Szamos, 1910. szeptember (42. évfolyam, 192-216. szám)
1910-09-06 / 196. szám
XtíS, gvWvam. Szalmái, 1910. szept. hó 6,, kedd. ________________________196, szám, Hi rdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjntinyosabb árban kősöl- tetnek. — Az apróhirdetések között minden »zó 4 (lilét. Nyilttér sora 20 fittér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rékóczi-utcza 9. szám. gq Tslefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. — —— r—--7" üt.-'-T.1.._______---------------------------------------- Elő fizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K. V5 évre 6 K, V« évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre:„ 16............. 8............ 4.. „ .. 1SC Egy s zám ára 4 fillér. ■•7" 1 ■' ------------- • ..........te rveibe belejátszani nem szabad, hogy magán kezdeményezéssel a kormányt valamelyes akcióba beleerőszakolni bűnös az őrült dolog „A kormány a vasúti decentré- lizáció kérdésében országos ankétet csinált, az illetékes fórumok véleményét bekérve. Az i letékes fórumok memorandum alakjában felterjesztették a kormányhoz a vidéki közlekedósügy kívánalmait. Most már ezzel a vidéki fórumok hivatásának vége: nekik sürgetni a dolgot nem szabad. Hanem ha majd egyszer a kormánynak eszébe jut az országos anként memorandumának értelmében egy-egy vonalat kiépíteni, akkor majd hálát adunk a kormánynak.“ Mindenesetre tiszteletreméltó felfogás. És a kormányra nézve végtelenül kényelmes. De megvallom, hogy a mikor majd a vidéki kulturális és közgazdasági szervezetekből a parlamentbe fog ez az elv felszivárogni, akkor rögtön be is lehet csukni az országházat. Ezzel szemben legyen szabad megjegyeznem azt, hogy mindenki épen a saját ügyeibe lévén legilletékesebb, talán a vidéki kérdések megoldásánál a vidékieké kell lennie az első szónak. És az a tény, hogy például a Tátra-Express kérdése egy és ugyanazon nap lett felvetve Kolozsvárt, Kassán, Misko con és Temesvárott, igazolja azt, hogy ez a vidéki kérdés meg van érve, hogy ennek a kérdésnek a megold >sa sürgős, hogy három országrész éiesb-svágó érd-jfeeit nem lehet, a Kormány feledékenyforgalom Románia felé el van vágva, mert Orsóvá alatt az ár elsodorta a veroiorovei vasúti hidat. Turnszeverin ósPaláuka közt fenakadt egy vonat, melynek segítségére Turnszeverinböl egy mozdony egy kocsival sietett, melyen öt ember tartózkodott. A mozdony a kocsival az alámosott töltés ről lezuhant és mind az öt ember bele- fuladt az árba. A Máv. jelentése szerint a budapest— orsovai vonalon Karánsebes—Orsóvá vonalrészen az összes forgalom tovább intézkedésig szünetel. Tátra-express. i. A Kolozsvár—tátrai és Temesvár— Árad —tátrai vasúti összeköttetés eszméje, melyet e helyen pár nappal ezelőtt felvetettünk, a vidéki sajtó körében rokonszenves viszhangra talált. Nincsen újság az érdekelt országrész városaiban, amely nem kommentálta volna ezt az eszméd, amely nem fűzte volna hozzá azon megjegyzéseket, melyek itt is ott is, a helyi érdekek ismeréséből fakadnak. Hanem — s ezt a tapasztalatot nemcsak a sajtó kommentár.jaiból, de ■ .eg- inkább illetékes egyének beszé getéséböl merítem, — vasúti decentralizációnak igen sok lelkes hívét egy vészes és téves felfogás uralja: még pedig az a felfogás, hogy az állam mindenható és mindenttudó, hogy az ö utai kif.irkészhetetlecek, hogy az Ő A Délvidék pusztulása. Újabb részletek. Emberek, állatok pusztulása. Orsováról jelentik: A junius 13-iki árvízkatasztrófa szeptember 1-töl 3 ig tartott. Orsóvá ismét el van zárva. A lakosság főrésze szeptember 1-től ébren tölti az éjjeleket. Szeptember b ikára a megáradt patakok fákat döntöttek ki. A távbeszélés táviróforgalom megszakadt. A vonat kénytelen volt visszatérni. Az eső folytonosan zuhogott. A Csorna