Szamos, 1910. szeptember (42. évfolyam, 192-216. szám)

1910-09-11 / 200. szám

Az utolsó napon Rizer ur az irodábai dolgozott, s oda ment be Liza kisasszony hogy a bizonyítványát és a fizetését kérje A komoly, szótalan férfi felnézett, tekinteti a leány szalidséget sugárzó arcára, ragyog« kék szemeire esett.

— Hát csakugyan elmegy a kisasszony ‘

— Megvoltam elégedve az alkalmazás sál, jól bánt velem mindenki, szerettek i vevők is, de hát a szüleim igy akarják.

— Semmiesetre sem maradva vissza

— Semmiesetre.

— Legalább addig, amig Pollák u: felgyógyul.

— Nem tehetem.

Rizer ur felállott.

— Én pedig a kisasszonyt nem enge dem ; a kisasszony kedves, figyelmes, ud yarias, igazán lelke az üzletnek . . .

A leány nem tudott szólani, de beszél helyette Rizer ur.

— Ahhoz joguk van kedves szüleinek hogy a nálam alkalmazott leányukat elvigyék ; de ahhoz nincs joguk, hogy el vigyék a menyasszonyomat.

A szép, szőke leány arca elpirult tekintetét a földnek szegezte, nem mer1 felnézni s boldogságot adó édes érzés futott végig rajta, mikor Rizer ur megfogtf hófehér kezét és gyöngéden annyit mondot neki :

— Jöjjön édes Liza kisasszony, bemu

tatom a személyzetnek a — menyasszonyomat. Zsű.1*

Apróságok a nagy világból.

Összeszurkálták a szivét. A new- yorki közkórházban valósággal csodájára járnak az orvosok egy Sámuel Harmon nevű pincérnek, kinek 12 szúrás van a szivén s látszólag igen könnyen érzi magát. A pincér összeszólalkozott egy vendéggel, aki rátámadt s összeszurkálta. Az orvosok hisznek benne, hogy Harmon fölépül sebeiből.

Embervér, mint orvosság. Hihetetlenül hangzó bestiális gyilkosság történt babonából a spanyolországi Godorban. Egy kuruzsló azt ajánlotta egy beteg földbérlőnek hogy ha meg akar gyógyulni, igyék embervért, még pedig serdülőkorban lévő fiú vérét és maga ajánlkozott, hogy 750 pezetáért szerez arra való fiugyermekt. A pénzt megkapta. A kuruzsló lefogott egy hét vés fiút, amikor a fo lyóban fürdött, zsákba tette és elvitte a beteg bérlő házába, ott sziven- szurta és a vérét megitatta a beteggel. Még rángatózott a szerencsétlen gyermek, mikor a kuruzsló fölhasitotta hátát s kivágta belőle a zsírosabb testrészeket, amelyeket aztán a beteg földbérlőre mellére kötött. A holttestet végül elrejtette egy földszakadékba. A gyilkosságot fölfedezték s mindazokat letartóztatták, akiknek tudomásuk volt róla.

mélyzet felé, nem úgy mint azok, akik vevő hiányában figyelték arcát, minden mozdálatát.

A lányok egymás mellett állottak s csak úgy súgva engedtek meg egy-két szót:

— Csinos ember.

— Csak nagyon komoly.

— Szigorú lehet.

— Akkor jobb is ha ritkán jön az üzletbe.

Csakhamar megélénkült az üzlet, hölgyek jöttek-mentek s Rizer urnák hosszú idő után most volt alkalma meggyőződni arról, miképpen teljesiti feladatát a személyzet.

A szőke kisasszony egy szapora szavú uriasszonynak dicsérte az eladásra szánt tavaszi felöltőt, de olyan előzékenyen, figyelmesen s annyi kedves udvariassággal, hogy Rizert is meglepte.

Másnap, harmadnap, sőt az egész héten úgy találta, hogy a szőke kisasszony a legügyesebb, tud bánni a hölgyekkel s mintha azok is felismerték volna benne ezt a jó tulajdonságot, először is hozzá mentek, vagy ha más szolgálta ki őket, nem lett addig üzlet belőle, amig Liza kisasszony is — mert igy hívták — oda nem ment kedvesen, udvariasan, figyelmesen elősegíteni a vételt.

