjutáuyosabb árban feitet#-- tctnek. — Az apróhirdetések között minden »zó 4 fillér. Egy szám ára 4 fillér. T 1 " ----»■ - -■ ■ ■■■ fi zetendők. Nyilttár sora 20 fitfér. Yárosi tözkárbiztositós. Irta: Nagy József. A közpályán működők véleményem szerint még nem tesznek eleget kötelességeiknek az által, hogy a munkakörükbe tartozó ügyeket nap-nap után, — még a legnagyobb szorgalommal is — elintézik. Ezenkivül igen fontos kötelességük keresni s megragadni minden olyan eszmét, amely által a*on intézménynek, melynek szolgálatában állanak, akár erkölcsi, akár anyagi jólétét elösegiteni vélik. Kétszeresen érzem ezen kötelesség suly&t én. aki a városi közigazgatásnak ide s tova két évtized óta épen azon ágánál vagyok, ahol közvetlenül tapasztalom, hogy az újabb és újabb adótörvények által föképen a városok közönségére — rohamosan emelkedő s ma már csaknem elviselhetetlen terhek nehezednek. Ezen kötelességérzetböl, de a város közjava iránti őszinte érdeklődésből kifolyólag is évekkel ezelőtt kezdtem foglalkozni azon eszmével, nem volna-e hasznos a városra, ha a városi hatóság maga ié- tesitene, kizárólag a saját közönsége részére tüzkárbiztositó intézményt. Alapos tanulmányozás tárgyává tettem tehát ez eszmét, melyről már kezdetben azon véleményem volt, hogy abból a városnak a közönség megterheltetóse nélkül több-kevesebb jövedelme lesz. Szóval és írásban teljesen megbízható hiteles forrásokból tájékoztattam magamat s ezek alapján azon határozott meggyőző. désre jutottam, hogy abból a városnak számottevő jövedelemforrása nyílnék. Megtudtam ugyanis, hogy pl. Ausztriában nemcsak a városoknak, hanem a legkisebb községeknek is önálló biztositó intézete vau, sőt ma már Magyarországon is több nagyobb uradalom tart fenn a maga részére ilyen intézményt. S mindezek szép anyagi hasznot hajtanak. Megállapítottam továbbá azt is, hogy Szatmárnémeti sz. kir. város törvényhatósága a város magántulajdonát képező épületek után az utóbbi 10 évben 30.000 koronánál többet fizetett tüzkárbiztositás címen s ezzel szemben összesen 30C0 koronái kapott tüzkárbiztositás fejében. De mindezeken kívül kótségbevon- hatlan bizonyítók az ország területén működő s fényes jövedelmet hajtó biztositó intézetek fennállása, sőt virágzása, annak dacára, hogy azok sokkal nagyobb kiadással dolgoznak, mint a városi tüzkárbizto sitó intézet. mert elesnének a biztosítások szerzésével és a károk becslésével járó rengeteg útiköltségek és napidijak stb. Végül azt is megtudtam, hogy Szatmárnémeti város a biztositó intézetek által készített táblázatban az első osztályba van sorozva, vagyis oda, ahol a tüzesetek száma elenyésző csekély, amit külömben mi is jól tudunk. Mikor mindezekkel tisztában voltam, egyik helyi lapban kezdtem az eszmét a nagy közönséggel ismertetni s annak célszerűségét szerzett adataimmal beigazolni, azon reményben, hogy sikerülni fog pártolókat találni, akik illetékes helyen felemelik szavukat az eszme mellett a oda fognak hatni, hogy a városi tüzkárbizto- sitó intézmény a város közjavára mielőbb felállittassék. Sajnos nem igy történt. Mert ahelyett, hogy támogatókat találtam volna az eszme felkarolására, a közönség nagy része teljes közönynyel fogadta, egyesek pedig nemcsak nem helyeselték, hanem határozottan károsnak nyilvánították a városra Eézve ezen intézmény létesítését. Akadtak ugyan olyanok is, akik jónak találták, azonban ezek mitsem tettek az ügy érdekében. Szóval és írásban több érvet hoztak fel az eszme ellenzői, azonban azok oly gyenge lábon