folyó mentén a lakókat kilakoltatták. Az ár éjfélkor ért Orsovába, miután elöntötte az egész Cser na-völgyet. Rengeteg sok kitépett fát és állati hullákat sodort az ár magával. Az orsovai vasuttelep összes házai viz alá kerültek. Az állami úttest több helyen át van szakítva. Csak keskeny gyalogjáró maradt a töltésen. A táviróoszlopok ki- döntve. A Csorna völgyében öt ház összeomlott. A vódgát elpusztult. A Cserna három uj medret vájt s gázol a termőföldeken. Elsöpörte a boraniai vasúti hidat, valamint a jablonkai ideiglenes vasúti töltAspltat is A vasnti töltést itt. is kettészakította. Orsóvá környéke a pusztulás képét mutatja. A községekben sok házat vitt el az ár és óriási pusztítást végzett. A Cserna félmóterral magasabb most, mint a júniusi árvízkor volt. Hetek múlva állapíthatják csak meg a kár nagyságát. A csókolózzanak és hallgassák a nátaszót. hogy bru-bru-bru . . . Éppen a vélekedésben voltak Fara- góek is, akik csak éppen olyan módon állottak egymással szemben, mint a galambjaik. — Veszekedtek? kunirozták egymást ? szólt közbe Tubáné s valami szomorú fényben kezdett megcsillanni a szeme. — Azt tették ám! Mondta is Faragó: — No asszony, ezek a himpellérek alighanem mirólunk vesznek példát. Rosszul vagyon ez! , — Majd segítek én rajta, szólt az asszony s úgy ringatta a formás esipeit, hogy kívánatos volt reá tekinteni. A fiatalság akorra bizony már mind Pál szabó köré csoportosult. A Fátyol gyerek a pajtasarokban abbahagyta a nótát, mely valami reménytelen szerelemtől beszélt szomorú állapotokat és közelebb húzódott Pál szabóhoz, meg az asszonyához, szép Tubánéhoz, kinek pár nap óta kocsisa vala. Csak éppenséggel Tuba András uramat nem érdekelte az egész. Pál szabó az ő olvadékony, lágy hangján, tovább szőtte a Faragóók galambjainak meséiét. ismertem mindég, Szómba hiba ne essék, de láttam én már jó egy pár százat, hanem azokból az asszonya, meg a férfia egymást nyalta-falta folyton. Ahogy ott sátoroztak a háztetőn s rá- kezdték, mint a harmonikaszó: Bru-bru- bru ... az egyik vékonyabban, a másik vastagabban, de nyújtotta mindegyik — hát mondom, akkor magam is mindig n*gy örömbe estem. Hanem a Faragóék galambjai nem ilyenek voltak 1 A magasságban lakó jó Isten tudja csak, aki plántálta őket együvé, hanem, aki ezt cselekedte is — rosszul cselekedte. Pál szabó mostnagyottköhintett, aztán a körülöttük sürgölődő szép Tubánéra tekintve, hirtelen elhallgatott. Tubáné csak most kezdett figyelni a mesére s lázas érdeklődéssel leste, mint folytatja azt Pál szabó. — ügy bizony 1 mondta aztán tovább az öreg — magam is restelkedtem a dolgok ilyetén állapota fölött. A rozmaring szálát! — igy zsörtölődtem — ha galambok, hát legyenek galambok: ne kuniroz- zák folytonosan egymást, ne törjön egyik a másiknak borsót a csőre alá, hanem Faragóék galambjai, Emlékszem reá, kukoricafosztás volt Tuba Andráséknál. Tuba András a legmódosabb paraszt volt arra mifelénk. Két esztendővel ezelőtt házasodott; szemrevaló, szép leányt vett el, a Sugár Balázsék Annuska leányát. Lehet, szóbeszéd volt az egész, úgy mondták, erőltetve ment hozzá a leány, semmi hajlandósága sem volt hozzá, hogy Tuba András kösse be a fejét. De mégis bekötötte s azóta élnek egymás mellett, mint két idegen. Az asszony jó és hitében együgyü volt. Véletlen, ennek igy kellett megesnie, másként nem történhetett s most már nem lehet fordítani a dolgon. Pál, szabó szúrós szeme menten leleolvasta e gondolatokat az asszony homlokáról s mikor az asszony a vikancoló leányokkal a nagy halmaz kukoricarakás között piros csövet keresgélt, csak belekezdett a mondókájába, — hogy légyen most szó a Faragóék galambjairól: A galambok között, fűzte tovább a beszéd fonalát Pál szabó, csak csókra cr/nvmno n a! nrr/Mirtl mrtO r»n