Rizer ur pedig csak sétált a boltban, szivarozott, figyelt s közben konstatálta, hogy rendben megy minden, ő rá kevés szükség van s akár otthon is maradhat.

Másnap reggel már csak a kulcsokat küldte fel, dé ig feléje sem nézett az üzletnek. Attól kezdve naponként ritkán ment be, akkor is került-fordult s mihamarabb eltűnt.

Vasárnap reggel is későn jött fel, félóra múlva már zárni kellett. A személyzet vette a felöltőjét, a kalapját, utolsónak szándékosan Liza kisasszony maradt. Egyenesen Rizer ur felé tartott, aki maga is kimenőben volt s feltartotta.

— Főnök ur kérem, szíveskedjék tudomásul venni, hogy hat hét múlva elmegyek

Rizer urat készületlenül találta s meglepte a kijelentés.

— Mi oka van rá kisasszony ?

— Szüleim akarják.

— Miért ? Keveslik a fizetését ? Jól van, felemelem.

— Nem kérem, elköltözünk a városról.

— ügy, az más.

Bántotta Rizer urat a dolog, de a szülők elhatározását már nem másíthatta meg.

Másnap, harmadnap és a hat hét alatt Liza kisasszony csak olyan pontosan, csak olyan lelkiismeretesen teljesítette a feladatát; éppen olyan kedves, mint amennyire előzékeny volt a vevőkhöz, mintha tovább is az üzletben maradna.

A második.

Nagyforgalmu, szolid üzlete volt Rizer Lajosnak a kisváros főutcáján. A hölgyek előszeretettel keresték fel. Pompás árukat tartott, figyelmes kiszolgálással és szolid áraival rá szolgált a bizalomra.

Több már esztendejénél Rizer Lajos mégis ritkán fordult meg a boltjában. Szép fiatal felesége, aki nemcsak a lelke fele, de az üzletében valósággal a jobb keze volt, meghűlt s rövid pár napi betegség után meghalt, özvegyen hagyta Rizer Lajost, aki csak hónapok során tudott ebbe az állapotba valahogy beletörődni.

Nem is igen járt a boltba. Hiányzott onnan az ő kis felesége, aki olyan udvariasan, annyi előzékenységgel forgolódott a hölgyek körül s aki kedvességével, rátermettségével úgy megtudta hódítani a vevőhölgyeket.

Jóformán az első segéd bonyolította le a forgalmat, a tett-vett, intézkedett, rendelt, vette fel a személyzetet, vagy bocsátotta el. Ha a főnöke bejött, elvonultak az irodába, letárgyalták a legszükségesebb dolgokat, leszámolták a forgalmat s Rizer ur legtöbbször keresztül sem ment az üzleten, hanem az irodából az udvaron át hagyta el a helyiséget s ballagott haza, vagy valamelyik ismerőséhez, társaságba.

Ha aztán ilyen helyen egyszer s másszor szóvá tették, hogy ritkán fordul meg az üzletében, Rizer olyankor kiöntötte, ami a szivén feküdt. Nem csinált titkot belőle és őszintén megmondta az okát.

— Hiányzik onnan a feleségem.

— Hát miért nem nősül meg Rizer ur ?

— Nehéz dolog.

— Még fiatal ember, alig több harminc évesnél. Kitűnő forgalmú üzlete van, tekintélyes hozományt is kaphat.

— Nem hozomány kell nekem.

— Hát.

— Feleség! De olyat, mint az első volt, aki valósággal leikévé lett a boltnak, nem kapok.

És hiába bizonyították az ellenkezőjét, meggyőzni nem tudták.

Addig csak ment valahogy a dolog, mig az első segéd beteg nem lett, de akkor bizony bekellett menni Rizer urnák is, hogy rendén folyon tovább minden.

Nem nagyon tetszett ugyan neki, de a kényszerűség belevitte. Legelső reggel korán már őt költötte fel a szolga. Neki kellett a nyitásnál jelen lenni. Amikor jött, — mert természetesen megkésett. — már a személyzet ott várt a bolt előtt. A segédek s a kisasszonyok, akikből szintén volt három az alkalmazottak sorában. Valamennyi elfoglalta a helyét a pudli mögött, csak Rizer ur járt fel s alá az üzletben s füstölt erősen szivarjából. Nem igen nézett a sze