állottak, hogy azt megdön- teni nem volt nehéz, amit annak idején a nyilvánosság előtt meg is tettem. E közlemény keretében nem sorolom fel az előcibált ellenérveket s azokra adott cáfolataimat. Azt azonban határozottan merem állítani, hogy a felhozott ellenérvek közül csupán egyet látok olyannak, amely az intézmény létesítése elé nehezen eltávolítható akadályt gördít, azt ugyanis, hogy a részvénytársasági alapokon álló biztositó intézeteknél olyan emberek vannak anyagilag érdekelve, akik nagy befolyásukkal a mindenkori kormányoknál képesek megakadályozni az egyes városoknak ilyen irányú törekvéseit. Ezt az érvet elfogadom, mert nap- nap után tapasztaljuk, hogy a magánérdek, sajnos, nagyon gyakran elóbetolakodik a közérdeknek. A közöny és ellenzés ily nagyarányú Különleges csipkefes- HáifrÓTprt Pál Shafrmán Gyár főüzlet: Kossuth L.-utea 10 tés, hűen minta után ilflJüflJBl ffli, ULdüillfll. Felvételi üzletek: Kazinczy-u, 17. Attila-utca 2.. A. Szívesen. Máskor 60-at fogok kérni. B. Köszönöm, hogy máskor 60-at fog kérni. (A Pannónia előtt egy kocsi robog el.) B. Hahaha. Hahaha. A. Mit nevet? B. Látta ezt a kocsit ? A. Láttam. B. Nahát 1 A maga felesége ült benne és egy úrral csókolózott! A. Hahaha. Nagyszerű! . . . Hahaha . . . Hogy a feleségem üli benne ? . . . Kitűnő 1 ... És egy úrral csókolózott ? . . . Pompás ! . . . Hogy becsapódott maga 1 . . . Hiszen az ón feleségem most otthon ül és két úrral csókolózik 1 B. És maga ezt tűri ? A. Na hallja 1 Hiszen az nekem öröm, ha a feleségem másnak is tetszik, nem úgy mint a maga menyasszonya, akire, — ha aem sajnálnám magát, — azt mondanám, íogy kancsal is, meg hogy kövér is, meg hogy csúnya is. De én ezt nem mondom, mert ón sajnálom magát, mert maga egy bolond, mert maga most ki fogja fizetni a sávómat, amit a maga kontójára rendeltem. (A. eltűnik és B. szomorúan fizeti ki i kávéját.) Vajtlió Lajos. A. Hogy meri maga az én szivaromat elejteni ? B. A maga szivarját ? — Hiszen az enyém volt! A. A magáé volt, — de nekem akarta adni, tehát az enyém volt 1 — Most már, adjon másikat 1 B (ad másikat.) A (eldobja.) Ez nagyon világos 1 Adjon sötétebbet. B (add sötétebbet.) A (eldobja.) Ez Jnagyon sötét. Adjon világosabbat. B (ad világosabbat.) A. Ez jó lesz. — És most beszélgessünk. B. Miről? A. A pénzről. — Adjon 20 koronát kölcsön. B (elővesz eyy papírpénzt.) Tessék. A. Pfuj I Papírba akarja adni? (gúnyosan.) Azt hiszi hogy elveszem? — Adja aranyba 1 B. Aranyba nincs. A. Hát váltsa be. B (beváltja aranyba — s átadja.) Meg sem köszöni ? A. Maga köszönje meg, hogy nem 40 koronát kértem. B. Köszönöm, hogy nem 40 koronát kórt. A szemtelen ember. — Beszélgetés a Pannónia előtt. — A. ur, a szemtelen ember. B. ur, a jámbor ember. A. Kinek köszönt most? B. A menyasszonyomnak. A. Ez volt a maga menyasszonya ? B. Ez. A. Hahaha. Magának jó. Hahaha. B. Mit nevet ? Miért nekem jó ? A. Azért magának jó, mert magának nem kell majd féltékenynek lenni a feleségére, — mert a maga menyasszonya olyan csúnya, mint az éjszaka. B. Hogy meri maga az én menyasz- szonyomat kritizálni? A. Hát ki kritizálja? Én nem kritizálom. Mondtam én, hogy a maga menyasszonyának az egyik lába rövidebb, mint a másik, amelyik hosszabb ? Mondtam én, hogy a maga menyasszonyának a jobb szeme balra néz, a bal szeme pedig jobbra néz? Mondtam ón, hogy a maga menyasszonya testvérek között is meg ér másfél mázsát ? — Én mindezt nem mondtam, hogy csúnya, — de ha ad egy szivart, hát azt sem mondom. B. (Kivesz a zsebéből egy szivart, de elejti.)